Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

10 A nemzetgyűlés 314. tilése 192gyűlésen a hangulatot, a mindenkori szituációt. Nem vagyok hajlandó azonban belemenni abba, hogy egyes testületeket külön kiemeljenek. A javaslat pi. a tudománnyal, irodalommal és művészettel foglalkozó egyesületek közül egy egész csomót sorol fel, amelyeknek mandátumot akar biztosítani a törvényhatósági bizottságban. Nekem az az álláspontom, hogy a tudomány, irodalom meg a művészet maradjon meg azon a területen, amelyen mozog, de ne foglalhasson helyet a székesfőváros törvényhatóságában, ahol nézetem szerint csak annak van joga helyet foglalnia, akit az állampolgárok oda beküld ének. A törvényjavaslat 12. §-a megállapítja, hogy a választás egész ideje alatt nem szabad falragaszokkal agitálni s csak olyan falragaszokat lehet alkalmazni, amelyek a választásra nézve adnak útmutatásokat. Aki ezt a dolgot csak ugy felületesen nézi, azt látja belőle, hogy ez a szakasz az agitáció szabadságát akarja korlátozni a városi választásoknál. Mi ezzel a korlátozással elvi ellentétben vagyunk, mert azt tartjuk, hogy csak az agitáció szabadsága utján győzhetünk meg minden embert álláspontunk helyességéről és ezért ezt a szabadságot biztositani kell mindenkinek, tartozzék akármilyen pártárnyalathoz is. Ezt a szabagságot nincs joga a törvényhozásnak senkitől sem elvenni. De nemcsak ez van ebben a szakaszban, hanem, ha tüzetesen átnézzük, azt látjuk, hogy az úgynevezett keresztény és nemzeti uralom ténykedéseit, mely négy és félévig uralkodott a. fővárosban, nem szabad a választások alkalmával kritika tárgyává tenni ; nem szabad pl. rámutatni arra, hogy az úgynevezett keresztény és nemzeti kurzus négy és féléves uralma alatt Budapest székesfővárost teljesen tönkretette, ez alatt a főváros teljesen tönkrement, utcái piszkosak lettek, kórházait, iskoláit kénytelen becsukni és kénytelen lemondani mindazokról a kulturszükségletekről, amelyek pedig a székesfővárosban elengedhetetlenek. Hiába hivatkozik az előttem felszólalt t. képviselő ur arra, hogy, ami a villamosvasutakat illeti, máshol is ilyenek a viszonyok. Ezzel kapcsolatban csak arra akarok utalni, hogy azt a Bécs városát, ahol félig-meddig keresztényszocialisták vannak uralmon, de ahol a | szocialisták is benne vannak a városi tanácsban, amely hosszú időn keresztül deficittel küzdött épugy mint Budapest, a szociáldemokrata uralom nemcsak teljesen deficitmentessé tette, hanem még 500 milliárd korona felesleget is tudott háztartásában felmutatni. Ez a példa is mutatja, hogy rendben lehet tartani a főváros ügyét akkor is, ha nem dolgoznak deficittel. A javaslat 14. §-ának 2. bekezdése szerint két évig terjedhető fogház jár annak, aki a választások ideje alatt a Wolff-rezsim munkálkodását meri kritika tárgyává tenni. Ezt nagyon súlyos dolognak tartom, a magam részéről nem fogadom el és kérem a kormányt, hogy ha azt akarja, hogy komolyan vegyék és elhigyjék róla, hogy liberális vizeken evez, itt Magyarországon is meg kell mutatnia, hogy nem adja magát oda ilyen dolgokra és ezért el kell törülnie ezt a rendelkezést, mely megtiltja a Wolff-rezsim működésének minden birálatát. A kormánynak a kritika terén szabaddá kell tennie az utat és nem szabad megakadályoznia egy pártot sem abban, hogy a Wolffék gyászos uralmának következményeire rámutasson. Rá akarok még mutatni arra, hogy a javaslat szerint választójoga annak a polgárnak van, aki Budapesten hat, illetőleg hét év óta lakik. Én nem tudom megérteni, ellentétben az előttem felszólalt t. képviselő úrral, hogy mi a különbség a között, hogy valaki a városi választások alkall. évi október hó 7-én, kedden. mával, vagy az országos választások alkalmával szavaz. Hiszen, ha valaki törvényhatósági bizottsági tagokat akar választani, oda olyan embereket kell beküldeni, akikről feltételezi, hogy a város ügyeit lelkiismeretesen és becsülettel fogják képviselni, aki pedig országos képviselőt választ, annak olyan emberekre, olyan egyénekre kell leadnia szavazatát, akikről feltételezi, hogy az ország ügyeinek érdekében odaadással és lelkiismeretesen fognak dolgozni. Én tehát a kettő között semmiféle különbséget nem látok, s azt hiszem, hogy nagyon sokat engedek álláspontomból, ha hajlandó vagyok azoknak biztositani választói jogot a törvényhatóságban, akiknek az általános választásoknál szavazati joguk van. Nincs tehát semmi szükség arra, hogy a főváros részére külön szavazó listát állitsunk össze és külön ejtsük meg az összeirásokat. Mondja ki a törvényjavaslat, hogy mindazoknak van a törvényhatóságban szavazati joguk, akiknek az általános választásoknál szavazati joguk van és akkor nem kell külön listát csinálni a főváros részére ; megvan az általános választások névjegyzéke, és ennek alapján legyen szavazati joguk mindazoknak, akiknek ott szavazati joguk van. Nem tudom belátni, miért kellett különbséget tenni. Ha az általános választásoknál elfogadjuk a két évet, miért ne lehetne itt is a két évet elfogadni, olyanformán, hogy aki két év óta Budapesten lakik, választójoga legyen a törvényhatósági választásoknál is. Előttem szólott igen t. képviselőtársam hivatkozik arra, hogy azért nem lehetséges ez, mert az idegen elemeket távol kell tartani Budapesttől (Propper Sándor: De adójukat az első héten elfogadják!) és azért kell erre gondolni, hogy esetleg meg nem felelő elemek bele ne kerüljenek a városi tanácsba. Erre nekem az a szerény megjegyzésem van, hogy nem ezért akarják a hétévi egyhelyben lakáshoz kötni a szavazati jogot, hanem azért, mert ezzel meg akarják kevesbiteni a választópolgárok számát, mert ha azt akarnák, amit az előttem szólott igen t. képviselőtársam mondott, hogy nem akarják, hogy az idegen elemek betolakodjanak, akkor nem volna szabad ezt a javaslatot sem ebben a formában elfogadni és nem volna szabad bevenni, hogy ezen és ezen hivatalok vezetőinek pedig ugyancsak tanácskozási és szavazati joguk van a törvényhatóságban. Tudvalevő dolog, hogy az egyes ügyosztályok élén, ha nem is túlnyomó, de nagyrészben külföldről idemenekült egyének, tisztviselők állnak. (Szabó József: Nem idegenek!) T. képviselőtársam, aki Magyarországon van és magyar állampolgár, az nem idegen előttem és ha nem idegen, akkor azt hiszem, joguk van beválasztani és neki is joga van a városi tanácsban helyet foglalni. A külföldieket már régen kiküldték az országból. (Szabó József : A galiciai zsidókról van szó !) Nagyon kevesen vannak itt azok, akik számba jöhetnek. (Kuna F. András : Dehogy vannak kevesen !) Ha tehát mi azt akarjuk, hogy Budapest székesfőváros nagy legyen, ha azt akarjuk, hogy Budapest székesfőváros ne maradjon ei a többi európai államok fővárosaitól, akkor nekünk kurzusmentes uralmat kell biztositanunk ebben a fővárosban és nem szabad kivételt tennünk emberek és emberek között. Egy szempont legyen csak előttünk : mindenekelőtt Budapest székesfőváros polgárainak érdekeit kell megvédelmezni. Ha ezt a célt akarjuk elérni, akkor nekünk olyan törvényhatóságot kell alkotnunk, amelyet Budapest székesfőváros polgárai hoznak össze szavazatuk utján. Ezek után nagyjában rá akarok térni azokra a dolgokra, amiket az előttem szólott igen t. képviselőtársam felhozott. Szóvá kell tennem elsősor-