Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-323
332 A nemzetgyűlés 323. ülése 1924. san kellett volna csinálni. Ezek többek jelenlétében történtek. Az igazságügyniinister ur tisztában lehet azzal, hogy ez a budapesti törvényszéken nem szuit jó vert, mert különben nem lennek ma abban a helyzetben, hogy intimitásokról számoljak be, ha a budapesti törvényszék közvéleményének tetszésével találkozott volna ez a dolog. Mondom, megdöbbenéssel találkozott es épen ezért kellett azután Denk Tivadartói elvenni ezt az ügyet. JN agyon sajnálom .Langer Jenő személyét, nagy tisztelettel viseltetem iránta és egy pillanatig sem teszem öt felelőssé ezekért a dolgokért. Ö egy atmoszféra nyomása alá van helyezve. A vele szemben érvényesülő direkt befolyásoknak nem tudott ellenállni, hiszen ismerjük, hogy milyen unom idegzetű, linóm leikiaikatu ur, aki valósággal az esztétikátlanságok elöl is szivesen igyekszik kitérni. Talán ő maga sem tudta, mi a cél azzal, hogy Denk Tivadarra szignálják ezt az ügyet; talán azt sem tudta, hogy Denk Tivadar, Denk huszárezredesnek, a kormányzói katonai kabinetiroda főnökének a fivére. Ü persze kényszerűségben hányódott, nem kiálthatta világgá ebben az ügyben igazságát. Megpróbálkozott tehát azzal, hogy Fayl ivort azért kellett eltennie a í'ayitanacsnak, a bombaügyek bíróságának az éléről, mert a vádtanácsnái volt rá szükség, ahol *>gy gyors áttekintésü, kitűnő biróra volt szükség. Kacagni való kifogás ez a jogász szemében, aki az igazságszolgáltatást ismeri, mert Íriszen nagyon jói tudjuk, hogy a vádtanácsok szerepe nagyon lemérsókelt, szerény szerep. Valósággal postamesteri hivatal. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. igazságügymimster ; ur! Mi azt praxisból tudjuk. Mert legyen bármilyen fontos egy vádtanácsi elnök szerepe, mégis csak százszor és ezerszer lantosabb talán a főtárgyaláson kijelölt szerep, és ha a vádtanácsi elnökségre egy gyors áttekintésü, kitűnő biróra van szükség, mi címen és megokolással helyezték át Fayl ivort a vádtanácshoz, mikor, százszor, inkább igaz az, hogy a íőtargyalásra egy még odavalóbb, meg erötelsebb ember szükséges. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez semmi körülmények közt sem lehetett Denk Tivadar, akit épen azért helyeztek el a yádtanáes éléről a törvényszéki elnök megokolása, indokolása szerint, mert helyette egy megfelelőbb, jobb, gyorsabb, áttekintőbb, nagyobb képességű biróra volt szükség. Magában ebben a kínos vergődésben is benne van ennek az egész ügynek a szignaturája, benne van ennek az egész ügynek a jellemzése. (Horváth Zoltán: Rothadt itt minden! — Drozdy Győző: Tönkremegy ez az ország! Mi szükség van arra, hogy Márffyt mentsék 1 ? Azt nem értem! — Peyer Károly: A Wolff-párt felmegy és preparálja a birót!) Aztán mernek prédikálni birói függetlenségről!) Nem lehet feltételezni, hogy egy törvényszéki elnök, akinek vezetése alatt hosszabb ideig működnek a birák, ne ismerje a maga embereit. Langer Jenőnek tehát tudnia kellett azt is, hogy ez a Denk Tivadar nemcsak olyan bíró, aki ő szerinte — és nem én szerintem — nem felel meg, mint vádtanácsi elnök, hanem tudnia kellett azt is, hogy Denk nagyothalló és lassú biró is. Már most minek keressünk magyarázatot, niinek keressük az okot arra, hogy imiért történt ez a változtatás, hogy épen a legfontosabb bűnpereket tárgyaló tanács élére — mert hiszen nagyobbarányu és gonoszabb büntetendő cseévioktóber hó 22-én, szerdán. lekményekről még nem volt szó, mert a magyar levegő alatt ilyen nem teremhet meg, mint ez az eset — egy nagyothalló és olyan egyszerű képességű birót akarnak állitani, aki Langer Jenő törvényszéki elnök ur megítélése szerint nem volt való még a vádtanács élére sem. (Nagy Vince: Az illetékes kommüniké állapította ezt meg!) Ez, ami történt, súlyos alkotmánysérelem is, inert hiszen alkotmányunk alapelve az, hogy senkit illetékes birájától elvonni nem lehet; nemcsak olyan bíróságtól, mint ez, hogy egyenesen a Curia mondta ki róla, hogy illetékes bíróság fog maradni ezentúl is, hanem egyáltalában nem szabad senkit illetékes bíróságától elvonni. Mert alkotmányos alapelv és ügyrendi szabályok szerint való kötelezettség az is, hogy annál a birónái, akire az ügy kiszignáitatott, az meg is hagyassék, annyira az, hogy az illető bírónak — ha egy intézkedés tőle az ügyet tárgyi ok nélkül elveszi — feliolyamodási joga is van az ilyen intézkedés ellen. Ezúttal súlyos alkotmányjogi és törvénysérelem is forog fenn, mert tessék csak elképzelni, mi lesz a garancia arra, hogy pártatlan lesz az országban, mindenütt az Ítélkezés, ha lehetséges az, hogy csereberéljem! a bíróságot. Ha látom, hogy az egyik birónái az én pártállásomnak meg^ nem felelő Ítélkezés juthat érvényre (Horváth Zoltán: Vagy az igazság!), akkor egyszerűen fogom és kicserélem a birót olyan érzelmű bíróval, akinek az Ítélete valószínűleg meg fog nekem felelni. Abban, hogy előre meg van állapítva az, hogy egy ügy hova kerül és ha már oda került, ott marad, hogy ez mind előre el van intézve egyrészt abban» hogy a törvény kimondja azt, hogy senkit illetékes birájától elvonni nem lehet, másrészt abban, hogy az év elején jelöltetnek ki. a birói tanácsok és osztatnak ki a resszortok, már abban is biztosíték és garancia akar lenni arra nézve, hogy ne lehessen testhezálló bíróságokat összeállítani. (Ugy van! balfelől.) Hiszen világos — ne legyünk hipokriták — az ember; akár a budapesti törvényszéken, akár más bíróságon akar, tud kapni olyan bírákat, akik esetleg hajlandók az ő gusztusának megfelelni. Épen ma, az ébredés korszakában, amikor Zsilinszky Endre, aki a legilletékesebb faktor erre, kijelentette, hogy legnagyobb részben azok, természetes, hogy esendő ember olyan nagy testületben, mint a birói kar, akad, mert hiszen akadnak stréberek. Az igazságszolgáltatáfe történetében ismeretesek az ilyen esetek, hát megtörténhetik, hogy testhez álló bíróságot állítanak össze* akik hajlandók ugy Ítélkezni, amint az nekem tetszik. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A képviselő ur általánosságban a bíróságról azt állította... (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondta, hogy egyesek!), hogy akadnak olyan birák, akik ugy ítélkeznek, mint az az illetőnek tetszik. Ezért a kifejezésért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Teljesen tehetetlen vagyok az elnöki felfogással és intézkedéssel szemben, mert hiszen azt mondtam: akadhatnak. Minden testületben akadtak, a római pápák között is akadtak esendő emberek. Én csak az eshetőségekről beszélek. Ezeket az eshetőségeket akarta kizárni jogrendszerünk azzal, hogy minden bűnösnek, minden vádlottnak előre determinálva van a helyzete,
