Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-318

A nemzetgyűlés 318. illése 1924. a beszédjét, kérem méltóztassék más szónokot is meghallgatni. Frühwirth Mátyás: Ön nagyon jól tudja, hogy a szociáldemokrata munkásmozgalomra magából a bolsevizmusból óriási hátrány származott. Nem hiszem, hogy aki őszinte szociáldemokrata vezető ember

% be ne vallaná, hogy a bolsevizmus legalább 20 évvel visszavitte a szociáldemokrata munkásmozgalmat. Esztergályos képviselő ur se helyesli ezt és meg vagyok győződve, hogy minden szociáldemokrata férfi ezt kell hogy tartsa. Ha ez igy van, akkor miért nern^ vallják be ezt önök őszintén, miért nem beszélnek nyiltan velünk, akik ezt az igazságot akarjuk megállapítani önökkel szemben? Méltóztassék belátni, innen van az, hogy a szociáldemokrata munkásmozgalom éles ellentétben áll a nemzet többi osztályaival szemben. Ez nem fog jóra vezetni és ebből elsősorban magának a munkásságnak van kára, s ebből a munkásságnak lesz óriási veszedelme, mert annál nehezebben tudja elérni a maga céljait. Már pedig a szociáldemokrata munkásmozgalom nem a vezetőkért, hanem a munkásokért van meg. Mindenütt igy tanultam és igy láttam. A magyar szociáldemokrata munkásmozgalom vezetőinek a hibája, ha azt gondolják, hogy a munkások ügyét ugy viszik előre, ha folyton szembeállitják a munkásságot a nemzet többi társadalmi osztályaival. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon,) Még Pikier képviselő urnák egy gondolatával akarok röviden foglalkozni. Azt mondotta Pikier képviselő ur, hogy itt, Budapesten a munkásságnak mindig sztrájk, illetőleg erősebb gazdasági mozgalom utján kellett kivivnia a maga igazát, magasabb bérét. (Malasits Géza: Annak a becsületes Krizs Árpádnak miért srófolták ki a nyakát

1

? Azt is mi tettük?) Ha önök valamikor olyan pozicióba fognak kerülni — és kerültek is már a városházán —, hogy vezetni fognak — a bécsi példával fogom bebizonyítani, hogy abban, amit önök mondanak és ahogyan mondják, nem objektivek — mondom, ha abba a helyzetbe fognak kerülni, hogy üzemeket fognak vezetni, üzemeket fognak dirigálni, meg vagyok róla győződve, hogy azok a hibák, amelyeket állandóan a mi szemünkre vetnek, önöknél is elő fognak fordulni. (Esztergályos János: Szeretnénk már elkövetni!) Bécsben két héttel ezelőtt történt, hogy a közüzemek munkásai kénytelenek voltak sztrájkba lépni, mert Reiter elvtárs, aki ott a pénzügyi természetű dolgokat vezeti, azt mondta, hogy a magasabb munkabéreket az üzemek nem bírják ki, azokat lehetetlen teljesiteni, mert ha teljesitenék, felfordulnának az üzemek. És a szociáldemokrata szakszervezetek vezetői kénytelenek voltak a munkásságot türtőzteni, amely egypár napig sztrájkolt s a végén nem kapta meg a magasabb bért. (Kabók Lajos: Ez sem egészen igy volt!) Igy volt, tessék elolvasni a Népszavát magát. A munkások sztrájkba léptek és 3—4 napig nem volt Bécsben világitás. Bár szociáldemokraták ülnek a bécsi városházán, nem hibáztatom őket emiatt, mert az, aki valamely üzemet akar fentartani, aki azt akarja, hogy a munkásoknak kenyerük legyen, arra kell, hogy törekedjék, hogy maga az üzem fenmaradjon. Azzal ugyanis nem érek célt és nem használok a munkásságnak, ha felforditom az üzemeket; kell, hogy a tőkének módot adjunk a boldogulásra. Ha agyonütöm a tőkét, a munkásság kenyér nélkül marad. Mindaddig, amíg a mai tőkés rendszer fennáll, annak, aki uralmon van, figyelembe kell vennie a tőke érdekeit is évi október hó 14-én, kedden. 175 és igazságot kell tennie munkás és tőkés között. Fényes példája ez annak, hogy a szociáldemokrácia maga, amig nincs uralmon, amig kivül van a parlamenten, a közhatóságokon és az ügyek felelős vezetésén, addig borzasztó vad és olyan fantasztikus ideákat és terveket dob a munkásság elé, amelyeket, ha meg kell valósítania, amikor bekerül a parlamentbe, vagy a városházára, ugy érzi, hogy a boldogulás útja a kompromisszumon át vezet a politika maga is nem más, mint kompromisszum, és a jó politika az, amely minden érdeket figyelembe véve kompromisszumot köt az élettel és a kényszerűséggel. (Helyeslés jobbfelől.) Ha önök, szociáldemokraták is igy fognák fel ezt a dolgot, nem lenne olyan éles ellentét köztünk, mint amilyen ma a szociáldemokrácia és a keresztény világnézet között van. Ha Marx Károlynak nem jutott volna valamikor eszébe az, hogy a szociáldemokráciát materialista alapra helyezze, ha nem jutott volna eszükbe azoknak a férfiaknak, akik a szociáldemokráciát megteremtették, hogy azt vallásellenes alapra helyezzék és összekössék egy hatalmas, kulturális erő elleni harccal, akkor nem volna ilyen éles ellentét közöttünk. Mert akármit mondjanak az urak a vallásról, vallás lesz mindig, és a szociáldemokrácia már régen nem lesz meg, amikor a vallás még mindig meglesz, mert mindig lesznek emberek, akik küzdenek és életüket áldozzák fel érte. (Eothenstein Mór: Hol lesznek maguk, ha a szociáldemokrácia nem lesz!) Ezek azok az ideák, amelyeket Pikier képviselő ur volt szíves itt felvetni. Méltóztassanak azonban nekem megengedni, hogy mivel az idő előrehaladt és óriási anyagom van, ne foglalkozzam Pikier képviselő ur felszólalásának többi részével, hanem rátérjek azon anyagomnak egyik részére, amelyet mai beszédemben ismertetni akartam. Nálunk a községi politika kérdése évtizedeken keresztül kivül állott a közérdeklődés szempontjain, bár kétségtelenül nagyon fontos és lényeges volt mindenkor a múltban. Hiszen tudjuk, hogy Németországban és Angliában az egész gazdasági és szociális élet, egyáltalában az egész közélet a^ városházán folyt le. A szociáldemokrata képviselő urak bizonyára ismerik annyira az angol viszonyokat, hogy nem kell nekik bővebben magyaráznom, hogy a munkásmozgalmak, a, munkásjóleti, szociális intézmények javarésze Angliában nem az államtól függött, hanem azokat a községházán, a városházán intézték el, a self-governement, az angol szociális élet csúcspontja a községben volt, a szociális élet csirája a községből eredt és Angliában nem az államtól vár mindenki mindent, hanem az autonóm testületektől, azoktól az önkormányzati szervektől, amelyeket megteremtettek.^ (Malasits Géza: De azoknak van is autonómiájuk, nem a, belügyminister kegyelméből élnek !) Ezek az autonóm testületek sok-sok kérdést oldanak meg, amelyet az állam képtelen megoldani. De tovább megyek. A Landgemeinde, a németországi községi szervezet is olyan, amely a szociális problémáknak, igy a jótékonyságügynek, 1

a szegényügynek, a kórházügynek, az egésziségügynek óriási komplexumát veszi le az állam vállairól. Nálunk Magyarországon ebben a tekintetben nagy baj volt mindig az, hogy a községi élet, a városi élet nagyon későn fejlődött ki. A magyar közéletben 30 éven keresztül a 48 és 67 volt az a két közjogi idea, mely a politikumot foglalkoztatta. Ez az egész idő a 48 és 67-nek, ennek a két közjogi ideának ugy-