Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

A nemzetgyűlés 324. ülése 1.924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 377 a drágaság. E drágaság alapján szanálja magát pénzügyileg az állam, mert e drágaság következményeképen emelkedik a forgalmi adó őszszege. A magyar szanálás tehát a drágaságra, az elsőrendű szükségleti cikkeknek megrdágitására van alapítva, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor tehát az állam és a város — amely azt hiszi, hogy különvált életet élhet attól a közösségtől, amelynek a maga életét és vérkeringését köszönheti — szanálja magát, ugyanakkor, tönkreteszi, megnyomorítja és a kétségbeesésbe kergeti az egész városi lakosságot. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Azt hiszem, fel lehetne oszlatni az egész nemzetgyűlést] — Klárik Ferenc: JSÍem vagyunk tanácskozásképesek ! — Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Szünetet kérünk! — Eckhardt Tibor: Házszabályrevizió! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a kormánypárti — Rothenstein Mór: A kormányt támogató párt! — Zaj.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Vázsonyi Vilmos képviselő urat illeti. Vázsonyi Vilmos: T. Nemzetgyűlés! Wolff t. képviselő ur, valamint egyes közbeszóló képviselő urak is, a külföldi kölcsönök: kérdését emiitették és üozták fel az ezelőtti korszak bírálatánál, mint nagy érvet amellett, hogy mennyi bűne van a mult korszakának. Mát beszéljünk ezekről a külföldi köicsönökről. Hogy beruházásokat kölcsönökből szoktak fedezni, az, azt hiszem, olyan tétel, amelyről vitatkozni teljesen felesleges, mert hiszen a beruházásoknak hasznát nemcsak az a nemzedék veszi, amely azokat a beruházásokat eszközli, hanem hasznát veszik a következő nemzedékek is és épen ezért jogos ós helyes s mindenütt ugy történik, hogy a beruházások kölcsönpénzekből fedeztetnek és minden háztartás rendben van, amely ezen felvett kölcsön törlesztési részleteit fedezni képes. Emiitette tegnap íázabó József t. képviselőtársam, hogy Bécsben könnyű volt a szociáldemokratáknak, mert nekik Lueger volt az elődjük. Ö is kifelejtette beszédéből azt a csekélységet, hogy könnyű volt nekik, mert Bécs meg volt kiméivé a rázkódtatásoktól, mert Ausztriában a forradalmi átalakulás az összes pártok közreműködésével történt — nem egyes pártok kirekesztésével —, olyan módon, hogy a birodalmi gyűlésen képviselt összes pártok, szociáldemokraták, nagynémetek és keresztényszocialisták együttesen képezték az első nemzetgyűlést ; elfelejti, hogy Bécs meg volt kiméivé a bolsevizmus pusztításaitól is és mindenekfelett elfelejti azt, midőn ezt a himnuszt zengi, hogy Lueger —- aki pályafutását szintén azzal kezdte, hogy a felvet kölcsönök ellen dörgött, mig Bécsben a liberálisok voltak uralmon — azzal jubilált, hogy egymilliárd városi adósságot vett fel akkor, amikor jubileumát ülte meg. De joga volt ezt az egymilliárdot felvenni és kétségtelen érdemeit abszolúte nem kisebbíti, mert beruházásokat másból, mint kölcsönpénzekből, nem fedezhetett — az adók, illetékek és díjak a folyó kiadások fedezésére valók, nem pedig a beruházások fedezésére; semmiből nem lehet alkotni és teremteni. Igen!, kiadta azt a milliárdot, azt az ezermillió aranykoronát — mini az urak szokták mindig ezt a kifejezést használni, mintiia annak idején lett volna aranykoronánk —, azonban a kiadásoknak meg is volt a látszatja azokban az intézmények Deli. amelyeket alkotott. Ha tehát Luegert veszik tel mintaképül és olyan elődöket kivannak maguknak, mint Lueger, akkor ne felejtsék el, hogy Lueger már jubileuma idején egymilliárdnyi adósságot hagyott hátra, de hátrahagyta az annak megfelelő vagyont is azokban a beruházásokban, amelyeket ebből a milliárdból alkotott. Ha pedig az a gravamen, hog-y ezek külföldi kölcsönök voltak, engedjék meg, hogy ezt kissé mulatságosnak találjam. Annak idejében a legnagyobb siker, volt az, ha a külföldön lehetett kölcsönt felvenni, ha az angol tőkét lehetett érdekeltté tenni; a legnagyobb siker volt az, ha a francia tökét lehetett érdekeltté tenni és végül, ha a német birodalmi tőkét lehetett érdekeltté tehni. Hiszen az állam ebben a tekintetben annyira féltékeny volt, hogy a külfölddel való összeköttetést több izben letiltotta azért, mert maga az áUam kívánt igény bevenni külföldi piacokat. Az, hogy közben a korona leromlása következtében ezek a külföldi kölcsönök terhesek lettek, objektív bírálat mellett lehet-e egyáltalán sérelmezés tárgya? Siker volt az angol kölcsön, siker volt a francia kölcsön, siker volt a német birodalmi kölcsön ós egyúttal egy olyan tendenciának a bizonyítéka, amely ismét teljesen ellentéte annak a vádnak, mintha a múlt rezsim plutokratikus irányú lett volna. Miért kerestük mi a külföldi kölcsönöket i Azért, mert szabadulni akartunk a kartelben álló budapesti bankok befolyásától. (Petrovácz Gyula: Olcsóbb pénzt kínáltak, mint a külföld!) Annyira igaz ez, hogy, amikor egyszer a kartelbankok megszégyenítő ajánlatot tettek, épen a sorainkból állott fel azóta elhunyt barátom, Feleki Béla, aki nyilvános aláírásra bocsátását javasolta egy belföldi kölcsönnek és akkor sikerült először megtörni a kartelbankok egyeduralmát. JNyilvános aláírásra került a kölcsön, és a bankok közreműködése nélkül sikerült belföldi kölesönt felvennünk a nagyközönségtől nyilvános aláirás, subscriptio révén. Igenis, szabadulni akartunk a nagybankok befolyásától, tehát külföldön kerestünk összeköttetést. Ez érdem volt közgazdasági szempontból is, mert nem vévén igénybe a hiteleket idehaza, azok a hitelek más termelő munkára továbbra is rendelkezésre állottak. Mire fordíttattak ezek a felvett kölcsönök és mi volt a mi pártunknak programja, pártunknak, amely a városházán — majd rátérek még erre is — soha többségben nem volt és soha harminc, legfeljebb negyven tagból álló csoportnál többet a 400 tagból álló közgyűlésen nem képviselt 1 Mi volt pártunk programja ? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nem a plutokráciát szolgáltuk, hanem programunknak alapvető pontja a közérdekű üzemeknek községi kezelésbe való átvétele volt, programunknak alapvető tétele, amelyet következetes szívós, engeszthetetlen, kitartó küzdelemmel megvalósítottunk, az volt, hogy a vállalkozás és a nagytőke kezéből kivegyük azokat az üzemeket, amelyeknek, nézetünk szerint, ugy pénzügyi, mint szociális szempontból csakis a város kezében lehet a helyük. És tettük ^ ezt azért is, mert nem akartuk, hogy a városházát a várossal állandó szerződéses viszonyban lévő eme nagy vállalatok korrumpálják olyképen, ! hogy, amikor az ő ügyeik eldöntése a közgyü-