Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-319

A nemzetgyűlés 319. ülése 1924. hanem a Bethlen-kormány alatt és tehát ha a bűnösök nem vették el büntetésüket, akkor azt kell mondanom, hogy a kormány ezeket a csele­kedeteket a biróságok tévedései közé sorozza és sorozta már Balassagyarmaton, amelyekért a kormány nem vonható felelősségre. Nem egy­szer esett már szó arról, hogy Magyarországon birói Ítéletekkel sokszoros gyilkosnak deklarált emberek szabadon sétálnak. Elnök: A képviselő urat harmadszor figyel­meztetem. Méltóztatik talán a házszabályoknak azt a rendelkezését ismerni, hogy joga van a (képviselőnek a Háztól engedélyt i kérni arra, hogy a tárgytól eltérhessen. Amennyiben a képviselő ur el akar térni a tárgytól olyan hosszú időn keresztül, mint ahogy ezt r eddig tette, akkor méltóztassék ezzel a joggal élni, és ha a nemzetgyűlés megadja az engedélyt, joga lesz a képviselő urnák a tárgytól eltérni. Eddig a képviselő UE egyáltalában nem tárgyalt semmi olyat, ami a szőnyegen levő törvényja­vaslattal csak a távolról is valamely vonatko­zásban lett volna. Politikai, kritikai beszédet a parlamenti gyakorlat szerint nem szak javas­latoknál szoktak a képviselő urak elmondani, hanem a költségvetési, vagy indemnitási vi­tánál. Nagyon kérem tehát, méltóztassék kép­viselő urnák magát a házszabályokhoz tartani. Peidl Gyula: Mélyen t. Elnök ur ! Én most a közigazgatási bizottság jelentésével vitázom. Ha ehhez nincs külön engedély nélkül jogom, akkor tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, mél­tóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képvi­selő ur a tárgytól eltérhessen? (Igen!) A Nem­zetgyűlés hozzájárul, hogy a képviselő ur be­széde folyamán a szőnyegen levő tárgytól el­térhessen. Méltóztassék folytatni. Peidl Gyula: Azt mondottam, hogy az or­szágnak nem tesz jó szolgálatot senki és igy a közigazgatási bizottság sem, ha a kormányt igyekszik a felelősség alól mentesíteni, mert a kormány ugy sem tesz egyebet, mint hogy a felelősséget elhárítja magától. Énnek igazolá­sául emiitettem fel itt, hogy Magyarországon birói Ítéletekkel sokszoros gyilkosnak deklarált emberek szabadon sétálnak, mig a másik ol­dalon ártatlanul vagy egészen jelentéktelen deliktumokért emberek évekig senyvednek a börtönben, fogházban, vagy az internáló­táborban. (Propper Sándor: Tekintélyes impor­tunk is van gyilkosokból!) A biróságok telje­sen azonos sajtó deliktumokért az egyik eset­ben egynapi, a másik esetben egy, vagy több évi börtönre Ítélnek embereket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) A nyomozó hatóságok éveken át a legbarbárabb módon a szó szoros értelmében kipréselnek vád­lottakból, vagy gyanusitottakból vallomásokat, a^ biróságok ezeket készpénznek vették és a vádlottakból egyenesen gúnyt űztek, amikor el­panaszolták a nyomozó hatóságoknak ezeket a brutalitásait és barbárságait. És amikor mi ismételten feljajdultunk ezért és ismételten azt állítottuk, hogy ez nem az igazi útja a kon­szolidációnak és a jogrendnek, hogy ennek előbb-utóbb oda kell vezetnie, hogy az igaz­ságszolgáltatásba vetett hit nemcsak hogy meginog, hanem teljesen kivesz, akkor azt méltóztattak a fejünkhöz vágni, hogy mi sért­jük a biróságok függetlenségét. Csak egyetlen­egy esetnek kellett jönnie: a szolnoki Ítéletnek, amelyben a bíróság nyilvánosan megállapította és megbélyegezte a nyomozó hatóságoknak ezt a rendszeres barbarizmusát, (Propper Sán* évi október hó 15-én, szerdán. 195 dor: És a belügyminister még nem mondott le! Még mindig a helyén van !) ; csak egyetlen egy esetnek kellett jönnie és rögtön megváltozott a helyzet. (Propper Sándor: Arizonában lemon­dana a minister ilyenek után ! — Meskó Zol­tán: Hol? — Propper Sándor: Arizonában ! — Meskó Zoltán: Az más! — Rakovszky Iván belügyminister: Nem tudja mi az. Annak nincs ministere,!) Kögtön szertefoszlott, sem-i mivé vált a birói függetlenség érinthetetlensége és szentsége, mert egy minister, a belügyminis­ter ur állott ki a fórumra és tiltakozott a bíró­ság ilyen Ítélkezése és indokolása ellen, és ga­ranciákat követelt a jövőre nézve a bíróság függetlenségével szemben. (Meskó Zoltán: De miért tiltakozott? — Propper Sándor: Hogy szabadon pofoztathasson ! — Meskó Zoltán: Nálunk annakidején nem fordult elő ilyen dolog a belügyministeriumban!) Azt kell hin­nem, hogy a belügyminister ur ezt a garan­ciát a birói függetlenséggel szemben meg is kapta, mert, ha nem ezt hinném, akkor a bel­ligyminister úrral szemben lesújtó vélemény­nek kellene bennem kialakulnia, mert hiszen ő ugyanakkor azt mondta, hogy ha ilyen garan­ciákat nem kap, a felelősséget a rendért to­vább nem vállalhatja. Minthogy pedig most is a ministeri székben ül, csak két eset lehetséges: vagy az, hogy megkapta a garanciákat a bírósági Ítélettel és indokolással szemben, (Vanczák János: Tehát pofoztathat tovább!) vagy pedig felelőtlenül tölti be ezentúl a bel­ügyministeri széket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Klárik Ferenc: Az a fő, hogy betölti! — Rothenstein Mór: A felelőtlen elemek ministere! — Derültség a ssélsőbalolda­lon. — Rakovszky Iván belügyminister: Ha magának öröm...) Ugyancsak a felelősség rovatába tartozik még egy-két kérdés, amelyet nem lehet elhall­gatni. Ilyen pl. a kedvezményes részvények dolga. Itt a nemzetgyűlésben is, de, ha nem tévedek, odakünn is, talán Cegléden, tehát nem a mentelmi jog védelme alatt, súlyos vádak hangzottak el nagyrangu köztisztviselők és élü­kön a belügyminister ur ellen azért, mert ban­koktól kedvezményes részvényeket kaptak. Nem tudunk róla semmit, hogy ennek volt-e, van-e, lesz-e valamelyes következménye. (Rakovszky Iván belügyminister: Folyik a bűnvádi eljárás!) Egyelőre csak annyit hal­lottunk magyarázatképen, Jiogy ingyen részvé­nyeket MacDonald, az angol ministerelnök ka­pott. Nem az én feladatom Mac-Donald-ot meg­védeni, de annyit mégis csak le kell szegeznem, hogy, ha semmi különbség nem volna is a rész­vények adományozása és elfogadása között (Rakovszky Iván belügyminister: Van különb­ség! Én vásároltam! — Propper Sándor: És az egyének fajsúlya között!), egy lényeges, döntő különbséget látok az angolórszági és magyar­országi politikai viszonyok között, amelyek egészen más jelentőséget tulajdonítanak ugyanennek a deliktumnak nálunk és Angliá­ban. Mert miről van szó? Arról, hogy Angliá­ban a munkásügyek nem tartoznak a rend­őrség hatáskörébe; azok nem rendőri ügyek, azokba az angol miiiisterelnöknek, vagy a bel­ügyministernek nincs döntő beleszólása; ott törvények gondoskodnak ezekről az ügyekről. Magyarországon ezzel szemben a munkáskér­dés a maga egészében közönséges, egyszerű rendőrségi ügy. A rendőrség legfőbb hatósága a belügyminister, minthogy pedig a munkás­ügyek rendőri ügyek, nyilvánvaló, hogy súlyos érdekeltségi viszony jön létre a bankok és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom