Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

218 A nemzetgyűlés 319. ülése 1924, évi október hó 15-én, szerdán. oktatásügyi minister ur megátalkodott akaratával szemben nem sikerült ezt a kérdést dűlőre juttatnom. (Mozgás a szélsőbaloldalon.)^ Bihar vármegyében van egy község, Sárrétudvar. Ennek a községnek 4300 lakosa van, akik közül 97% őstermeléssel foglalkozik. Á község határában nincs más nagybirtok, csak egy, a nagyváradi rom. katholikus püspökségé, amely circa 2100 katasztrális holdat tesz ki. (Dénes István: Ott tesz ki ennyit, egyébként sokkal többje van!) Ezen a birtoktesten emberemlékezet óta az ottani lakosság gazdálkodott. Nem emlékszik rá senki, hogy ez a birtok valaha is a püspökség házi kezelésében lett volna. Ezelőtt tizenkét évvel az Altruista Bank közbenjöttével ezt a birtokot néha nagyobb,, 7—8 holdas parcellákban, leginkább azonban 2—3 holdas parcellákban az ottani kisembereknek ki »haszonbérlétbe adták, épen annak a nemes gondolkozású és a nemzeti birtokpolitikai célt megértő gróf Széchenyi Miklós püspöknek egyenes óhajtására, aki akkor is szembehelyezkedett azzal az áramlattá, amelyet a püspökség egyéb érdekképviselete előtte kifejtett, amely azt akarta, hogy központosítva egy haszonbérlőnek adassék ki ez a birtok. Ez a nemes gondolkozású elhunyt püspök szintén szemben találkozott azokkal a tendenciákkal, amelyek nem a kisemberek javát akarják előmozdítani, de neki volt elég akaratereje ahhoz, nem ugy mint a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi minister urnák, hogy szembehelyezkedjék ezekkel és anélkül, hogy ezáltal egy egyházi intézmény vagyona is megkevesbednék — kisembereknek juttatja azt a földterületet, amelylyel a püspökség bir ennek a községnek határában* A kisemberek ezért a haszonbérletért pontosan fizették a bérösszeget. Az Altruista Banknál folytatott kutatásaim eredménye gyanánt pontosan megállapítottam, hogy a lefolyt tizenkét év alatt egyetlen egy embert sem mozdítottak ki a bérletéből azért, mert nem gazdálkodott volna okszerűen vagy azért, mert nem fizette volna pontosan a bérösszeget. Történt ugyan eltolódás a kishaszonbérlők névlajstromában, de ennek egészen más oka volt. Ennek oka a világháború volt, amely ennek a községnek 162 hősi halottját termelte meg, a világháború, amely több, mint száz rokkantat és hadiözvegyet állított oda, a nyomor élő Jtépe gyanánt a község lakosai közé. Az eltolódás tehát éhből a szempontból történt és ha van változás a haszonbérlők névlajstromában, ez csak abból fakadhatott, hogy a háború termelte ki a változásokat, a háborús eltolódások hozták létre azt, hogy a község lakosainak egy némelyike, aki eredetileg birta a kishaszonbérletet, kénytelen volt arról lemondani, mert vagy gazdasági okból, vagy férfiniiunkaerő hiánya folytán nem birta a földet megmunkálni. Ezek a haszonbérletek ez évi október hó 1-én jártak le. Ugyanebben az évben a községben a földbirtokreform végrehajtása is folyamatban van, a községi lakosság az utolsó aktusnál taijt, mert a községben a birtokbeadás ténye folyik. Amint emiitettem, a község határában más nagybirtok nincs, tehát a község lakosainak nagy számára tekintettel — mondom, 4300 lakosa van — az igényjogosultak kielégítése nem történhetett másként, mint ugy, hogy a szomszéd község egyes nagybirtokaiból is, részben a vagyonváltság utján — épen jó, hogy Perlaki ti képviselőtársamat van szerencsém itt tisztelni, ő ismeri a helyzetet nagyon jól és remélem, velem is fog szavazni ebben a kérdésf ben —, részben pedig más módon az állam, tulajdonába esett birtokokból kellett az ottani igényjogosultakat kielégíteni. Ennek alapján előállott a vallás- és közoktatásügyi kormány által annyira diffikultált az az eset, hogy a községi lakosok jogos igényeinek teljes kielégítésére még circa ezer katasztrális holdat a szomszéd község határából, az állam tulajdonába esett földbirtokokból kellett pótolni. Abból a birtokból, amelyről itt szó van, a nagyváradi latin szertartású püspökség birtokából 567 katasztrális hold esett a sárrétudvari-i igényjogosultak kielégítésére. Az volt tehát a helyzet, hogy ha az ottani lakosság megkapja továbbra is ezt a kis haszonbérletet, akkor teljesen érvényesül az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete, vagyis a községi lakosság egyszerre 1600 katasztrális hold földterülethez jut. Ha azonban elveszik a kishaszonbérletet ezektől a kisemberektől, akkor néhány ember számára a földbirtokreform végrehajtásával még kedvezőtlenebb helyzet áll be, mint volt annakelőtte, mert ha a kishaszonbérletektől elesnek, akkor csak 2—300 katasztrális holdat tesz ki az a többlet, amelyet az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítélete igényjogosultság címén ennek a községnek juttat. Mint mondottam, ugyanennek az évnek október havában járt le a kishaszonbérleti szerződés is, amely legutóbb tizenkét évre köttetett meg* az Altruista Bank közbejöttévei. A dologról nekem már ez év májusában tudomásom volt. Nem tartozom azok közé a nemzetgyűlési képviselők közé, akik lokális ügyekkel szeretnek a nemzetgyűlés szine elé jönni, tehát kerestem a törvényes utón való remediuniot. Minthogy a dolog most a vallás- és közoktatásügyi minister ur elé tartozik, mert a nagyváradi latin szertartású püspökség jelenleg tudvalevően nincs betöltve s ennélfogva törvényeink értelmében a főfelügyéleti jogot a vallás- és közoktatásügyi minister gyakorolja, azonkívül a vallás- és közoktatásügyi ministeriumban van az a bizottság, amely az üresedésben levő püspökségek gazdasági ügyeit intézi az interregnum alatt, amelynek — mellesleg szólva egyik legszerényebb tagja a vallásés közoktatásügyi minister ur, már ez év májusában figyelmessé tettem a vallás- és közoktatásügyi minister urat a bekövetkezhető eseményekre. Figyelmeztettem arra, hogy a földbirtok kezelése, a mezőgazdaság nem Siegfriedária, amelyet minden este meghallgathat az ember és tudva azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur a választások alatt nagyon hang'oztatta kisgazda mivoltát, figyelmeztettem arra, hogy most gyakorlatilag is bizonyítsa ezt be, hiszen tudja, hogy ez év augusztusában már szántani kell azt a földet, amelyet október hónapban be akarnak vetni. Figyelmeztettem tehát: már májusban, hogy tegyen olyan irányú intézkedést, hogy a régi kishaszojnbéiietek ismét bérbe adassanak, vagy ha a minister ur bölcsesége másféle intézkedés megtételét óhajtaná, tegyen bármiféle intézkedést, de olyat, hogy abban a községben termelési bizonytalanság ne legyen és máiaugusztusban tudja mindenki, hogy melyik lesz az a földterület, amelyen mint kishaszonbérlő elhelyezkedik, mert egyébként parlagon maradnak a földek, és 1500 katasztrális hold földet nem szántanak meg, nem vetnek be ez év folyamán. (Batitz Gyula: A többtermelés nagyobb dicsőségére!) A minister ur engem állandó ígérgetéssel vezetett félre. Előre nem tudtam megállapitani,