Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-325
A nemzetgyűlés 325. ülése 1924, évi október hó 24-én, pénteken. 401 hogy inas országokban a tisztviselők talán nem ilyen nagy számmal tagjai a közgyűlésnek, de ha tagjai is a közgyűlésnek, ebből az autonómiára semmi sérelem sem hárulhat, mert ezt a 36 tisztviselőt maga a közgyűlés, vagyis a közgyűlés többségéneik akarata helyezi állásába, tehát tulajdonképen a saját vérükből y,aló vér. És ha más országokban talán nem ilyen nagy számánál tagok a közgyűlésben a tisztviselők, de vannak hasonló intézmények más országokban is; igy pl. ott van Angolországban az elderman-rendszer, melynek értelmében a közgyűlések választás utján egészítik ki magukat. Ez lényegileg ugyanaz, mintha a saját maguk választotta tisztviselők teljes ülési és szavazati joggal birnak. Tehát csak 30 olyan tagról van szó, akit kineveznek. Ebből is 10 állásánál fogva tagja a közgyűlésnek. Ezelőtt 22-en voltak, akik állásuknál fogva voltak tagjai a közgyűlésnek, igy tehát az önök szempontjából már határozottan haladás tapasztalható, mert itt mindössze csak 20 olyan kinevezett tag van, aki újságként hat a javaslatban és aki az egyes testületek jelöltjeiből neveztetik ki. Ez az. intézkedés, mint tudjuk, az örökös tagokra vonatkozó rendelkezés helyébe lépett. Hogy melyik a helyesebb, a testületek jelöltjeiből való kinevezés-e, vagy örökös tagok kinevezése, az majd a részletes vitánál dől el, ott lesz helye e kérdés megoldásának. A szociáldemokrata párt részéről felmerült az az igény is, hogy ha már vannak ilyen testületi képviselők a közgyűlésben, kell, hogy ott a szociáldemokrata szakszervezetek képviselői is helyet foglalhassanak. Én kijelentem, nekem nincs kifogásom az ellen, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek képviselői is helyet foglalhassanak a közgyűlésben, de csak egy feltétel alatt: ha egyidejűleg törvényt hozunk arra nézve is, hogy a szakszervezetekből minden politika és minden pártadószedés a szakszervezetek feloszlatásának és a tettesek elzárásának terhe mellett megtiltatik. (Esztergályos János: Egyebet nem kér? — Zaj a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek! (Rothenstein Mór: A szaktanács fentartása pénzbe kerül 0 Rothenstein képviselő urat rendreutasitom. A" képviselő urat már ismételten figyelmeztettem, hogy szíveskedjék csendben maradni. Viczián István: Legyen meggyőződve a képviselő ur, aki azt kérdi tőlem, hogy egyebet nem kérek-e, hogy ez a kérdés, ha itt nem oldatik meg, nyitott kérdés mariad és ha ez a nemzet önérdekének, létének, létalapjának tudatára lesz, akkor igenis ezt a kérdést meg fogja oldani. Hiszen a munkásság érdeke is azt kivan ja, hogy a gazdasági egyesületeiből a politika kizárassék, mert ez a politika a munkásságot, a munkásságtól idegen érdekek céljaira használja fel. {ügy van! a jobboldalon. — Zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Igenis, egyebet is kérünk és egyebet is fogunk előbbutóbb cselekedni a nemzetgyűlésen ; igenis, ezeket a kérdéseket a magyar nemzet előbb-utóbb meg fogja oldani. (Rupert Rezső: Mit szól ehhez szövetséges társuk, az orosz szovjet? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Viczián István: Rassay képviselő ur a domicilium kérdésénél hivatkozott Tisza Istvánnak egy beszédére melyben Tisza István azt az álláspontját fejtette ki, hogy Ő nem helyesli a domiciliumnál a hosszabb időtartam, a hoszszabb egyhelybenlakás kellékének kikötését. Már akkor közbeszólás alakjában megjegyezte valaki, hogy igenáuu, de Tisza István ezt az országgyűlési választójogra mondta, itt pedig a községi választójogról van szó. Erre Rassay képviselő ur azt mondta, hogy parlamenti választójog, vagy községi választójog, az neki tout egal. Majd rátér Rassay képviselő ur az örökös tagok kérdésére és itt ő maga megállapította, hogy az örökös tagságot a parlamenti, nevezetesen a főrendiházi örökös tagság mintájára kivánják rendszeresiteni, de utána nyomban megjegyezte, hogy: ja, parlament és községi képviselőtestület az egészen más. Amott tout egal, itt egészen más. Méltóztatnak látni, olyan a jogi érvelés, mint a plasztikon; ha akarom hosszura nyújtom, ha akarom gömbölyűre formálom, ugy lehet a jogi érveléssel játszani, amint akarjuk. (Rupert Rezső: Akár csak a mozikkal! — Pikler Emil: Bäcker Babyt is lehet egy kissé gömbölyűre formálni és egy kissé laposra! — Lendvai István: Lesz még Gömbösformája is! — Derültség.) Tekintettel az idő előrehaladott voltára, bár még szerettem volna egyes kérdéseket felvetni a javaslattal kapcsolatban (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.), most már rövidre fogom előadásomat. Egyet azonban talán mégis megemlíthetek, azt, a mit Rassay képviselő ur tett szóvá. A képviselő ur kifogásolta a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a névjegyzékből kihagyottak visszavétele érdekében csak a kihagyottaknak van jogorvoslatra joguk, ellenben harmadik személyek az ő érdekükben jogorvoslattal nem élhetnek. Én nagyon megértem és nagyon méltányolom a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, mert, ha Rassay képviselő ur hivatkozott is külföldi példákra, ha hivatkozott is arra, hogy külföldön ez mindenütt megvan — őszintén megvallom. nem„tudojm ebben a pillanatban az ő kijelentésének helyességét ellenőrizni, de koncedálom, hogy külföldön megvan —, ha ez a külföldön megvan, akkor ebből azt a következtetést vonom le, hogy külföldön ezzel a joggal nem történtek olyan szörnyű visszaélések, mint épen Magyarországon. Mert mi történt nálunk? Saját szemeimmel láttam, hogy, amikor a múlt esztendőben a székesfővárosban a kihagyások ügyével kapcsolatban olyan borzasztó nagy lárma keletkezett, mindössze mintegy 60.000 kihagyás történt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak!) Csak kérem, 60.000 kihagyás történt (Rupert Rezső: Csekélység!), és ezzel szemben, amint a liberális lapokból olvastam — ezt már nem volt módomban ellenőrizni —, összesen 140.000 felszólamlás történt. Mi következik ebből? Az, hogy egy-egy kihagyott érdekében átlag kéthárom felszólamlás adatott be, de volt olyan kihagyott is, akinek érdekében talán tizet is beadtak. (Szabó József: Egy halott érdekében öten szólaltak fel!) Ezek a beadványok mind elintézést igényelnek. (Rupert Rezső: Nem kell kihagyni őket!) Bevenni ugye mindenkit, aki azt hazudja magáról, hogy Károly csapatkeresztje van? Ha a törvényt végre akarjuk hajtani, akkor a Rupert-féle álláspontra helyezkedni nem lehet. (Rupert Rezső: Dehogy nem!) Ezeket a beadványokat el is kell intézni és ez rengeteg nagy munkát ad. Ha ezeket a beadványokat helyesen és jól készitenék, még lehetne arról beszélni, hogy ennek a jognak van létjogosultsága. De mit tapasztaltunk ezen beadványok beadása körül? Az egyes ellenzéki képviselő urak, demokrata, és szociáldemokrata képviselő urak, a mintegy 60.000 kihagyottat megosztották maguk között olyanformán, hogy mindegyikre jutott talán pár ezer kihagyott, akonek nevében felszólamlást