Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

424 A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. gyobb tekintélyrombolást, ennél pogányabb kereszténységet el sem tudok képzelni. Meg kell említenem, hogy a Keresztény Községi Párt, illetőleg a Villamosvasutak igaz­gatósága nem mindig ilyen tartózkodó és nem mindig ilyen szűkmarkú. Érdeklődtem az iránt, hogy a tisztelt igazgatósági tag urak mi­lyen összegeket kapnak tantiemek fejében. (Malasits Géza: Ott kezdődik a faj védelem! Ezt nevezik ők fajvédelemnek! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Nem mondta meg senki, ez halálos titok; ugy őrzik, mint valami státustitkot, — de azért megtudtam. Hivatalosan nem adnak felvilágosítást, de megtudtam, hogy ezer aranykoronát kapnak havonta a villamos va­sútnál, 800 aranykoronát pedig a Burvasutnál. 1 Minthogy a kettő között az identitás fennáll — ugyanazok az igazgatósági tagok —, 1800 aranykorona tantièmet kapnak havonta (Klá­rik Ferenc: Piszkos banda!), ami 40 millió pa­pirkoronának felel meg, ugyanakkor, amikor kora reggeltől késő estig dolgozó, idegfeszítő munkát végző alkalmazottnak, kalauznak és ' kocsivezetőnek havonta egy rongyos millióval j szúrják ki a szemét. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Csupa galiciáner! — Malasits Géza: Ez a keresztény fajvédelem! — Klárik Ferenc: Ki kell onnan söpörni őket! — Zsirkay János: Nem volnának szívesek megmondani, mennyit kapnak önök a szakszervezetektől? — Peyer Károly: De igen, mert bevalljuk ponto­san! — Zsirkay János: Nálam megvan! — Pe­yer Károly: Menjen az adóhivatalba, ott meg­mondják magának! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Zsirkay János: Hát az általános Fogyasztási Szövetke­zetektől! Nálam megvannak az adatok. — Eck­hardt Tibor: És ezek az adatok igazak lesznek! — Peyer Károly: Olvassa fel! Szeretnénk lát­ni! — Zsirkay János: Csak egy kis türelem. Tartogatom. — Nagy zaj.) Csendet kérek. Zsir­kay képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni! (Peyer Károly: Ne tartogassa! Olvassa fel! — Zsirkay János: A szegény mun­kások béréből kapják!) Zsirkay képviselő urat másodszor figyelmeztetem! Peyer Károly és Malasits Géza képviselő urakat is kérem, mél­tóztassanak csendben maradni! Propper Sándor: Volna néhány szavam az önök demokráciájáról is. (Zsirkay János: Ti­zenhatezer koronát fizet egy munkás egy hétre a pártkasszába! — Eckhardt Tibor: A Nemzeti Casino olcsóbb! — Peyer Károly: Mi nem me­hetünk a Britanniába! — Zaj. — Zsirkay Já­nos; Ez a szocializmus? Ezért léptek ki 3000-en a vasesztergályosoktól! De kilép a többi is, megnyugtathatom! — Peyer Károly: Megunja a várást! Mi nem mehetünk el a galiciánerek pénzén a Britanniába! — Zaj. — Elnök csenget) Legyen szabad néhánv szót szólanom az önök demokráciájáról, amelyet önök a keresz­tény jelzővel szoktak feldisziteni. Ez ugyan felesleges volna, mert hiszen ebben a törvény­javaslatban ez igen élénken kifejezésre jut, de ettől függetlenül a meglevő állapot is ezt mu­tatja, hiszen tudjuk, hogy listákat hamisítot­tak, tízezrével szedték ki a választókat. Ezt majd számokkal fogom igazolni. Ezt mutatja az a stratégiai felvonulás is, amelyet a válasz­táson produkálnak, a dolgozó keresztény töme­gek hátrányára és a plutokrata nagyzsidók ja­vára, — mint ahogy majd számokkal fogom igazolni — ugyanakkor, amikor a színen hada­koznak a plutokrácia ellen és igyekeznek elhi­évi október hó 28-án, kedden. tetni, hogy a keresztény tömegek érdekében dolgoznak. 1923-ban Budapesten 370.000 szavazó volt. 1924-ben ez a szám leolvadt 311.500-ra. 1925-re pe­dig, amikorra már nem lehetett leolvasztani, mert túlságosan nagy a felzúdulás, s a kor­mány is kénytelen volt beavatkozni s egy kor­rigáló szükségrendelettel az összeirás pótlását elrendelni, márcsak 303.178. szavazó van felvéve, ami 31.8%-nak felel meg. És önök borzasztó nagyra vannak azzal, hogy ez mily gyönyörű nagy arányszám! Érdekes annak vizsgálása is, hogy ez ho­gyan oszlik meg. Az I. kerületben a 31-es átlag­számmal szemben 32.3%, a II. kerületben 36.6%, a III. kerületben, ahol keresztény prolik laknak, 29.4%, a IV. kerületben, a plutokrácia hazájában 35%, az V. kerületben, a plutokrácia másik kerületében 36%, a VI. kerületben, ahol már megint keresztény proletárok laknak, 33%, a VII. kerületben 33%, a VIII. kerületben 30%, a IX. kerületben, ahol remélnek valamit, 33% és a X. kerületben, amely tiszta proletár kerület, 29% az arány. Ne tessék itt nekünk plutokráciáról, demok­ráciáról és keresztény szeretetről beszélni. Tes­sék legalább is egyforma mértéket alkalmazni. Tessék a szavazatokat legalább is arányba hozni, mert hiszen a gazdag ember amúgy is hatalmasabb, mint a szegény, annak más befo­lyásai vannak, azt mások segítik. A szegény jobban rászorul a jobb arányszámra' s önök mégis hátravetik igen tekintélyes summákkal. De ha vizsgálom a szavazók számát, nem sza­bad a százalékszámot a brutto lakossághoz vi­szonyítanom; az egész világon, ahol ilyen kér­désekkel foglalkoznak, számba veszik azt a tö­meget, amely a választói jogosultság korhatá­rát eléri. A mi programunk szerint a korhatár. 20 esztendő. Budapestnek 665.377 20 éven felüli la­lakosa van. Ha az itt emiitett választókat leszá­mítjuk, marad 362.199 20 éven felüli önálló ke­resettel bíró asszony és férfi budapesti lakos, akiket az önök demokráciája megfoszt a vá­lasztói jogosultságtól. Ha azonban az önök de­mokráciája szigorúbb, mint a mienk és ha önök a húszéves embertől csak a munkát, adót és verejtéket fogadják el, de jogot nem akar­nak neki adni, akkor talán elfogadják a 24 éves kort, amelyet a törvény is a nagykorúság egyik kritériumának minősít. Budapestnek van 570.187 24 éven felüli la­kosa, vagyis az összlakosság 59.9 százaléka. Ha ebből levesszük a választók számát, azt látjuk, hogy 267.009 teljeskoru önálló exisztenciát fosz­tottak meg szavazati jogától. Ha ez önöknél demokrácia, akkor mi nagyon szépen megkö­szönjük, de ebből a demokráciából nem kérüintk. Mi sokkal őszintébb, sokkal becsületesebb de­mokráciáért harcolunk, amely az emberektől nemcsak a munkát, nemcsak a kötelességet, nemcsak a pénzt és verejtéket fogadja el, ha­nem ennek ellenértéke gyanánt odaadja kezébe az önvédelemnek azt az eszközét, amely a pol­gári jogokban és a polgári kötelességek telje­sítésében nyilvánul meg. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Néhány szót szeretnék szólni a Wolff-féle gazdálkodásról, amely a városházán öt eszten­deje folyik és amely ezt az országot koldussá tette. Nem én fogok erről beszélni,' mert való­színűnek tartom, hogy önök azt fogják álli­! taini, hogy amit én mondok, nem felel meg a I valóságnak — t. i. ez az önök mentalitása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom