Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-324
J nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 381 mára szolgáló mindenféle intézményekkel, személyesen azokat a kertekkel ellátott házakat* amelyeket az úgynevezett Siedlungsgenossenschaf tok épitenek városi támogatással, és (mondhatom, szégyenkeztem emiatt. Bécs 9000 lakást produkált eddig és építési 1 programja 25.000 lakásnak az előállítása, s Bées a kis kertekben, amelyeket dr. Schwebel német orvos és pedagógus után Sehwebelgarteneknek neveznek mindenütt, annyira előre van, hogy 70.000 családja van Bécsnek, amelynek a Bécs területén a város tulajdonát képező telkeken kis kertje van, ami Bécsben nemcsak azt jelenti, hogy ezek konyhakertészetet űznek ott és javítják az élelmezést és a maguk számára olcsóbbá teszik az életfeltételeket, hanem jelenti egyszersmind az ő lakáskérdésüknek megjavitását is, mert ők ott kunyhókat épitenek, vasárnap oda kimennek, ott nyaralnak, abban a kis kertben élnek intenzív életet és közel jutnak a természethez, amire a városi embernek is szüksége van. (Pikler Emil: Nem gyűlöletet hirdetnek, hanem dolgoznak! — Kiss Menyhért: A budapesti bankok miért nem épitenek?) Én odaadom a budapesti bankokat a képviselő urnák! (Kiss Menyhért: A kormány kedvenc gyermekei!) Mondom, Bécsben látjuk a város építkezéseit. De miért történhetik ez meg és miért nem történhetik meg nálunk? Megmondom ennek az okát (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar szanálási törvénynek egyik alapvető tétele, hogy a házbérek emelkedésével akarja szanálni Magyarországot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A házbéradó Magyarországon 24%, a kincstári haszanrészesedés 25%. Ausztriában az egész házadó, nemcsak a házadó, hanem a földadó is, át van engedve a Landtagoknak, a Landoknak, az országoknak, tehát önkormányzati testületeknek, és át van engedve a községeknek. Minthogy pedig Bécs önmagában község is és ország is, a birodalom pedig lemondott arról az adónemről, amely adónemet a mi szanálásunk egyik oszlopává tesz meg- a szanálási törvény, amelyből remél 1924-ben 55 millió korona bevételt, amikor az egész magyar földadóból remél 33 millió koronát 1926. év második felében: ez az adó, a magyar szanálásnak ez a nagyszerű oszlopa Ausztriában nem birodalmi adó, ezzel rendelkeznek a községek és a községek felhasználják ezt a lehetőséget, hogy ők a házakat megadóztatják arra, hogy ebből teremtsenek alapot az építésre. Ott nincs kincstári haszonrészesedés, amely a legszerényebb lakástól a legdúsabb lakásig egyformán 25%, hanem van egy Wohnbausteuer, amely Wohnbausteuer eddigi alakjában a békebeli házbér negyvenszeresétőregészen a békebeli 1 házbér hatszázszorosáig terjed, tehát igen jelentős progressziót képvisel, amit még egy uj javaslattal akarnak kiszélesíteni és fokozni. Ausztriában tehát a városi ingatlan egész megadóztatása progresszív alapon nyugszik, a legnagyobb progresszión és a városi ingatlan megadóztatásának minden eredménye befolyik a pénztárba,^ azzal, hogy abból házak épüljenek, kis lakások, amelyekben a város lakosságának szerényebb sorsú része emberséges lakáshoz juthasson és ott a maga közegészségügyi, tisztasági és kulturális követelményeinek is teljesen eleget tehessen. (Pikler Emil: így van ez a vörös Beosben* de nincs így a keresztény Budapesten!) Nálunk ennek a keresztülvitele természetesen lehetetlen. Lehetetlen akkor, amikor- —amint már kifejtettem — ezer korona házbér után az állam ós a város a háztulajdonostól elvesz 50%-nál többett, a lakóktól pedig elvesz rnég külön 25%-ot Ezen az alapon épitkezni nem lehet. Lehetséges azonban még emellett is egy alap teremtése, amelyből épitkezni lehetne. Méltóztatnak tudni azt, hogy a házak tulajdonképen nem magántőkéből, hanem legnagyobbrészt banktőkéből épültek, jelzálogos kölcsönök alapján; ezeket a jelzálogos kölcsönöket felvették annak idejében aranyértékü koronákban és visszafizetik lerongyolt koronákban. Mindenki kiszámíthatja azt, hogy akinek annakidején az ingatlana háromnegyed, kétharmad, vagy felerészben volt megterhelve, ezáltal ingatlanának közel háromnegyed, közel kétharmad vagy közel fele részét ingyen kapta. Akik ezeket a kölcsönöket adták — ezek pedig a bankok betevői és a záloglevelek megszerzői —, azoknak én ezt már vissza nem adhatom és egészben, 100%-ában el nem vehetem senkitől. Mi az azonban, amit követelnünk kellt Lehetséges-e, hogy az ingatlantulajdonosok ilyen nemzeti ajándékokat kapjanak, különösen akkor, amikon már az 50%-os aranyparitáshoz közeledünk? Lehetséges-e az, hogy egyes ingatlantulajdonosok ingatlanaik kétharmadát vagy háromnegyed részét ajándékba .kapják akkor, amikor özvegyek és árvák siratják hadikölesönüket (Ugy van! a szélsőbaloldalon), záloglevelüknek lerongyolását, értékpapirjaiknek leromlását vagy betéteik degradálását? Mit mondottam a harminchármas bizottságban, mihez ragaszkodom és mihez kell ragaszkodnunk? Nagyon szerény, csak p% -ig terjedő valorizációját követelem a jelzálogos kölcsönöknek. Mindenki, akinek vannak ilyen jelzálogos kölcsönei, amelyeket aranyban vett fel és papirkoronákban fizet vissza, ami hasznára válik, adjon le 5%-ot aranyban és ez az 5% szolgáljon arra, hogy ebből építkezzünk. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) m% Van még egy másik forrás is. Vájjon lehetségeis-e az, hogy akik kötött gazdálkodás •mellett, amikor a házbérek Budapesten le vannak kötözve és nem emelkedhettek, a kapu zárás előtt ingatlanokat szereztek potom áron, az ingatlanok jövedelmezőségét tekintve, ha el fogunk jutni az 50%-os aranyparitásia' és ezek az ingatlanok felszabadulnak, azok ezt a hasznot zsebre vágják és a közzel ismét ne osztozkodjanak? Nem kell-e szemügyre venni ezeket a meg nem érdemelt menbpolisztikus •jövedelmeket. (Zsilinszky Endre: Mi már régen hangoztatjuk!) Igenis, lehet építkezési alapot teremteni; az építkezési alao megteremtésére ott van ez a két forrás. (Zsilinszky Endre: Wolff Károly ezt már résen hangoztatta, csak nem hallgattak rá! — Farkas István: De az ellenkezőt csinálta! — Pikler Emil: De támogatja azt a kormányt, amely bűnös a mulasztásban !) Az idő előrehaladottsága miatt végére értem fejtegetéseimnek. Csak néhány megjegyzést kivánok még tenni. Wolff t. képviselő ur, amidőn a városházáról beszél, mindig demokrata uralomról beszél. ISIem azért teszem ezt a kijelentést, mintha én a múlttal szolidaritást bármiféle tekintetben is megtagadnám. Egyszerűen a történelmi igazságot kell helyreálitanom. Már mondottam és ismétlem, hogy nekünk a városházán többségi pártunk nem volt sohasem, csak egyizben. NAPLÓ XXVI. ;•: