Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-315
Ä nemzetgyűlés 315. niese 1924. évi október hó 8-án, szerdán. 49 zésíinkre a székesfőváros saját kezelésében l adta ki a tankönyvekéi. Saját kezelésében megitatta a legmegfelelőbb szakerűkkel a legmegfelelőbb tankönyvekéi, és pedig- — amint már egyszer bátor voltam bemutatni a közoktatási bizottság ülésén — a legkiválóbb formában, nyomdatechnikai szempontból a legclsőrendü kivitelben, s mégis a főváros egynegyed áron bocsátja ezeket a szegény muukásgyermekek rendelkezésére, akiknek azokat meg sem kell venniök, mert igazolt szegénység esetén azokat évről-évre megkapják kölesönbe. {Szabó József: A Népszava azt irja, hogy Wölffék lázítanak! — Zaj.) Ezek mind olyan tények, amelyekről meg lehet győződni. Lehet, hegy az uraknak nem fog tetszeni ezeknek a tankönyveknek a szelleme, de konstatálom, hogy a tankönyvek olcsósága és az a körülmény, hogy meg se kell venni azokat a szegény gyermekeknek, hanem megkapják évrőlévre, mindenesetre egyik legszociálisztikusabb njitása a fővárosnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A székesfőváros telkeinek bérbeadását mi fektettük a buzaalapra. Az előző rezsim bérösszegei évről-évre nevetséges összegekre zsugorodtak. Mi vezettük be azt a rendszert, hogy minden bérlet buzaalapon adatik bérbe és minden bérletnek az ilymódon való bérbeadásával 200 millió koronával fokoztuk a város bevételeit. Amellett a székesfőváros telekpolitikájának egyik eredménye az, hogy a mi rezsimünk alatt négy nagy telket sikerült megszerezni a székesfőváros részére. Méltóztassanak csak emlékezni az Endrei-féle kelenföldi telek 7410 négyszögöl, a Hajtsár-ut és Róna-utca közt megszerzett 3906 négyszögöl, a Bodanszkyf éle-'kelenföldi 6565 négyszög-öl és a fegyvergyártól megszerzett budai 2800 négyszögöl telekre, mint vagyonszaporulatra. Ezzel a telekkomplexummal, mint vagyonnal szaporítottuk a székesfőváros hirtokállományát, amelyről szintén nem történik sehol máshol emlités, de amelyet nem lehet mégsem negligálni. Hozzáteszem, hogy ezt nem kölcsönpénzből, nem adósságra szereztük, hanem egyenlegben tartott költségvetésünk kereteiben. (Várnai Dániel: Érezzük a gázszámlában !) Ezt mondja meg Ripkának ! (Zaj.) A székesfőváros az állami építési akciót támogatta azzal, hogy 51 katasztrális hold telket bocsátott az állam rendelkezésére 30, illetve 60 esztendei használatra, minden bérfizetés nélkül. Tehát azt, hogy ma állami épitési akció van, szintén a székesfőváros áldozatkészsége hozta létre. A vallásügy terén 50 év mulasztásait . . . (Zaj a szélsőbal oldalon -<- Szabó Imre: Ott aztán igen! — Szabó József: Miért fáj az önöknek, hogy ott aztán igen? — Malasics Géza közbeszól. — Szabó József: Ön vallásos életet igért Győrött ! Azt hazudta, hogy a keresztény evangélium alapján áll! — Esztergályos János: Azon a gyűlésen egy ember hazudott és ez Szabó Jóska volt! — Nagy mozgás a jobboldalon. — Szabó F. Géza: Ez a parlamenti illem ! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nem hallottam, hagy Esztergályos János képviselő ur mit mondott. (Esztergályos János: Szabó József képviselő ur azt mondotta, hogy Malasics hazudott. Ez ellen tiltakoztam.) A képviselő ur mit mondott. (Esztergályos János: Azt mondottam, hogy egy ember volt, aki ott hazudott s ez Szabó József volt !) Ugy Szabó József, mint Esztergályos János képviselő urat ezért a sértő -kifej* zésérí rend reu íasikan. (Szabó József: Igazat mondtam! ö azt mondta, hogy keresztény alapon áll! —- Esztergályos János: Én is igazat mondtam. — Folytonos zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Furkósbotot csináltak a vallásból ! — Zaj.) Sértő kifejezéseket használni nem szabad, ezt a házszabályok tiltják. Mert az mellékes, hogy igazat mondanak-e a képviselő urak ez esetben vagy sem. (Rupert Rezső: Mindegyik humbug, amelyik a neve elé odaírja a keresztény szói! A szeretetről fogalmuk sincs!) Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rupert Rezső: A Héjjasékat magasztalják a kereszténység jelszava alatt! Tisztában van már az ország a kereszténységgel. — Zaj.) Rupert képviselő urat másodszor kérem, szíveskedjék csendben maradni. Petrovácz Gyula: T. Nemzetgyűlés! A vallásügy terén 50 év mulasztását pótoljuk azzal, hogy az eddigi 17 plébánia mellé, ami Budapest székesfőváros katholikus lakosságának arányához képest nevetségesen kis szám, 13 uj plébániát létesítettünk s ezzel a budapesti katholikxis plébániák számát 30-ra emeltük. (Szabó Imre: Hány kórházat ós iskolát emeltek!) Ami 600.000 katholikus mellett 20 ezer hivőt ad átlag számban egy-egy plébánia ellátására, ami egy világvárosi pasztorizációnál még mindig megengedhetetlen magas szám. Meg kell jegyeznem, hogy mindezeket a templomokat, plébániákat és egyházközségeket a kültelkeken, ott létesítettük, ahol a szegény ipari munkásság él, (Klárik Ferenc: Azoknak lakás kell! —Vancák János: Malaszt tehát lesz, de kenyér nem!) amelynek pedig elsősorban van pasztorizációra szüksége. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Megvagyok győződve, hogy ezzel a munkánkkal hozzájárultunk ahhoz, hog-y a székesfőváros lakosságának szellemi és hazafias fejlődése biztosittassék ott, ahol az eddig ki volt téve az álfarizeusok prédájának. (Derültség és ellentmondások a szélsőbaloldalon. —- Rupert Rezső: Akik embervadászatot csinálnak, azok beszél nek itt efféléről !) A hitoktatás terén egy korszakalkotó reformot hoztunk be, azt, hogy a hitoktatók beosztattak ugyanazon iskola tanítói — illetőleg tanári státusába, amelyben tanítanak s így nem kell nekik éhbérért dolgozni, hanem megkapják ugyanazt a fizetést, amelyet megkapnak a velük egy iskolában tanító és egy rangban lévő tanítók és tanárnők. (Helyeslés. — Rupert Rezső: Ezt mindenki megcsinálta volna! Ez helyes!) Köszönöm az elismerést. (Rupert Rezső: De ezt minden becsületes ember megcsinálja, ez nem a maguk érdeme.) Az előbbi rezsim nem csinálta meg, mi megcsináltuk, hát akkor nem tudom, kinek az érdeme. A református egyház régi kívánságát teljesítette akkor a főváros, amikor a Calvin-téri templom melletti értékes telkeket átadta a református egyháznak^ azonkívül a kelenföldi es józsefvárosi templomok részére telket biztosított. Vagyis megmutatta, hogy kulturális célokra áldozni igenis volt ennek a rezsimnek, | érzéke, (Rupert Rezső: Elkésett intézkedés!) A szociális intézkedésekről akarok egy pár szót mondani. (Malasies Géza: Hát a zsidók l semmit sem kaptak a sok dohányért, amit leadtak!) A zsidók jobban ki voltak elégítve, mint valamennyi keresztény intézmény. (Klárik Ferenc: Halljuk a szociális intézkedést!) Méltóztassanak megengedni, hogy szociális >' 'intiifcèdéKeinJï közül felemlítsem azokat az NAPLÓ XXVI,
