Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-327

448 A nemzetgyűlés 327. ülése 192L évi október hó 29-én, szerdán. pata, a közgyűlésen permanenciában, hogy megvédjük a törvényt és az emberek jogait a többségi elfogultsággal szemben. Hiábavaló volt minden igyekezetünk, mert egy szabályrendeletet akartak megalkotni, és^ ezt a szabályrendeletet a törvény, igazság és eomberjiség ellenére meg is alkották. Legyen szabad egy kik szünetet kérnem, elnök ur_. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) 1886 : XXII. te. 9. §-a értelmében minden magyar állampolgárnak joga van más községbe települni, amennyiben a letelepülni szándékozó legutóbbi tartózkodási helyéről kielégítő erkölcsi bizonyítványt mutat fel és magát a község megterheltetése nélkül fentartanj. képes. A község a letelepülési engedélyt csak abban az egyetlen esetben tagadhatja meg, ha bebizonyul, hogy a letelepülni szándékozó ellen bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt eljárás van folyamatban. Minthogy azok a letelepülni kivánók. akik panasszal fordultak a közigazgatási birósághoz, e paragrafus rendelkezéseivel összeütközésbe nem kerültek, a közigazgatási biróság kénytelen volt megbélyegezni a fővárosi többség határozatát, s ezzel együtt megbélyegezte a többségi párt egész uralmát is, mert hiszen legfelsőbb fokon mondta ki, hogy törvénytelenséget követtek el. A törvénytelenségek egész sorozata jellemzi ezt a szomorú korszakot, mert a t. többségi párt nem elvi alapon és nem a törvény és a jogelv alapján targyalta le a kérdéseket, hanem a szenvedélyeknek és érzéseknek labilis, könnyű felfogása és hatása alatt. Tényleg el lehet mondani, hogy nihilizmus volt az, ami ott szellemként uralkodott ; szellemi nihilizmus, ami az erkölcsök féktelenségében nyilvánult meg, nem törődött a régi, nagy törvényes elvekkel vagy felfogásokkal, a demokrácia alaptételeivel, hanem tisztán a maga uralmának biztosítását tűzte ki célul. Ez a sírfelirata az egész többségi pártnak és az eddig uralkodott rezsimnek. Szomorú sírfelirat, amelyet keserves lélekkel olvas, betűz a budapesti közönség. Amikor a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásával foglalkozik a t. Nemzetgyűlés, el kellett ezt mondanom azután az igazoló önvédelmi beszéd után, amelyet Wolff Károly t. képviselő ur a maga rezsimjéről elmondott. A törvényjavaslatot altalánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása és a bűnügyi jogsegély tárgyában Romániával kötött, 1924. évi április hó 16-án Bukarestben kelt Egyezmény becikkelyezéséről; a polgári jogsegély és a magánjog körébe tartozó egyes kérdésekre vonatkozólag Romániával kötött, 1924. évi április hó 16-án Bukarestbén kelt Egyezmény becikkelyezése tárgyában, és a polgári eljárásra vonatkozólag az 1905. évi július hó 17-én Hágában kelt és az 1909 : XIV. tc.-be iktatott nemzetközi egyezmény 27. cikkének módosítása céljából az 1924. évi július hó 4-én Hágában kelt Jegyzőkönyv becikkelyezése tárgyában készült törvényjavaslatot beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék e törvényjavaslatokat kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi és a külügyi bizottsághoz utasítani. Egyúttal kérem a sürgősség kimondását is. Elnök: Az igazságügyminister ur által benyújtott törvényjavaslatok kinyomatása és szétosztása iránt a Ház intézkedni fog. A javaslatok az osztályok mellőzésével kiadatnak az igazságügyi és a külügyi bizottságoknak. Kérdem a Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni! (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfogadni. A szó folytatólag Pakots József képviselő urat illeti. Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Ott hagytam el, hogy annak a szabályrendeletnek lehetetlenségére kívántam rámutatni, amelyet a t. többségi párt a múlt esztendő egyik közgyűlésén szavazott meg s .amely alkalommal 15 óra hosszat vitatkoztunk és próbáltuk megmagyarázni a józan megértés érveivel azt, hogy nem lehet állampolgárokat megakadályozni szabad költözködésükben, nem lehet a törvénnyel szembehelyezkedő szabályrendeletet elfogadni, mert lehetetlenség, hogy egyrészt a belügyminister ur, másrészt a közigazgatási biróság azt jóváhagyja. Ennek a szabályrendeletnek, amely akkor tárgyalás alá került, ellene mondott maga a városi tiszti ügyészség is, de mindez a többségi párt gyűlölködésének nem volt elég. Nem törődtek a tiszti ügyész jogászi véleményével. Az érzület, a szenvedély döntötte el a kérdést és a szabályrendelet 5. pontjában teljesen kiugrott az a szellem, amely a többségi pártot minden ténykedésében vezette. Azt mondja ez az 5. §, hogy aki magát kellően nem igazolja, aki a maga és családja fentartására szolgáló eszközöket ki nem mutatja, vagy akinek a székesfőváros területén való tartózkodása az állam érdekeire, a közbiztonságra és a közrendre nézve veszélyes, aggályos vagy gyanús, és akinek ténykedése a székesfőváros gazdasági életére káros, és e miatt a székesfőváros területén való letelepedése állandó tartózkodásra nem kívánatos, annak letelepedése ellen a főváros tanácsa tiltakozik. Ezt az 5. $-t próbáltuk mi a lehető legtárgyilagosabb érvekkel hatálytalanná tenni és rávenni a többséget, hogy. ne vigye bele érzelmeit ebbe a kérdésbe. Én magam hqsszabb beszédben kétségessé tettem, hogy a belügyministerj ur ezt a határozatát jóváhagyja. Tényleg a szabályrendelet a mai napig sincs jóváhagyva. A belügyminister ur óvakodott attól, hogy ilyen törvénysértést, amely bad költözködési jogba ütközik, szankcionáljon, ez azonban a főváros vezetőségét, illetőleg a főváros tanácsát — a többségi párt akaratának azt az engedelmes, szervilis végrehajtóját — egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy a letelepedés iránt beadott kérvényeket ne a szabályrendelet szelleme és szava értelmében bírálja el, és már is százszámra utasította el azokat az állampolgárokat, akiknek pedig a törvény szerint minden jogcímük megvolt arra, hogy Budapesten letelepedhessenek. Épen a múlt hét végén került nyilvánosságra a közigazgatási bíróságnak ebben az ügyben hozott döntése, amely kimondotta minden esetben, amikor a felmerült panaszok elébe kerültek, hogy a letelepedési engedélyt megadja, Indoko- i lásában megállapította a biróság*, hogy az 1