Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-318
A nemzetgyűlés 318. ülése Î9ÎL évi október hó lá-én, kedden, 177 Frühwirth Mátyás: ...a másikban pedig az a statisztika, amely fajok szerint kimutatja, hogy mennyit és kiket bocsátottunk el a B-listák alapján. Ha valakinek van oka panaszra, akkor a katholikusoknak van rá okuk, mert véletlenül épen közülök bocsátottak el legtöbbet, s csodálatos módon épen a zsidók közül bocsátottak el legkevesebbet. Azt látjuk mégis, hogy a zsidó sajtó irtózatos ricsajt, lármát csapott, holott a statisztika egészen mást mond. (Rassay Károly: Nem a zsidót, hanem az embert védi az a sajtó. — Zaj.) Legyen szabad itt mindjárt leszögeznem, hogy a baloldali sajtó igenis mindig azt hangsúlyozta, hogy az öszszes zsidókat kidobják, és nem azt irta, amit Rassay t. képviselőtársam mondott. Ha azt mondják, amit Rassay t. képviselő ur mond, akkor nem hozom elő ezeket az adatokat. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a baloldali sajtó ezt megint nem veszi tudomásul. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Itt is van statisztika! Ezt maguk állították ki!) Az elbocsátottak közül majdnem 70 százalék katholikus (Malasits Géza: Igaza van!), 8 százalék református, 6% evangélikus, 0.4% görögkatholikus, 14% zsidó. Minthogy tudjuk, hogy Budapest lakosságának 23%-a zsidó és a B-lista alapján mindössze 14% bocsáttatott el, ha valakinek oka vagy joga van panaszkodni, ugy csak a katholikusok panaszkodhatnak, mert az ő elbocsátási arányszámuk sokkal nagyobb. Mégis egyetlen katholikus embernek sem jutott eszébe, hogy ez ellen felszólaljon, vagy akár felekezeti harcot provokáljon, amit az igen t. zsidóság megcsinált Tudom jól, hogy nem az egész zsidóság csinálta, mert vannak közöttük, akik ezt megértik, tudják az adatokat, de egyrészük mindent a zsidó fajpolitika szempontjából szeret megbirálni. (Pikler Emil: Azok a zsidók, akik önökkel gseftelnek! — Rothenstein Mór: Akiktől pénzt kaptak ! — Pikler Emil: Zsidó pénznek nincs szaga.) Elnök: Csendet kérek! is állandóan hallottuk a nagy felháborodást amiatt, hogy 199 embert bocsátottak el kommunista vádak miatt. (Reisinger Ferenc: Hamis szám!) Az is szám. (Reisinger Ferenc: Hamis szám.) Ők ezrekről beszélnek, felfújják a dolgot, holott csak 199-et bocsátottak el, tehát sokkal kevesebbet, mint amennyit maga az állam bocsátott el kommunista vádak miatt. Elismerem, hogy ennek a 199 elbocsátott embernek nagyrésze zsidó volt, de ez nem bűne a mostani városházi uralomnak. Hogy a zsidók maguk nagyobb számban vettek részt a kommunista dolgokban, erről csak a zsidóság maga tehet. (Reisinger Ferenc közbeszól!) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat ismételten figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. így lehetetlen tárgyalni, ha a képviselő ur állandóan zavarja a szónokot. Frühwirth Mátyás: Hogy az elbocsátott 199 emberből legalább 92% zsidó volt, azt önök a legjobban tudják, hiszen minden második népbiztos és minden termelőbiztos zsidó volt. (Zaj.) önök nagyon jól tudják, hogy a kommün alatt is a zsidóság vezetett mindenütt, s önök közül pedig azok, akik keresztények voltak, a szovjetnek ugyan tagjai voltak, de csak nagyon kevesen lehettek népbiztosok, épen azért, mert keresztények voltak. Itt van egy másik tény. Tudom, hogy ezt sem veszik tudomásul s továbbra is a Népszavában ugyanazt fogják hirdetni s itt hónapokon keresztül megint ugyanazt fogják csinálni. Szükség van azonban arra, hogy egyszer leszögeztessenek itt ezek az adatok, hogy ezek segitségével kivegyük az önök szájából a folytonos és nem objektiv kritikát. Nagyon szeretném, ha Pikier t. képviselőtársam, aki azt mondja, hogy szeret objektiv lenni és az objektivitáshoz közeledik, ezt elismerné. Ezek tények, amelyeket megcáfolni nem lehet, legfeljebb letagadni lehet. Itt van az egyik dolog, amelyet szintén szóvá akarok tenni: a B-listások elbocsátása az iskoláknál. Ha méltóztatnak elolvasni az összes baloldali újságokat, látni fogják, hogy azokban olyan cikkek láttak napvilágot, hogy a jelenlegi rezsim minden zsidót kivágott s mindig a felekezeti szempontokat vette tekintetbe, s mindig azt nézte, hogy ki a zsidó. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez nem felel meg az igazságnak és tiszta hazugság, de meg vagyok arról győződve, hogy a baloldali sajtó ezt megint nem veszi tudomásul. (Pikler Emil: Szóval szeretik a zsidókat!) Nekem megvan a magam felfogása a zsidóságról, majd erre is rátérek. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: A választói névjegyzékből is sokat kihagytak!) Majd arra is rátérek, kiket hagytunk ki a választói névjegyzékből. A legutolsó elbocsátásokra vonatkozó adatok szerint a budapesti városházán 919 ember került B-listára, Ebből a 919 emberből volt római katholikus 648, református 81, evangélikus 55, zsidó 129 stb. Én csak a százalékokat akarom a nemzetgyülé» előtt feltüntetni, hogy méltóztassanak látni, mennyire betartottuk azt, hogy senki ne részesüljön igazságtalanságban, legalább is abban az arányban nem, amely arányban azt a szociáldemokrata urak feltüntetni szeretik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Egyik kezemben van a főváros lakosságániak statisztikája... (Zaj a szélsőbaloldalon, — S oly Endre közbeszól.) Elnök: Kérem Saly képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. NAPLÖ XXVI. Frühwirth Mátyás: Azt hiszem, épen Saly képviselő uTj emiitette egyik beszédében azt* amit szintén nem lehet szó nélkül hagyni, mert utóvégre az egész országnak be kell látnia, hogy az adatok javarészének, amiket itt felhánytorgatnak, nincs semmi alapjuk és statisztikai adatokkal órákon, napokon át ki lehetne mutatni, hogy mindannak, amit az urak elmondanak, a tizedrészét sem tudnák bebizonyítani. Saly t. képviselő ur könnyedén azt a súlyos kijelentést tette, hogy a Wolff rezsim keresztény községi párt iskolákat bezáratott; azt is mondta, hogy a gyermekek nem kapnak helyet az iskolában s nem tudtak elhelyezkedni. Erre vonatkozólag azt kell megjegyeznem, hogy Budapesten az elemi iskolákban 4300-zal kevesebb gyermek iratkozott be az idén, mint tavaly. Ez természetes dolog, hiszen mindenki előtt világos, hogy a háborús születések elmamaradása 1915—1918 között állandóan érezteti hatását és nemcsak Budapesten, hanem az egész világon csökkent a születések száma, úgy, hogy majd odáig is el fogunk jutni, hogy az iskolákban néhány év múlva 40%-kai lesz kevesebb a gyermekek száma. Ezt a keresztény rezsim, a keresztény uralom terhére róni, méltóztassanak megengedni, nem komoly dolog, ez nem az a harcmodor, amit én a szocialistáktól várok és amellyel küzdeni akarok a szociáldemokratákkal szemben. (Reisinger Ferenc: Ne fájjon a mi fejünk önnek! — Zsirkay János: Nem har26
