Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-323

344 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. Különösen a kisexisztenciák helyzete az, amely veszélyben forog-. Ez az intézkedés elsősorban azokat a munkanélkülieket sújtja legerőteljesebben, akik hónapok óta nem tudnak foglalkozáshoz jutni, akik a szakszervezetben mindenféle segélyüket kimerítették és már; úgyszólván, könyöradományokra sem számithatnak, úgyhogy a meglevő ingóságaikat kénytelenek elkótyavetyélni, hogy életüket és családjuk létfentartását biztpsitani tudják. Méltóztassanak elképzelni, el fog következni november elseje és ezeknek a munkanélkülieknek s az alacsony keresetű munkásoknak, akik dolgoznak, megint ilyen horribilis nagy házbéremeléssel keli megbirkózniuk. A rendelet azt mondja, hogy a házbér 10%-ról 15%-ra emelkedik, de valójában 50%-kai emeli a házbéreket, s ezzel oly súlyos terheket ró különösen a kisexisztenciákra — tehát a fizetésükből, munkabérükből élőkre —, amely terhek elviselése, hogy miképen lesz lehetséges, e pillanatban el semj tudom képzelni. A házbéremelés tekintetében a legsúlyosabb aggályaim vannak, épen ezért a kormány felé azt hangoztatom, hogy siessen a kormány, még néhány nap van hátra, változtassa meg a rendeletet, vagy függessze fel a rendeletnek azt a részét, amely a kisexisztenciákat sújtja; tegyen oly intézkedéseket, amelyekkel mentesitse ai kisexisztenciákat a házbéremelés alól, ebben a borzalmas gazdasági válságban. El kell képzelni, hogy ismételten mit fog maga után vonni a házbéremelós. E téren a májusi és augusztusi házbéremelés is súlyos példákat szolgáltatott s annál súlyosabb példákat fog most szolgáltatni, mert belemegy a napi életbe. Az üzlettulajdonos kénytelen lesz az árakba belekalkulálni a maga házbérét — mindenki nagyon jól tudja, hogy ezt nem a megtakarított pénzéből fogja fizetni —, tehát november 1-től mindennek az ára megdrágul. A magyar kormány pedig nagy bölcsen és fennen hirdeti, hogy itt stabil állapotok vannak már X hónap óta s emellett eltakarja azt az igazságot, hogy a korona — ugy látszik — mesterségesen egy helyben van, de az elsőrendű élelmicikkek ára nincs egy helyben, ott igenis ingadozás van, még pedig ingadozás van felfelé. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem szabad senkit sem megtévesztenie annak, hogy a textilárukban valamelyes árcsökkenés mutatkozik. Tudni kell, hogy a dolgozó társadalom az utóbbi esztendőkben csak úgyszólván az ennivalót szerzi be. Ruházati cikkeket csak a legritkább esetben tud beszerezni; mindenki elviseli ruháját, cipőjét és elhasználja háztartási berendezési tárgyait, s ezek beszer zését csak utoljára hagyja, amikor már nem tudja magára venni a ruháját, vagy cipőjét és amikor már nem tudja használni háztartási cikkeit. A súly tehát a napi életre helyeződik s amikor az élelmiszerek kimutathatólag drágulnak, akkor a kormánytól bűnös dolog azt hirdetni, hogy itt stabil állapotok vannak, s még nagyobb bűn az egész országot telekiabálni azzal, hogy itt feltétlenül olcsóbbodás fog bekövetkezni. (Farkas István: Mindjárt tiltakoztak a fagyasztott hus behozatala ellen!) Mi már régóta várjuk az olcsóbbodást, főleg azokban az élelmicikkekben, amelyek a megélhetésnek alapjai. Ugy látszik azonban, hiába várjuk s méginkább hiába fogjuk várni november elseje után, amikor a lakbéremelés gondoskodni fog arról, hogy a drágaság még jobban fokozódjék. Az a törekvés, amely a fagyasztott amerikai hus behozatalára vonatkozik, nagyon szép. évi október hó 22-én, szerdán. de a nagy tömegek megélhetésén ez sem fog segíteni. Már is hallottunk híreket a fagyasztott hus elleni akcióról. A nagygazdatársadalom már jajveszékel, hogy mi lesz velük, ha Amerikából hoznak ide a szegény nincsteleneknek olcsó húst! Mi lesz akkor a gazdatársadalommal, nem birják majd a húst ugyanolyan áron árusítani. (Szakács Andor: Vidéken olcsó a hus, csak Pesten drága! — Szijj Bálint: Tessék megmondani, hogy miért ? —- Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Önök a kormányzópárt! — Szijj Bálint: Az ellenzék mondja, hogy vidéken olcsó! Arról mi nem tehetünk, ha Budapesten drága! Nem vagyunk városi tanácstagok! — Elnök csenget.) Félő, hogy annak az akciónak, amely az olcsó hus árusítása ellen megindult, eredménye lesz, mert a kormány sókkal könnyebben hajlik az olyan követelések felé, melyek a gazdatársadalom részéről jönnek, mint az oly követelések felé, amelyek a munkásság részéről jönnek. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nem látjuk!) Méltóztassanak elgondolni, hogy a házbéríizetés terén és a házbérek alakulása terén milyen tarthatatlan állapotok vannak. Különösen az a kategória, amely úgyszólván ki van vonva a házbérrendelet hatása alól, a legsiralmasabb helyzetben van. Ki foglalkozott már az ágyrajárók helyzeté veil Kinek van tudomása arról. hogy egy-egy ágyrajáró munkásember vagy munkásleány örül, ha 70—80.000 koronáért kap ágyat hetenként, de nem ritkaság az á""vbérlet heti százezer koronás díja sem. Mit gondolnak, mi fog itt november elseje után az ágyrajárók nagy tömegével történni? A legkatasztrófálisabb helyzetbe fognak kerülni. Ha ezideig is vannak 80—100.000 koronás heti ágybérleti dijak, mi lesz majd november elseje után azzal a munkássággal és alkalmazotti táborral, amelynek keresete ugyanakkora? Bemutattam, hogy — kell itt gondoskodásnak történni, kell már, hogy mindenki a józanabbik eszét vegye elő, félre kell már tenni a politikát ebben a kérdésben és inkább azt a mérhetetlen nagy nyomort kell tekinteni, amely tényleg megvan. Épen ezek alapján az egységespártot és a kormányt is arra kérem, hogy november elseje előtt sürgősen intézkedjék a házbéremelés tárgyában, függessze fel a házbér felemelését legalább a kis exisztenciákat illetőleg, mert itt súlyos állapot fog bekövetkezni. Hogy ezek azután hová vezetnek bennünket, azt megállapítani egyáltalán nem tudjuk. A munkanélküliek segítése terén sem lehet várni addig, amíg majd itt egy törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, mert előszöiL.&oká kerül de a törvényjavaslat még később lesz abból törvény, és legkésőbb lehet majd ennek a törvénynek alapján tényleg segélyezni és támogatni a nijuhkanélkülieket. s hiába áll majd elő akárki is azzal, hogy munkanélküliség volt és van, hogy munkanélküliség egész Európában van, hogy ez nem speciális magyar kérdés. Erre feleletül csak azt mondhatom, hogy igaz, van munkanélküliség mindenütt, volt is munkanélküliség, lesz is, de másutt gondoskodnak a munkanélküliekről s a külföldön mindent megtesznek a munkanélküliség enyhítése érdekében. Ellenben nálunk mit látunk? Egész nyugodt lélekkel mondhatom, hogy épe.n a munkanélküliség növelése érdekében tett meg mindent ez a kormány, amiért bűnös mulasztást követ el, és a legsúlyosabb váddal lehet illetni. Szükségesnek tartom, hogy mint a külföldön, nálunk is mielőbb megtörténjék a munkanélküliek kötelező biztosítása, de ennek megtörténte előtt gyors