Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

432 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. sagot elvárhatunk minden kapitalista alapon alio kormánytól, mert ha ezt sem várhatjuk el, akkor le kell mondaniok a dolgozóknak, a nyomorgóknak, a gazdasági krizis áldozatainak arról, hogy ebben az országban megélhessenek. En tehát kérem a t. Nemzetgyűlést, hog y az elnök ur napirendi javaslatával szemben tűzze napirendre ennek a két indítványnak megindokolását. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Urbanics Kálmán! Urbanics Kálmán: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szólott képviselő úr az elnöki napirendi javaslattal szemben a két emiitett inditvány megokolásának napirendre tűzését kivánja. Én a magam részéről ellenzem a felvetett indítvány elfogadását, azért, mert bár kénytelen vagyok elismerni, hogy közgazdasági helyzetünk igenis nyomasztó s talán nagyon sokban még nyomasztóbb annál, ahogy ezt képviselőtársam festette, — habár némely tekintetben túlzásba is megy, — ezt a kérdést teljesen incidentaliter elővenni és tárgyalni lehetetlen. Tény az, hogy a lakbérek megfizetése nagyon sok kereseti kategóriánál nehézségekbe fog ütközni november 1-én, de azt a szociális célt, amelyet képviselőtársam maga elé tűz, abban iaz esetben szolgáljuk a legjobban, ha az előttünk levő kérdésekkel végezve, igyekszünk szanálni az ország közállapotát. Ugy azonban, hogy képviselőtársaink az egyik kérdést félredobva, a másikat rángatják elő, mint például most a lakbérek kérdését, — amely már egyszer letárgyal" tátott, amellyel hosszú időn keresztül foglalkoztunk a nemzetgyülés előtt —, hogy ismét Ujabb megoldásokat keressünk erre, ezzel a nyomasztó helyzetet egyáltalában néni sikerül megk önn yíteni. Kérem az elnöki napirendi inditvány elfogadását. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e valaki a napirendhez szólni? (Szakács Andor szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat; megilleti. Szakács Andor: T. Nemzetgyűlés! Szociáldemokrata képviselőtársaim oldaláról már több hét óta ismételten elhangzott az az inditvány, hogy a nemzeigyülés üres napjait, vagy pedig a tárgyalás alatt lévő javaslat megszakitásával bizonyos meghatározott időt szenteljen arra, hogy az ország társadalmának súlyos helyzetével, a munkanélküliség, a megélhetés és a drágaság problémájával foglalkozzék. Én nem tartom megpkoltnak, de nem tartom észszerűnek sem, ha a nemzetgyűlés mereven, ridegen elzárkózik ez inditvány elől. Végre is, t. Nemzetgyűlés, minekünk az országhoz közünknek kell lenni. Én belátom, hogy a kormány feladata keresni ezeknek a baj óiknak okát és ezeken a bajokon segiteni, de kell, hogy a nemzetgyűlés is mutasson annyi érdeklődést a társadalom igen jelentékeny részének sorsa iránt azzal, hogy legalább egy vagy két órát szentel e probléma megvitatására» Azt szokták mindig mondani, hogy hiába foglalkozna a nemzetgyűlés ezekkel a kérdésekkel, egy-két órai disputa alatt ezeket a si'ilyos, nagy problémákat úgysem tudnák meg-oldani. Nem lehet tudni. Hiszen itt bejegyzett indítványok fekszenek előttünk. Épen szociáldemokrata képviselőtársaim jegyezték be több indítványt ezeknek a problémáknak megoldására. Nem vagyok jós, nem tudom, hogy elő tudnak-e ők állani olyan konkrét tervekkel, amelyek azonnal éreztetik hatásukat a bajok megszüntetése tekintetében. De ha valamely képviselőtársunk indítványt akar előterjeszteni ebben az égető kérdésben, legalább annyival tartozunk illető képviselőtársunknak, hogy indítványának előterjesztésére alkalmat adunk, hogy indítványát meghallgatjuk, s azután a nemzetgyűlés bölcsessége mérje le, hogy mi azokból a megvalósítható, hogy az ország közvéleménye lássa, hogy miképen óhajtják ők ezeket a kérdéseket megoldani. A képviselőnek egyik fontos joga az indítványozás joga. Nem zárkózhatom el annak megállapításától, hogy a jelenlegi nemzetgyűlési gyakorlat a képviselőket e fontos joguktól egészen egyszerűen megfosztotta. Mert hiszen nem abban áll az indítványozás joga, hogy valaki felkel, felveszi az inditványkönyvet és abba egy három- vagy tízsoros indítványt belejegyez. Ez az indítványozásnak csak technikai, házszabályszerü előkészítése. Az indítványozás joga abban gyökeredzik, hogy ha valaki házszabályszerüen technikailag előkészített indítványt előterjeszt, akkor a nemzetgyűlés adjon módot és alkalmat rá ugyancsak a házszabályokban előirt keretekben, hogy az illető képviselő indítványát megokolhassa. Amikor az inditvány megokoltatott, akkor jut a nemzetgyűlés abba a helyzetbe, hogy határozzon afelett, hogy óhajtja-e az indítványt érdemleges tárgyalás alá venni, vagy pedig mellőzni kivánja, mert nem tartja kivihetőnek, vagy nem tartja érdemesnek arra, hogy tovább is foglalkozzék vele. Önök, t. túloldal, minden pénteken indítványozni szokták, hogy a nemzetgyűlés két-hároimiiapos szünetet tartson. Mi a nemzetgyűlés többségének ezt az indítványát ismételten kifogásoltuk. Mi hajlandók vagyunk arra, hogy időnket minden hétköznap a nemzetgyűlés munkájának szenteljük, önök azt ^ mondják, hogy házszabálynevizióra van szükség, mert a nemzetgyűlés munkaképtelen. Önök teszik azzá, t. túloldal. (Mozgás és ellentmondások a jobboldalon.) Önöknek megvan hozzá a hatalmuk, a többségük, méltóztassék indítványozni az ülésnek, mondjuk, egy órával való meghosszabbitását, (Mozgás a jobboldalon.) Mi hajlandók vagyunk a munkában nagyobb részt venni, de tegyék ezzel szemben lehetővé., hogy az ország súlyos kérdéseit a nemzetgyűlés az indítványozók ajkán megtárgyalhassa. Farkas t. képviselőtársam a jövedelemadó uj tervezetével kapcsolatosan felhozta, hogy mennyire igazságtalan a kormány adópolitikája. Én nem kivan ok érdemlegesem foglalkozni ezzel a kérdéssel. A 33-as ellenőrző bizottságnak ma délután ülése lesz s Ott alkalmunk lesz erre részletesen rámutatni. (Malasíts Géza: A legújabb sóhivatal!) Itt csak azt a megdöbbentő adatot tárom a nemzetgyűlés színe elé, hogy mig a szanálási urogram s a féléves arany költségvetések az állami bevételek 42%-át irányozták elő egyenes adókból, illetékekből és általában egyenes adó természetű jövedelmekből, a fogyasztáson alapuló _ adónemekből, fogyasztási adóból, vámból, jövedékből és forgalmi adóból pedig 58%-ot, addig Smith főbiztos jelentése szerint egyenes adókból mindössze 13.6%, egyéb egyenes adószerű jövedelmekből 12%, és a fogyasztási adókból majdnem kereken 75%-a folyik be az állam öszs-zes bevételeinek. (Hegymegi-Kiss Pál: Mit szólnak ehhez a kisgazdák? — Mozgás a jobboldalon.) Nálunk tehát olyan adózási rendszert valósítanak meg, amely az összes bevételek