Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-326
A nemzetgyűlés 326. ülése 1924. Azután egyéb is történt. A múlt héten — amint méltóztatnak rá emlékezni — kormányválság volt. Ugy látszott, hogy a hazugságok épülete düledezik, ugy látszott, hogy a kormány nem tudja tovább összetákolva fentartani a hazugságok épületét. Kormány- és pártválság volt odaát, a törvényjavaslat tárgyalása valahogyan megszűkült, elterelődött róla a figyelem és mindenki a kormányválságról beszélt, a kormányt minden áron menteni kellett. Erre mi történt? Nyilatkozat hangzott el a folyosón, amelyről Gömbös t. képviselőtársain ma is megemlékezett és amelyet magyarázott. Ez a nyilatkozat eredeti szövegezésében igy szól (Olvassa): „Ha volt annyi erkölcsi bátorságunk, hogy az ország érdekében Őfelségével, a királlyal szemben állást foglaltunk, akkor lesz majd erkölcsi bátorságunk, hogy amikor a zsidóság be akar vonulni a városházára, ezt megakadályozzuk. Ennyit mondtam és nem többet". Ezt nem zsidólapból olvasom, se nem a Reggelből, hanem a Szózatból; a Szózat október 24-iki pénteki száma hozza ezt igy, teljesen megegyezően a többi lapokkal. Anélkül, hogy ehhez a nyilatkozathoz érdemben hozzá kívánnék szólni, csak azt jelentem ki, hogy én azt bizonyos mértékben megalomániának tartom. Hogy miért, azt majd később leszek bátor kifejteni egy néhány mondattal. Most csak a múlt heti események kapcsolódását és fejleményeit akarom felhozni. Erre a Gömbös-féle nyilatkoztat ministerelnök nyomban válaszolt. Válasza nem megnyugtató volt arra a részre nézve, amely felé az ijesztésnek szánt bomba elpukkant, hanem megint támadás volt a szociáldemokrata párt ellen. Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy Gömbös Gyula képviselő ur nyilatkozata veszedelmesen hasonlít ahhoz a nyilatkozathoz — a deklaráció szót használta a ministerelnök ur —, amelyet a szociáldemokrata párt a választások előtt 1918 végén, 1919 elején tett. Ez volt a második szereplője ennek a kis színjátéknak. A harmadik szereplője Viczián István t. képviselő ur volt, aki a ministerelnök ur kijelentéseit interpretálta, magyarázta és okmányokkal igyekezett alátámasztani azt, hogy a szociáldemokrata párt 1919-ben, az akkori nemzetgyűlési választások előtt Gömbös Gyula képviselő ur nyilatkozatához hasonló nyilatkozatot tett. Én itt bizonyos összjátékot vélek felfedezni, rendezésszerü összjátékot, amely azt a célt volt hivatott szolgálni, hogy a kormányválságról a figyelmet elterelje, hogy az ország közvéleményének figyelmét odakapcsolja egy másik eseményhez, és igy a kormány bizonyos Galgenfristet nyerjen válságának megoldásához. Gömbös Gyula képviselő ur ellenzékieskedik, ellenzéki oldalon ül, ma is ellenzéki nyilatkozatot tett, én azonban nem tehetek róla, az események logikája ügy kapcsolódik egymásba, hogy nekem ebben az ellenzéki szerepben kételkednem kell. Ez a múlt heti esemény t. i. Gömbös képvislő ur nyilatkozata, s nyomban Bethlen István válasza erre a nyilatkozatra, velünk kapcsolta össze egy hat esztendő előtti. eseménnyel Gömbös Gyula nyilatkozatát. Azután Viczián képviselő ur interpretációja egy reinhardti rendezés benyomását tette rám, amely arra szolgált, hogy a kormányválságról az ország figyelmét elterelje. ((Gömbös Gyula: Én kérem! — Eckhardt Tibor: Hogyne, nagy barátai vagyunk a kormánynak! — Derültség a balközépen.) Körülbelül ugy láttam a helyzeévi október hó 28-án, kedden. 417 tet, mintha Bethlen ministerelnök ur átüzent volna Gömbös képviselő urnák, hogy: Kedves Gyula, te ijeszd meg a zsidókat, én neki fogok szaladni majd a szocialistáknak, Viczián pedig majd feláll és rájuk olvas egy okmányt, s meglássátok, rögtön vége lesz a kormányválság iránt való érdeklődésnek és mindenki az iránt fog érdeklődni, hogy mi is történt, mi az a bolsevista nyilatkozat s mi a kapcsolata a szociáldemokráciához, hogy kell az egész helyzet ódiumát kiélezni a balodal felé és hogy, hogy , lehet igy a slamasztikából kimenekülni. (Gömbös Gyula: Ezt az „Az Ojság" biztosan hozni fogja, mint a bölcs rabbi mondását. Nekem azonban semmi közöm hozzá.) Ami magát a nyilatkozatot illeti, azzal foglalkozni érdemben nem akarok. Megalomániának tartom azért, mert — bocsánatot kérek — egy hatesztendős virulens, véres ellenforradalmi tobzódás után és a ministerelnök ur pragmatikus fascizmusa mellett mit lehet még produkálni? Mit lehet produkálni azok után, amiket az ellenforradalom produkált és amiket a mai kormányzat produkált a fascizmus terén? (Eckhardt Tibor: A Hitelbank terén! Hol van itt fascizmus?) Nem akarok belemenni ennek a kérdésnek az analízisébe, de hogy a magyar fascizmus, — amely ma is ' virulens és pragmatikus,amely törvényekben jut kifejezésre (Eckhardt Tibor: Az munkásbarát!) és az olasz fascizmus között igen sok a rokonvonás ... (Lendvai István közbeszól. — Fábián Béla: Háborúban sem volt, Müller doktor segítségével! — Zaj a bal- és a szélsőbalodalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Az erőszaknak ez a bejelentése bennünket nem érdekel komolyan 1 , csak annyiba kell venni, amennyiben a szálak — amint mondottam — a minaisterelnökböz vezetnek. Igy tehát lehet valami alapja, különösen azok után,, amiket az 1922. évi választások folyamán a kormány az ellenzékkel szemben elkövetett, (Lendvai István: Der wilde Jude!) Lendvai István képviselő urnák soha sincs más érve vagy kifogása, mint ez az ő vesszőparipája. Én ő ellene sokkal több kifogást tudnék mondani. Csak azt kell még kijelentenem, hogy ha a szociáldemokrata párt bele fog menni a községi választásokba (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ha!) — nem tudom előre—, de valószinü, hogy • az ilyen fasciste törvény mellett, amelynek szelleme és betűje mindenben fedi Gömbös Gyula múlt heti kijelentését, hogy t. i. lehetetlenné teszi a közakarat ilyen megnyilvánulását, mondom, valószinü, hogy ebben az esetben nem fogunk résztvenni a választásokban. (Eckhardt Tibor: Bár igaz lenne!) Semmiesetré se ön dönti el, t, képviselőtársam, de ha részt fogunk venni — rögtön hozzáteszem —;, Budapest népének és a munkásságnak lesz aninyi erkölcsi bátorsága, hogy. megvédelmezze a népfemség akaratát. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a szociáldemokrata párt 1919 elején hasonló deklarációt adott ki, mint amilyent Gömbös Gyula képviselő ur tett a múlt hét péntekén. Felhivoim a ministerelnök urat, legyen szíves, álljon ide a nemzetgyűlés elé, vegye elő azt a deklarációt s olvassa fel itt a nemzetgyűlés előtt annak kifogásolt részeit, azokat a részeket, amelyek hasonlóak Gömbös Gyula képviselő ur kijelentéseihez. Ha a ministerelnök ur erre képtelen, ki kell jelentenem, hogy ebbe a kijelentésében ugyanannyi valóság és igazság v§It,
