Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-327
A nemzetgyűlés 327. ülése Í92Í. venni, teljesen önzetlenül nyilvánithatok tehát véleményt abban a tekintetben, hogyan szeretném én és hogyan szeretné a polgárság', ha a képviselőtestület összeállittatnék. Én is, barátaim is ugy nézzük ezt a kérdést, hogy a képviselőtestületben a fővárosnak minden rétege kell, hogy képviselve legyen a megillető számarány szerint. (Lendvai István: Helyes! Numerus clausus!) Miután a főváros domináló többsége a polgárság, természetes dolog, hogy a polgárságnak kell a hegemóniát a kezébe vennie és azt a, maga részére biztosítania. Miután erős meggyőződésünk az, hogy a képviselőtestület minden egyes tagjának egyet" len egy kötelessége van és ez az, hogy minden erejét, munkaképességét arra fordítsa, hogy a főváros minden egyes lakójának életét jobbá, kellemesebbé és elviselhetőbbé tegye, követeljük, hogy abból a közgyűlési teremből mindenféle politika száműzessék (Helyeslés.). hogy ott semmiféle osztály- és felekezeti gyülölségnek terrénuma ne legyen, (Peyer Károly: Törvény osztályozza a választókat! Súlyos ellenmondás!) és ott tisztán önzetlen munka folytattassék. Ezért megérthető, hogy mi ebben a < választási kampányban az intranzigencia kép- ' viselői ellen fogjuk felvenni a küzdelmet. (Lendvai István: Legyen szerencsénk!) Kívánom, hogy a közgyűlés hazafiságtól, nemzeti érzésektől áthatott korporáció legyen, ahol semmiféle más irány vagy cél megvalósítása fel ne merülhessen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A vita folyamán azonban itt más dolgokról is szó esett és én a velem született őszinteségemnél fogva egész őszintén fogok erről is beszélni. (Gömbös Gyula: Halljuk!) Reánk, olyan sokszor lesajnált szabadelvű polgárokra, azt a vádat zuditot" iák, hogy mi a régi rezsimet akarjuk életre kelteni, hogy mi a szabadkőművességet, az izraelitákat akarjuk nyeregbe segíteni. (Lendvai István: Dehogy! A zsidókat, nem az izraelitákat!) Méltóztassék úgy nevezni őket, ahogy akarja a képviselő ur. Engem megértenek, ha a hivatalos elnevezést használom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Heinrich Ferenc: Tennők pediglen mindezt a keresztény szellem le gyöngítésére és annak elbuktatására. Komoly vád lehet-e ez, t. Nemzetgyűlési Méltóztatik azt feltételezni, hogy ilyen irány szolgálatába állítanám magamat*? Eszünk ágában sincs a régi rezsimet visszaállítani, eszünk ágában sincs az ezeréves keresztény irányt még csak érinteni is. de igenis, semmi körülmények között sem vagyunk hajlandók internacionális érzelmeket alátámasztani vagy erősíteni. (Gömbös Gyula: Helyes! — Rothenstein Mór: Csak ha a tőkéről van szó! — Malasits Géza: Az természeténél fogva nemzetközi!) Még valamit, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés. A kereszténységből én az arra kompetens egyházamon kívül leckét senkitől sem fogadok el. Az én vallásom előttem szent, de szent előttem más ember vallása is. (Helyeslés half elől.) Tudom 1 , hogy ez mindenkinek — legalább minden önérzetes embernek — legérzékenyebb kincse és én a vallást politikai fegyverkénen forgatni nem fogom soha. (Helyeslés bal felől. — Horváth Zoltán: Akkor miért támogatja azt a kormányt, amely ebből él és ezért született!) Én pedig ezt az én mesteremtől tanultam, aki embenmegbecsülést. felebaráti szeretetet hirdetett és parancsolt, akit én követlek és akit Krisztusnak nevezünk és tisztelünk. » évi október hó 29-én, szerdán. 439 Objektivitást akarok szem előtt tartani mindenben. Méltóztassék elhinni, a régmúlt rezsimet nem szólom le. elismerem, hogy azok a nagy koncepciók, a városnak rohamos, gyors fejlődése és irányítása tisztán az ő érdemük. Hibájukul rovom fel. igenis azt, hogy abban a közgyűlési teremben politizáltak, még pedig nagyon sokat. Ugyanezzel az objektivitással nem ócsárolom és nem kritizálom a közelmúlt rezsimet sem gazdasági szempontból (Horváth Zoltán: Még nem mult el!), mert nagyon jól tudom, hogy milyen nehézségek voltak állitva a háború, a forradalom és a bolsevizmus után s tudóim, hogy a nyersanyagoknak és mindennek folytonos óriási drágulása következtében mások sem tudtak volna fényesebb anyagi eredményeket elérni. Nagy hibának tartom azonban azt. hogy ez a rezsim attól a mentalitástól, amelyben élt. amikor az uralmat átvette és amely eleinte annyiaknak tetszett, nem tudott megszabadulni (Petrovácz Gyula: Nem is akarunk!) és hogy ez a mentalitás elfogultsággá, később erőszakossággá változott át. amely elnyomta a minoritásokat, és amely elgázolt mindent, amely az ő politikai céljainak útjában állt és ez a körülmény pecsételte meg az ő sorsukat. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezért szükséges, hogy abba a közgyűlési terembe uj. friss levegő jöjjön. Ám jöjjenek a régmúlt időknek érdemesei, ám jöjjenek a közelmúltnak megeny" hűlt felfogású, érdemes emberei, de elsősorban jöjjenek azok a hazafiságtól áthatott, lángoló. önzetlen, nemzeti érzésű derék, fiatal erők. akik a közgyűlési teremből nem kisparlamenitet akarnak csinálni, akik azt nem emelkedési bázisnak, nem személyes ambiciók és érdekek kielégítésének, hanem súlyos kötelességteljesi^Ast elváró helyiségnek tekintik azt a közgyűlési termet, ahol az ország és elsősorban a főváros .láváért önzetlenül kell dolgozni. (Helyeslés.) Ha erre az útra fogják terelni a főváros irányát, akkor meg vagyok győződve, hogy igenis, egy kifejezett, helyes, jó cél felé fogják vinni a fővárost és hogy abból ismét Magyarország — mondjuk, reméljük: Nagy-Magyarország — megelég*edett és szép fővárosát fogják megalkotni. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés a jobboldaton és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott t._ képviselőtársam egy ideálisnak látszó képet rajzolt arról a várakozásról, amely eltölti lelkét, amikor a főváros uj közgyűlését kívánja megalkottatni. Beszélt e kérdés kapcsán nemzeti érzésről, hazafiságról, az igazi kereszténységről. Ezek az általánosságok öt esztendő óta állandóan mindenkinek ott r vannak az ajkán. Öt! esztendő után végre elérkeztünk az igazi cselekvő korszakhoz, ahol nem elég, ha valaki kereszténynek, nemzetinek és hazafiasnak mondja magát, hanem azt tettekkel is be kell bizonyítani. A főváros közgyűlésén a nemzeti és hazafias cselekedet csak egy lehet: dolgozni a főváros polgárságáért, e város továbbfejlesztéséért, hogy mindazok a nagv városi értékek, amelyek megvoltak, de veszendőbe kerültek, újra telfrissüljenek és újra nekilendülésnek induljanak. Mielőtt előttem szólott t. képviselőtársam egyik-másik megállapítására rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy szorosan alkalmaz-
