Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-319
204 r A nemzetgyűlés 319. ülése 192Í. leg igaz — és ők nagylelkűen belevették a hitoktatókat a tanítói, tanári státusba, ugyhog}^ ezek ma iskolai alkalmazottak és rendes fizetést kapnak. Ez így van. Ezt a faktumot nem kifogásoljuk, mert ahogyan ellenségei vagyunk és küzdünk minden fajtájú kizsákmányolás ellen, ugy természetes, hogy a papok kizsákmányolása ellen is harcolunk, hiszen azért támadjuk a papi birtokot, mert az alsó papságot kizsákmányolja, bár sokkal jobban tudná fizetni őket, mint ahogyan fizeti. Ennek a nagyszerű kortesfogásnak azonban meg is van az eredménye. Ezek a tanerők meg is hálálják és szolgálják a fővárosi kurzus nagy szívességét, amit velük csinált. így pl. megtörténik az iskolában, hogy a gyermekeket arra szorítják, hogy bizonyos felekezeti célzatú lapokra előfizessenek. Többek között megtörtént az egyik iskolában, hogy egy „Nagyasszonyunk" című lap előfizetését szorgalmazták a gyermekektől. Az egyik kisleány azt mondta : „kérem, az édesapám azt mondta nekem, hogy elég neki előfizetni a Népszavára, nagyon sajnáljuk, de nem tudunk erre a lapra is előfizetni". Erre a tisztelendő ur a gyerekek füle hallatára éktelen dühbe gurult és elkezdett kiabálni: „mond meg az apádnak, kevesebb pálinkát igyók. ne fizessen elő zsidó lapra, ne támogassa ezt a zsidó lapot, hanem inkább A Népet olvassa". Ha azt mondta volna a gyermeknek, hogy olvassa a Sziv-et, vagy fizessen elő a Boldogasszony lapjára, egy szót sem szólnék, mert akkor elvégre a maga szakmájánál marad. De igazán nem való, hog'y 10—11 éves gyermekek lelkébe a politikai gyűlölködés mérgét belecsepegtesse. A hitoktató nem arra való, hogy politikai propagandát fejtsen ki. Elvégre A Nép nem felekezeti lap. A Szózat nem felekezeti lap. Katholikus papnak nincs joga arra és nem méltó a papi palástjához, hogy gyermekek előtt mások politikai becsületébe, meggyőződésébe beleavatkozzék. (Ernszt Sándor: Ki volt az a pap? — Meskó Zoltán: Ki mondta, kinek, mikor és hol mondta? — Propper Sándor: Milyen hangon mondta ? — Petrovácz Gyula: Ki? Mikor? Hol? — Peyer Károly: Majd olvashatja ! — Esztergályos János: Plébánost csinálnak belőle, ha megmondja! — Dcrültséa.) Most elsőizben van alkalmam a t. Házban felszólalni és tartozom kijelenteni, hogy mindazt, amit itt mondottam, alaposan megnéztem, alaposan rnegkontrolláltam, nem szokásom senkit sem rágalmazni, még azokat sem, akik velem szemben ellentétes politikai állásponton vannak, épugy semmiféle egyház papját sem bántottam, ha erre okot nem adott, ezt az urat sem bántom papi becsületében; csak rámutatok arra a szellemre, amelyet önök kisugároznak, amelynek következtében az Isten jámbor szolgája ott az iskolában, ahol az önök nyelvén szólva az ur szőlőjét kellene megmunkálni, politikai gyűlöletet hirdet és politikai mérget csepegtet gyermekleányok lelkébe. De menjünk most más térre. Méltóztattak itt beszélni arról, különösen Erühwirth Mátyás képviselő ur, hogy a közüzemi alkalmazottak milyen nagyszerű sorsban részesülnek. Ha én évekig nem ültem volna együtt a közüzemi alkalmazottakkal azok szervezőbizottságában, ha aktiv részt nem vettem volna azokban a küzdelmekben, amelyeket az alkalmazottaknak épen a fővárosi törvényhatósággal kellett folytatniuk, akkor magam is kételkedtem volna. De faktum, és bizonyára az urak sem tagadják el, hogy amikor a legrettenetesebb volt a nyomor, amikor a magánvállalkozás» à szőröskezü kapitalizmus is adott az alévi október hó 15-én, szerdánl kalmazottaknak segítséget, akkor önök azt csak nagysokára nyújtották. Hogy mennyire antiszociális volt ez a gondolkozás és még a papi palást előtt sem hajlott meg, erre legjobb példa a Krisch Árpád esete. Krisch Árpád nem volt kommunista, nem volt szocialista, hanem keresztényszocialista volt; de neki érző lelke van a munkások sorsa iránt. Mi történt? Krisch Árpádot kiűzték helyéről, nem azért, mert bolsevista lett volna, hanem kizárólag azért, mert a főváros közüzemi alkalmazottainak érdekében odaállt, érdekeikért harcolt és valami eredményt akart elérni. (Ernszt Sándor: A törvény! — Peyer Károly: Mindenre van egy kis törvény! -— Petrovácz Gyula: 1920 :IX. te. — Ernszt Sándor: Eleget küzdöttünk érte! — Propper Sándor: Csak meg ne erőltessék magukat a küzdelemben!) Kérdem, hogy amikor a tanszemélyzet elbocsátásáról volt szó, amikor ezer meg ezer tisztességben megőszült, kitűnő tanférfiut kellett kidobni, miért nem méltóztattak akkor szigorúan a törvények álláspontjára helyezkedni? {Ernszt Sándor: Betartottuk!) Nem tartották be; sem a főváros helyzetét nem vették figyelembe, sem a törvényesség álláspontjára nem helyezkedtek, hanem tisztán pártszempontokból jártak el. (Ernszt Sándor: A törvény szerint! — Esztergályos János: Milyen ártatlanok!) Én nem kívánom Budapest ellen Bécset kijátszani; azok után, amiket itt ma délelőtt hallottunk, semmi szükség sincs arrav hogy én Bécs városát védelembe vegyem, — csak egy dolgot engedjenek meg itt elmondani. Bécsben a szocialista uralom alatt megtörtént, hogy egyes, nagyon exponált keresztényszocialista tanférfiak, látván azt a félszeg helyzetet, amelybe a rezsimválság következtében jutottak, be sem adták pályázatukat. Mi történt? Épen a szociáldemokraták részéről kaptak felszólítást, hogy adják be pályázatukat; amikor pedig ők félsze• gen megkérdezték a tanügyi tanácsost, hogy ez hogyan történhetett, azt mondták a szociáldemokraták, hogy: „Ha önök az iskola falain belül eddig becsületesen teljesítették kötelességeiket, akkor ahhoz, hogy önök az iskola falain kivül mit cselekszenek, milyen tevékenységet fejtenek ki, milyen társadalmi és charitativ munkát végeznek, semmi közünk; mi senkit politikai meggyőződéséért vagy vallási meggyő: ződéséért nem fogunk elbocsátani." így cselekedett a szocialista Bécs. És hogyan cselekedett a nagylelkű Budapest? 1921 elején B-listára tettek komoly, becsületes tanférfiakat azért, mert útjában állottak azoknak, akiket önöknek oda kellett helyezni. Beszéljek arról, hogy tucatjával dobták ki az üzemekből a becsületes szakmunkásokat? Beszéljek arról, hogy a villamos vasútnál soha, még a szőröskezü kapitalizmus idején sem volt olyan spicli-rendszer, mint amilyen ma van, hogy valóságos Ochrana működik a villamos-alkalmazottak között, és ennek irányitói azok, akik az ismeretes atrocitásokat Budapesten elkövették? Ilyen emberek kerültek oda, valószinüleg ahból az elvből, hogy: „Zsiványból lesz a legjobb pandúr"; önök ezt az elvet Illy Lászlóék behelyezésével megvalósították. (Ugy van! a széhöbalolőMon.) Engedjék meg, hogy még valamit felemlítsek. Történtek az utóbbi években Budapesten atrocitások — hogy hivatalos nyelven beszéljek: a felelőtlen elemeknek egy pár csúnya dolga történt —, amelyek nemcsak az illetőkre magukra, hanem erre a fővárosra is % amelyben megtörténtek, árnyat vetettek. Beszéljek-e sokat arról* hogy politikai foglyokat, különösen
