Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-324

A nemzetgyűlés 324. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 373 nak. (Rassay Károly: Meg- varrnak elégedve a kormánnyal 1 —- Buday Dezső: Nem erről van szó.) Nekem ehhez semmi közöm, ez tulajdonképen az, urak dolga, én abszolúte nem avatkozom bele és nem is törődöm vele. Én a zavart az ellentáborokban mindig kedvelem, (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) tehát ennek a zavarnak a megszüntetése nem az én dolgom, hanem azoknak a dolga, akiket illet. Csak azért hozom fel ezt a lehetetlen helyzetet, hogy indokoljam, hogy ez a javaslat azért rossz, hogy ilyen atmoszférában születik. Ez egy olyan politikai javaslat, amely nem tudja, merre menjen. Inog, botorkál, nem tudja, jobbra vagy balra menjen, egy lépést tesz jobbra, egy lépést tesz balra, egy Ígéretet tesz balra, másik Ígéretet tesz jobbra, ha csókot int ide. csókot int amoda is, (Derültség.) és ezt nevezik arany középútnak és a kiegyenlités politikájának. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon,) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez a politikum a javaslatnak a szelleme és lelke, ezért van az, hogy amikor tárgyaljuk itt a fővárosi javaslatot, úgyszólván, bocsánatot kell kérnie egy szónoknak, hogy olyan unalmas, hogy magához a javaslathoz is hozzászól (Derültség), mert ha figyelemmel kisérem a vitát, azt látom, hogy a vita tisztára politikai vita. amelyben azok, akik jelenleg bent vannak a városházán dicsérik és védik a maguk rendszerét és cselekedeteit, akik pedig még nincsenek bent a városházán (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Még!), támadják ezt a rendszert s dicsérik és védik a maguk irányát. Én szerintem tulajdonképen ez nem tartoznék a székesfővárosi törvényjavaslat tárgyalásához, nem pediglen' azért, mert méltóztassanak elhinni, hogy a választást itt mi nem fogjuk eldönteni, sem az itteni szavazás nem döntheti el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a, szélsőbaloldalon.) Nekünk nem lehet az a feladatunk, hogy itt beszédeket tartsunk a községi választókhoz, akik még nincsenek és akik nem is tudom, hogy hogy fognak megszületni és micsoda heródesi mészárlások között fognak ezek a választási kisdedek még felnövekedni és hányan fognak megmenekülni. Mondom, nekünk nem ez a feladatunk. Nekünk a javaslattal kellene tulajdonkép foglalkozni. Ebben az atmoszférában született meg azután Wolff Károly t. képviselő ur beszéde, amely nagyjában és egészében apológiája az ő és pártja városházi működésének, és mindazoknak^ az adatoknak az elmondása, amelyeket a városházán — ahol hála Istennek, nem voltam» s nagyon Örvendek ennek, s nem is nagy óhajtásom a jövőben sem, hogy ezt is mindiárt tisztázzuk — az 1922. évi költségvetési vita alkalmával elmondott. Mondom, a t. képviselő ur támadások után apológiáját mondja el rendszerének és pártja uralmának. Ezt én jogosnak és természetesnek találom. A képviselő ur azonban ennél is tovább ment és a maga uralmának védelmében kitért a multakra is, a multakra.. 8mikor én voltam a városházán, amely multakban nekem is volt egy kis részem. (Egy hang a balközénen: Nincs öröm, a Wbultban!) Hogy mennyi öröm lehet a múltban, ha a t. képviselő ur megtisztel azzal, hogy nyugodtan meghallgatja, amit maid elmondok, meglátja, hogy mennyi öröme lehetett benne és mit élvez: ma is abból a múltból. Wolff t. kénviselő ur elsősorban a ielenleai rendszer érdemeit sorolja fel és kijelenti, hogy ennek a rendszernek elsősorban az a nagy érdeme, hogy helyreállította a pénzügyi egyensúlyt. Erre ugyan azt "mondhatja a német versben: Und ich habe es doch getragen, fraget aber nur nicht wie! Helyreállitotta a pénzügyi egyensúlyt, de beszéljünk arról, hogy milyen eszközökkel és áldozatokkal? (Úgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erről én nem szólok, hanem egyszerűen a következőket vagyok bátor megjegyezni. A t. képviselő ur ezt az állítását már 1922-ben a városi költségvetés vitájában is megkockáztatta és amikor: ott figyelmeztették, hogy a pénzügyi egyensúly nincs helyreállítva, mert hiszen nincs beállítva a költségvetésbe a külföldi kölcsönök amortizációs kamata (Petrovácz Gyula: Azelőtt se volt! —- Buday Dezső: Nem is lehetett! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy nem volt!), tehát nagyon könnyű igy egy pénzügyi egyensúly helyreállításáról beszélni, ha a legnagyobb és legnehezebb terheket egyszerűen kikapcsolom a költségvetésből, erre a képviselő ur kijelentette a rendelkezésemre álló gyorsírói feljegyzések szerint, hogy ő a pénzügyi egyensúly helyrállitását ugy érti, hogy a folyó kiadások és bevételek között az egyensúly helyreállíttatott. Hogy a pénzügyi egyensúly dacára az üzemek dijainak és az összes dijak és illetékek emelésének, a házbérkrajcárok # emelésének és az állam által megnyitott jövedelmi forrásoknak, mennyire nincs helyreállítva, erről még szólok. Hogy mennyire nincs helyreállítva a pénzügyi egyensúly, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tanács ildomosnak tartja — dacára az 1920. évi törvény tilalmának, amely ebben a javaslatban is meg van ismételve —, a tanács ildomosnak tartja az adóemelés gondolatával való foglalkozást, és az 5%-os kereseti adót 10%-ra akarja felemelni s a jövedelmi adóhoz pedig pótlékot akar kivetni. Amikor a tanács ilyen adótörvényeken töri a fejét, szerintem teljesen törvénytelenül... (Viezián István: Nem Wolff Károly a tanács!) A közgyűlést pótló tanács.» (Viezián István: Wolff nincs is ott! — Fábián Béla: Ki beszél Wolffról!) Ne tessék abba a monomániába beleesni és azt másra is átplántálni, hogy itt csak Wolffról lehet szó. Én nem Wolffról beszélek, hanem arról, hogy a pénzügyi egyensúly nincs helyreállítva, mert a közgyűlést pótló tanács ma is adóemelésen töri a fejét. Csak az utolsó percben vették le adóemelési javaslatait a napirendről. És maga a képviselő ur is „elismerte — bent a városházán, de nem itt —, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállítását csak ugy érti, hogy a folyó bevételek és kiadások között az egyensúly helyreáll itta to tt. Ez azonban nem pénzügyi egyensúly, mert ha én a legjelentékenyebb kiadásokat kihagyom, akkor bármelyik városnak vagy orszásrnak pénzügyi egyensúlyát ilyen aritmetikai tréfával helyreállíthatom. A képviselő ur beszédének további folyamán azzal kívánt enyhíteni a helyzeten, hogy elmondotta, hoey ők micsoda, hagyatékot vettek át a liberális rezsimtől vagy amint ő mondja, a demokrata uralomtól. Azt mondta (olvassa): „Az előttünk leA^ő demokrata uralomra megyek vissza,. 1910-től 1912-ig felesleg A^olt a háztartásban — és itt elősorolja a feleslegeket —, 1914-ben uiabb felesleg volt. Ezzel bezáródik a felesleggel záruló évek sorozata, 1915-ben már men-van a hiány". Igaza, van a képviselő urnák, 1915-ben megvan a hiány. Csak egy kis csekélységet méltóztatik elfelejteni, hogy a hábofxi sem nem libeNAPLÓ XXVI. -