Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
A nemzetgyűlés 319. ütése 1924. évi október hó 15-én, szerdán. 215 Magyarországon egy kerület sem. fog akadni, amely az ő politikáját jóváhagyja, amely mellette megnyilvánuljon, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Fejtegettem neki azt, hogy a t. ministerelnök ur becsületbeli kötelességekre hivatkozott, hogy elvégez olyan feladatokat, amelyeket a nemzet reábizott, felvilágosítottam tehát a t. ministerelnök urat, hogy a nemzet őrá semmiféle feladatot nem bizott, hogy ő nem is kérdezte a nemzetet, hogy rábiz-e valamilyen feladatot, mert hiszen ő erőszakkal hozta össze a maga többségét és nem a nemzet akaratával. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csak egy becsületbeli kötelessége lehet, mondottam, és ezt elismerem becsületbeli kötelességnek azok szerint a szabályok szerint is, ahogyan a becsületet én értelmezem, és ez az, hogy tessék visszaadni a nemzetnek a maga szabadságát, tessék a nemzetnek és a polgároknak visszaadni a szabadságjogokat (Ügy van! a szélsőbaloldalon), ezzel a t. ministerelnök ur még kimenekedhetik a hínárból. Hiszen ha csak egy csepp lelkiismeret van azokban, akik ma bennünket önkényuralommal kormányoznak, akkor be kell látniok, hogy nemcsak azért kell magunk mellé hivni segitségül a nemzet egész életerejét, hogy a mostani nehéz helyzetünkből kiszabaduljunk, hanem azért is, mert ha ez meg nem történik» ha szabályozatlanul marad a magyar állam organizmusa, ebből újra igen nagy katasztrófák származhatnak. A ministerelnök ur nagyon elitéli még most is, a történelem meséskönyvéből olvasva, az úgynevezett Károlyi-forradalmat, Károlyi-rezsimet és nem gondolja meg, nem akarja észrevenni, hogy mindannak, ami akkor történt, hogy Károlyi Mihály gróf és társai összetörték és kénytelenek voltak összetörni magukat, egyetlen oka az volt, hogy a magyar állam organizmusa, rendszere nem volt kiépitve (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Ugy van!) és akkor itt álltak férfiak egy teljesen anarchisztikus állapotban (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), itt álltak az előtt a feladat előtt, hogy a legszörnyűbb összeomlásban alkotmányozzanak és csinálják meg az állam organizmusát. (Nagy Vince: Azóta sem csinálták meg ! ) Ha akkor, amikor 1918 októbere reánk elkövetkezett, lett volna egy helyes, becsületes alkotmányrendszerünk, lett volna egy olyan választójogunk és választási rendszerünk» amely a millióknak biztosítja azt, hogy akaratuk feltétlenül érvényesül, akkor nem keresett volna senkisem más megoldást, nemzeti tanácsokat és más egyebeket, hanem ügye, azt mondották volna: itt van a választójog, a konszolidált, a becsületes, a rendes, a nemzet akarjatát feltétlenül biztosító választójog és választási rendszer, ám menjünk a nemzet elé, lássuk, mit parancsol a nemzet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen akkor nem volt semmi, mert ami volt, kis org-anizmus volt, ami kis rendszer volt, az reakciós volt, az nem kellett senkinek, az a grófoktól és a főpapoktól lefelé nem kellett a világon senkinek; más meg nem volt, kellett keresni a módusokat, a menekülést valahogyan — és lett káosz, lettek nemzeti tanácsok, egyebek és lett az, hogy a legtisztességesebb szándók és a legtisztességesebb emberek is összezúzták magukat, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen, aki komoly férfi és aki megint nem meséskönyviiek tartja a történelmet, annak be kell látnia, hogy akár maga Bethlen István, vagy én nem tudom, egy megszázszorozott, hatványra emelt (Drpzdy Győző: Megköbözött! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Bethlen István NAPLÖ XXVI. állott volna akkor az ügyek élére, ő is ugyanarra a sorsra jutpjtt volna, mint amelybe jutottak Károlyi Mihály és társai. Felbomlott viszonyok között nem lehetett segiteni semmin, amint azt annakidején hires; 48-as beszédében Kossuth Lajos is megmondotta: „Onnan van minden, hogy elkésnek a szabadsággal azok, akiktől századok óta kértük, könyörögtük a szabadságot; moist, mert elkéstek, felbomlottak a viszonyok és egyidejűleg felbomlott miniden". (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De mégis az a 48-as idő az, amelyre vigasztalásul valahogyan visszagondolhatunk, amely momento lehet reánk nézve, hogy mit ér egy nemzet szabadsága. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy 48-ban úgyszólván pár órára kapta vissza a nemzet szabadságát és e pár óra alatt milyen nagyokat: tudott tenni, cselekedni, milyen nagyokat tudott alkotni, olyan nagyot alkotott, hogy abból az alkotásból éltünk egészen máig és ami kis roncsa még alkotmányunknak van, ami életerő még bennük van, az mind abból a 48-ban lefolyt pár szabad órából következik, amit még akkor élveztünk. Sokkal komolyabb dolgok tehát ezek, mint ahogyan azt a t. korjmány és a többsége elképzeli, amikor a mi küzdelmünket sokszor lemosolyogja, sokkal nagyobb dolgok ezek, mintsem olyan módon, ahogyan a ministerelnök ur legutóbb Nagy Vince; képviselőtársam beszéde alatt is tette, megkerülni lehessen, hogy amikor a tisztelt képviselőtársam és barátom odaszegezte mellének a kérdéseket, a nemzet élet-halál kérdéseit, akkor Bodóné módjára el kezdett egészen másról beszélni, akkor az volt neki a fontos, hogy őt valamikor] a Károlyi-rezsim, annak a kormánynak egyik ministertanácsa internálni akarta. A majdnem-vértanuságával jött ide és azt a nagy kérdést, hogy mi lesz a Genfben hirdetett demokráciával, ezzel intézte el egészen ügyetlenül. Sikerré azt csak a többség avatta számára, a mindenre kész, a szolgálatra kész többség-, mert hiszen Bethlen István a maga szempontjából alig mondhatott nagyobb dicséretet a Károlyi-rezsimre, mint azt, hogy noha indítványozták, hogy őt internálják, a Károlyi-rezsim ministertanácsa ezt az inditványt leszavazta. (Nagy Vince: A névjegyére rá lehet irni: majdnem-mártir!) Nem lehet ilyen komolytalan kis fogásokkal, megf utas okkal, gyerekeskedésekkel, ilyen naptári bölcsességgel egy ország sorsát intézni. Mert mi van itt Magyarországon ! Itt naptári becsületesség, naptári hazafiság, naptári kereszténység, naptári bölcsesség van. Minden attól függ, hogyan áll a naptár, meri ha a naptár ma 1918 októbert mutatna, akkor ez a t. többség mind Károlyi-párti többség lenne. Hiszen ugy is igy vagyunk, hogy magam és még két-három képviselőtársam kivételével, akik annak idején szemben állottunk a Károlyi rezsimmel, valamennyi itt ülő képviselőtársamat, mint az akkori rezsim leglelkesebb hivét láthatom viszont. Mégis mi történik ? Az, hogy amikor az ellen a korszak ellen Bethlen István elkezd beszélni, akkor az a többség viharosan antikarolyistává lesz és megtagadjía az akkori időket, mert a naptár fordult. Hiszen képviselőtársaim itt derűs jeleneteknek lehettek a tanúi évek óta már többizben, amikor egy-egy nagy hazafiról, vagy egy nagy keresztényről kiderült, hogy más naptári időkben pedig milyen hiven szolgálta az akkori rezsimet, sőt a kommunistákat is, mert hiszen az egyik keresztény vezérről is kiderült, hogy amikor a naptár még 1919-et 32
