Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-326

A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. évi október hó 28-án, kedden. 421 tőlünk a tömeg-eket. Méltóztassanak: elhinni, nem a mi szép ábrázatunkért vannak nálunk a tömegek, hanem programunkért Tessék bennünket utánozni, tessék olyan komoly programot létrehozni, amely a tömegek igényeit kielégiti. Azt hiszem, akkor több eredményt fognak tudni elérni. (Zaj a közéven. — Eckhardt Tibor: A csepeli Weiss Manfrédgyárból Horváth Józsefet miért zárták ki? — Malasits Géza: Bizonyára, mert! ok volt rá! — Petrovácz Gyula: Mert nem volt szociáldemokrata! — Zaj.) Egy párt, amelyről egy önök részéről is elfogadható tanú azt mondotta, hogy dugópárt, ugyebár, nem tehet szemrehányást senkinek sem azért, hogy neki nincsenek tömegei. Szabó Dezső, az iró, aki tudvalevően nem zsidó, két cikkben is foglalkozott a keresztényszocialista párttal. Az egyikben azt irta, hogy a keresztényszocializmus nem más, mint a szociáldemokrácia megkontreminálása; másik cikkének vezető eszméje pedig az volt, hogy a keresztényszocialista párt dugó-párt, cucli-párt. amely arra szolgál, ami a kisgyereknél a cucli szerepét tölti be: üres gumrni, hogy azt a gyermek rágcsálja és azt higyje, hogy tej, vagy valami van a szájában. A szegény gyermek ezt nem tudja, öntudatlanul csak rágcjfcálja a gummit, de semmi táplálékot sem kap abból. Azt mondta Szabó Dezső, hogy ilyen a keresztényszocializmus, cucli-párt, amelyet odaadnak az öntudatlan tömegeknek, amely azt hiszi, hogy szocializmust kap, pedig valójában nem kap semmit. (Derültség a szélsőbalodalon.) Ha a keresztény szoeiáli sok irigylik a mi tömegeinket, amelyeket komoly, harcos program láncol hozzánk, méltóztassanak utánozni bennünket. Ne fenyegetésekkel, ne lármával, ne erőszakkal, hanem programmal, munkával, tanuságtétellel, amely a tömegeket meggyőzi arról, hogy az a párt valóban az ő érdekükben való és csakugyan az ő érdekükben dolgozik. (Buday Dezső: A vasasok már megmondták, mennyire az ő érdekükben dolgozik! — Petrovácz Gyula: Hackspachert kérdezzék meg! — Peyer Károly: Ha ismerné, nem mondana ilyet! — Zaj.) Erőszakról is beszélt Szabó József képviselő ur. Nagyobb erőszakot, mint amilyet a keresztényszociális párt alkalmaz, nem lehet alkalmazni. A múltkor elmentem a Bakáts téren az elöljáróság előtt; láttam, ki van irva: a keresztényszocialista párt IX. kerületi helyi csoportjának helyisége. Benn az^ elöljáróság épületében! Ilyen támogatások és olyan erőszak, hogy hivatalból vonják le a tagdijakat, hogy hivatalból terelik be a nyájat, hogy elveszik a kenyerét annak, aki nem tagja az egyik, vagy másik hivatalos keresztényszocialista társulatnak: ez a superlativusa az erőszakoskodásoknak. Ilyet a munkásság nem produkál. (Petrovácz Gyula: Dehogy nem!) Ahhoz azonban joga van a munkásságnak, hogy szervezkedjék, joga van ahhoz, hogy a szolidaritás épületét szilárddá épitse ki, mert ez kenyér kérdése. Hiszen ha széttagoltan áll a munkásosztály az egységesen, nemizetközileg szervezkedő tőkével szemben, amelynek reprezentánsai ott r ülnek önök között és ott ülnek a kormánypártban, akkori a munkásság kenyerét még kisebbre fogják szabni, annak a szociális helyzetét még sokkal inkább meg fogják rontani. (Peyer Károly: Hogy intézték el az utcaseprők dolgát szociális alapon? Kivezényelték a diákokat az öntözőkocsikra! — Zaj.) Tisztázni kell a felelősség kérdését, Rassay képviselő ur beszédében azt mondotta, hogy a felelősség megoszlik a kormány és az ellenzék között, amiért a főváros törvényenkivüli állapotba került. Tartozom kijelenteni — azt hiszem mulasztást követnék el, ha nem jelenteném ki —, hogy a felelősségnek nekünk kiutalt részét tisztelettel visszautaljuk; osztozzanak rajta, akik akarnak. Ha valakit felelősség terhel, az csak a kormány lehet. A kormánynak módjában volt a törvényjavaslatot megfelelő időben ide terjeszteni, a kormány azonban elmulasztotta az egyiket is és a másikat is, későn jött, rossz javaslatot hozott, olyan javaslatot, amelyet — majd később beszélek erről — komoly demokratikus érzésű ember magáévá nem tehet. Ha a kormány csak a régi törvény alapján, az 1920:IX. te alapján maradt volna meg, azt hiszem, nagyon kevés korrekcióval semmi akdálya sem lett volna annak, hogy ez a javaslat kétszer 24 óra alatt törvényerőre emelkedjék. De elkezdtek toldozni-f oldozni, alkudozni és handlézni. Tárgyaltak a pártokkal, titkos konventikulumok voltak, szabdalták-vagdalták ezt a javaslatot, testhez akarták szabni. Én ennek a törvényjavaslatnak nem azt a cimet adnám, hogy „a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről", hanem azt, hogy: „a székesfővárosi kurzusuralom konzerválásáról és biztositasáról." Ennek a törvényjavaslatnak a szelleme ezt a cimet kivánta volna meg, mert ha a kormány valamennyire is megmaradt volna a demokratikus alapon, és mondjuk, legalább az 1920:IX. te. szellemét hozta volna ide, akkor azt hiszem, a törvényenkivüli állapot a városházán már régen meg is szűnt volna. A felelősség tehát teljesen a kormányé, belőle mi semmilyen kis részt sem vagyunk hajlandók vállalni. A keresztény községi párt itt lévő reprezentánsai, akik a keresztény gazdasági politikai pártban tömörülnek, meglehetősen nagy felkészültséggel vonultak fel a törvényjavaslat tárgyalásához. Felszólalt Buday képviselő ur, Wolff Károly képviselő ur, Petrovácz képviselő ur. Előbb emiitettem már, hogy a törvényjavaslatról egyikük sem beszélt, adtak azonban olyan anyagot, amellyel nekünk feltétlenül foglalkoznunk kell, különös tekintettel arra, hogy nem azzal a párttal, vagy rezsimmel intézték el elintézni való dolgaikat, amely őket megelőzte a városházán, hanem szintén mifelénk élezték ki támadó kedvüket. Én ezt tisztelettel szintén visszautasitpm, mert mi a városházán urak még nem voltunk. (Petrovácz Gyula: 1919-ben!) Mindjárt meg fogom mondani, ne tessék aggódni, mert tökéletes lesz a beállítás. Nem 1919-ben, hanem csak 1918-ban. • 1918-ban ugy, mint a kormány, mint az uralkodóház és mint az akkori országgyűlés, szétszaladt, a fővárosi községi képviselőtestület is. Kellett tehát pótlásról gondoskodni. Azt hiszem, egy néptörvénnyel gondoskodtak róla és arányosan, egy harmadrészben szociáldemokratákat is deleg-áltak be az U. n. fővárosi néptanácsba. Ez volt a mi uralmunk, tehát csak egyharmadrész uralom, nem teljes uralom. De t. Petrovácz Gyula és Wolff Károly képviselőtársaim és t. keresztény községi párt, az alatt a négy hónap alatt, amig a néptanács ott működött, egyetlenegy embernek szájából nem vették ki a kenyeret, egyetlenegy tisztviselőt nem fosztottak meg szerzett jogaitól, egyetlen kultúrintézményt nem romboltak le, semmi kárt e:r