Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-324
A nemzetgyűlés 32á. ülése 1924. évi október hó 23-án, csütörtökön. 367 jük a parlament demokratikusan érző, jogegyenlőséget és szabadságot óhajtó minden csoportját és tagját és ennek a nemzetnek minden becsületes fiát, hogy ebben a munkánkban bennünket támogasson. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Kernéijük — és ebben az irányban munkálkodunk is —, hogy a szövetségünk csak kezdete annak a nagy összefogásnak, amely a demokrácia kivivásáért a parlament demokratikusan érző, velünk lélekben rokon pártjait és kiválóságait velünk egyesiti. (Helyeslés a bal- és szélsőbal oldalon.) Egységes és demokratikus magyar frontot akarunk, amely elől épen a mi erős és becsületünkhöz kötött szövetkezésünk immár elhárította a legnehezebb akadályt. A jövőt kell munkálnunk és e munkálkodás közben nem érünk rá, de nem is kivánjuk a multat bolygatni. Ezt hagyjuk a gyűlölség fiainak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. —Nagy Ernő: Akik abból élnek!) A közéleti működéshez minden becsületes embernek joga van. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szabadságot, igazságot, tisztességet és haladást!^ Szabadságot akarunk, hogy az ország talpraállitásáiban a nemzet egyetemes erői összefogassanak, (ügy van! Ugy van! balfelől.) Igazságot követelünk, hogy a társadalmi együttműködés feltételei biztosíttassanak. Tisztességet követelünk, mert a mi jövőnk támasza és talpköve a tiszta erkölcs. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Végül pedig haladást kívánunk. Azt akarjuk, hogy helyet foglaljunk Európa demokratikus nemzetei között. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A haladás gondolatával együtt jár a kisemberek helyzetének javítása és jogainak elismerése. Ennek az országnak jövő nagy feladata, hogy a nemzetek őszinte és az igazságra alapított megbékülését szolgáló demokráciát erősítse Kelet-Európában. Az Isten bennünket megsegítsen! (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Nagy Ernő: így meg lehet menteni Magyarországot, de másként nem! — Egy hang jobb felől: Károlyi Mihállyal? — Nagy Ernő: Nem Károlyi Mihályról van- szó! Tessék vád alá helyezni! — Baross János: Azon az oldalon több Károlyi-párti ül, mint ezen az oldalon! — Propper Sándor: A tatárjárás megszüntetéséről van szó. — Nagy Ernő: Nekem Károlyi Mihályhoz semmi közöm sem volt, de önöknek volt! — Ellentmondások jobbfelöl. — Halász Móric: Nekem ugyan ne;m volt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Napirend szerint következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485) folytatólagos tárgyalása. (Nagy Ernő: Melyik pontot kifogásolják?) Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Szólásra következik? Barios János jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. Ház! Nem tartozik ugyan tárgyamhoz!, de előttem szólott t. képviselőtársam beszéde után azt hifezem megengedi a Ház, hogy ezt a rövid kijelentést tegyem: Én ezt a programmot, amelyet a t. képviselő ur felolvasott, a maga egyes pontjaiban nem vizsgálom és a maga egyes pontjaiban nem teszem bírálat tárgyává. Én egyszerűen azt kutatom és azt vizsgálom, mi ennek a programnak a lelke, mi ennek a programnak a célja. Ennek a programnak a célja az, hogy a jogegyenlőség és közszabadság alapján harcoljon a mi nemzetünk demokráciájáért. Ezt a lelkét, ezt a szellemét, ezt az irányát ennek a programnak magamévá teszem és ebben az ellenzéki küzdelemben a magam erejével és a hozzám tartozók erejével is részt venni lelkiismereti kötelességemnek tartom. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Engedje meg ezek után a t. Ház, hogy áttérjek a szőnyegen levő javaslat tárgyalására. Midőn ezt a javaslatot átolvasom, igazán nem tudom megérteni, miért tartott olyan sokáig ennek a javaslatnak elkészítése és miért került olyan hosszú idő múlva a Ház elé. Hiszen ez a javaslat nem közigazgatási reform, ez a javaslat egy egészen rövid szervezeti javaslat. Ennek a javaslatnak tulajdonképen nines más tartakna, mint annak a megállapítása, hogy ezentúl miképen alakuljon a fővárosi törvényhatóság közgyűlése. Ez a javaslat, amely ilyen rövid, még most a maga rövidségében is. mint az ókorról ránk maradt remekművek, torzalakot mutat. Mert van példának okáért ennek a javaslatnak egy szakasza, amely megmondja, milyen beosztás szerint kell választani, ellenben nem mondja meg azt, hogy ezen beosztás szerint a kerületekre hány mandátum jut. Ez a rövid remekmű tehát, miként a milói Vénusz, letört karokkal jelenik meg előttünk. (Baross János: Ennek csak a füle maradt meg! — Meskó Zoltán: Lúdtalpa van neki!) Benne van a javaslatban, hogy közigazgatási kerületek szerint történik a választás, de hogy^ melyik közigazgatási kerületre hány mandátum esik, amikor a közigazgatási kerületek között olyan óriási nagy a különbség, hogy az egyikben van 60.000 választó, a másikban pedig 10.000, vagy a jelenlegi diminuait választójog szerint már tízezer választó sem; hogy azután az 1920. évi remek törvénynek szelleme éljen és lobogjon-e itt tovább, amely megoldotta —• nem a kör négyszögesítésének kérdését, hanem — azt a problémát, hogyan lehet kisebbségből többséget csinálni, és egyenjoguvá tette a tízezret a hatvanezerrel, hogy tehát ez a szellem él és lobog-e itt tovább, vagy végre érvényesül-e az az igazság, hogy arányosan minden választó ugyanannyit ér — ezt nem lehet tudni ezen javaslat átolvasása után. T. Ház! Ebben a javaslatban még mindig kisért az 1920. évi törvénynek a szelleme. (Ugn van! Ugy van! a baloldalon.) Annak az 1920. évi törvénynek szelleme, amely zseniálisan megcsinálta azt, hogy megadta a községi választások terén is az általános választójogot, csak egy igen csekély változtatást csinált szabadon III. Napoleon után, egy csekély változtatást: egyszerűen megcsinálta a plurális választójogot a kerületi beosztás alapján. (Rassay Károly: Ez az!) A papiroson mindenkinek egyforma választójoga van, de ha én kerületek között különbséget teszek és azt mondom, hogy azok, akik a Belvárosban laknak, nemesebb vérüek, azok választójogi nemesek és habár tízezren vannak, ugyanannyit érnek, mint akik a Váci körút túlsó oldalán laknak, — mert a Váci körút hatalmas nagy folyam. amely világokat választ el egymástól; a túlsó parton levő 60 vagy 70.000 választó csak anynyit ér, mint amazon a parton levő tízezer —, világos, hogy ezen az alapon meghamisítom az általános választójogot és csinálok egy plurális választójogot, mert az egyik kisebb kerületben lakóknak ugyanazt a jogot adván meg, mint a másik nagyobb kerületben lakókba*
