Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

156 A nemzetgyűlés 317. ülése 1924, ket, Eckhardt Tibor képviselőtársamat és engem a csongrádi merénylet ügyével össze­kapcsolni akart. Amikor másnap az újságokból olvastam ezt a beállítást, és a gyorsirói jegy­zetek alapján meggyőződtem arról, hogy miket állit rólunk, egy pillanatra kétségbe vontam, vájjon lehetséges-e józan ésszel ilyen mesterkélt beállítással két képviselőtársát meg­vádolni. Ebből a gyorsirói feljegyzésből nemcsak azt: tudtam meg, hogy a csongrádi merénylet­nek egyik szervezője én vagyok, hanem azt is megtudtam- belőle, hogy milyen gyáva, gonosz, aljas tud lenni egy zsidó, ha fél. (Derültség a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert eb­ben a zsidóságnak kétségbeesett izgalma, rette­netes félelme rezeg. Ebben benne van a rossz lelkiismeret. Amikor kell szolgáltatni valamit * az ő félénk közönségének, mikor Szolnokon a független magyar biróság a hét magyar gyere­két, a büntetlen, tiszta, fajtámból való hét ma­gyar gyereket, a csongrádi humusból nőtt hét magyar gyereket, mint ártatlanokat felmenti, akkor 6 jön s a hoisszunapi fájdalmat és éhsé­get pótlandó, az ő fajtájánál, érte nemcsak a hét magyar gyereket akarja odadobni zsák­mányul — ez neki nem elég, az ő faji falánksá­gának és mohóságának nem elég —, hanem egybefoglalva a hét magyar gyereket, oda­dobja hozzájuk azokat, akik neki politikailag kellemetlenek: Eckhardt Tibort és Zsirkay Jánost. (Zaj.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Végtelenül fájla­lom, hogy itt ilyenekről kell szót emelnem ak­kor, amikor künn a Bitz-szállóban Röhder Sa­rolta szadiszta gonoszságával, és a Haim Jaques-féle alakok gazságaival találkozunk, itt a Nemzetgyűlésiben pedig Fábián—Fener­man Béla gyűlöletével, akinek a kezében ott van a sakter-kés, a Löbl sakter kése és azt mondja: Nem bánom, akármi jön, csak a Trem­mel Mátyások után még egy pár gojt pusztít­sunk el a közéletből. Engem nem az bánt, hogv ilyen beállítás­sal a gyilkosságba akarnak belevonni, hanem az a véfftelen korlátoltság és bornirtsásr... Elnök: A képviselő ur képviselőtársával szemben állandóan olyan kifejezéseket hasz­nál, amelyek a parlamenti illemmel mes: nem eeryeznek. Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék ettől tartózkodni. Kénytelen vagyok most már negyedízben rendreutasítani. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Zsirkay János: Engem nem az lep meg, hogy erőszakos rabulisztikával ebbe a bűn­perbe bele akar vonni, hanem az, hogy olyan bornírtnak, korlátoltnak képzel bennünket — amint Eckhardt képviselőtársam ismertette —, hogy akkor, amikor tudjuk, hogy minden te­lefonbeszélgetésünket kihallgatják, akkor oda­megyünk a telefonhoz és utasítást adunk annak a magyar népnek, hogy kövessenek el merény­letet, pusztítsák el a csongrádi zsidókat, akiket nem is ismerünk, akiknek a csongrádi báljáról tudomásunk sem volt. Tessék ebbe a rettenetes gyűlölködésbe be­lenézni! Én, mint üjságiró, figyelemmel kisér­tem a szolnoki tárgyalás minden fázisát. Ott hallottam Barna-Braun gyógyszerész vallomá- ~ sát, aki kijelentette, hogy utolsó tégelyét is el­adja, de a magyar Piroskáék lógni fognak. Én a Barna-Braun gyógyszerész kijelentésében, amelyre esküt ' tett, ráismerek Fábián Béla gyűlölködésére, Ugyanaz a hang, amely Braun ' ' évi október hó 10-én, pénteken. ajkairól elhangzott Szolnokon, a hosszunapi estén itt Fábián-Feuermann ajkairól pattant le. Nem törődik észokokkal, mert gyűlölete el­vakult és bornírt. Bele akarja döfni a sakter­kést két képviselő testébe. Gyűlöletében any­nyira elfogult, hogy azt mondja: Zsirkaynak kellett lennie a gyilkosok felbujtójának, mert beletapsolt a telefonba. Barna-Braun Piri, a 16 éves zsidóleány, aki talán, ha egy kappant vagy egy ludat öltek le az udvarukon, felsjkol­tott, mert azt csak a sakternél szabad leölni, ott állott a szolnoki tárgyaló terem közepén és azt mondotta: Nekik kell a gyilkosoknak lenniük, végezzenek ki hat magyar gyereket. Neki a kappan, a liba, a ruca fáj, de az nem fáj Barna-Braun Piri kisasszonynak, ha hat magyar gyerek lóg a kötélen. Amikor megkér­dezte az elnök, honnan tudja, hogy ezek a gyil­kosok, azt mondotta: Nekik kell lenniük a gyil­kosoknak, mert ébredők. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nézzék meg ezt a gyülöletvonalat, amely Barna gyógyszerész aj­kain megindulva, Barna-Braun Piri kisasz­szony ajkain keresztül egészen Fábián-Feuer­mann fajtestvérüknek az ajkaihoz ér, aki, mivel egész nap böjtölt, egy évben egyszer éhe­zett Magyarországon, kárpótlásul este meg­várta a csillagok feljövetelét és akkor nemcsak hét csongrádi parasztgyereket, az én faj­testvéreimet akarta hóhérkötélre juttatni, ha­nem azt mondotta: Megszabadultatok! Nosza, összefoglak benneteket a hazugság lasszójávial és megtetézem fajomnak az áldozatot. Ti nem vagytok elég; nosza ide Eckhardt Tiborral és Zsirkay Jánossal is! Én nem akarok érdemileg belemenni ebbe a becstelen, igazán embertelen beállitásba. El­ismerem, hogy Pirpskáékat, Simkóékat, Bö­lönyiéket ismerem. Nemcsak ismerem, hanem büszkén vallom is, hogy barátaim és végtele­nül szeretem őket. Abban a pillanatban, ami­kor a csongrádi merénylet hire a szerkesztő­ségbe befutott, amikor megtudtuk, hogy Csongrádon ébredőket tartóztatnak le, én is azt mondottam, amit az én igen tisztelt Kókai János kisgazda barátom mondott, aki egész va­gyonát, 300 millió korona erejéig letette éret­tük, mert azt mondotta, hogy a magyar fajtól ilyen becstelenség nem telik ki. Ismétlem, én is azt mondottam, életemet teszem arra, hogy ma­gyar fiuk nem tehették ezt. (Pikler Emil: Hát kik? Talán kinaiak? — Zaj.) Amikor a csongrádi bombamerénylet meg­történt, engem Piroska János felhívott' a Nép szerkesztőségében és azt mondotta: Az egész aljas, gonosz merénylet miatt ébredőket fog­nak lestoppolni és üldözni s ezért hozzánk for­dul segítségért, legyek szíves vagy magam le­menni, vagy ha magam nem mehetek, képviselő­társaim közül valakit és a szerkesztőségnek egy tagját leküldend, nehogy alkalma legyen a zsidó sajtónak épen olyan aljas tendenciával beállítani a merényletet, mint ahogy most Fábián képviselő ur beállítása után kei napon keresztül háromhasábos cikkekben írják, hogy Eckhardt Tibor, Ulain Ferenc és Zsirkay János részesei a merényiétnek. Fábián képviselő ur nagy teátrális pózban beállította, hogy nem mond el mindent erről a merényletről, mert alkalmat akar adni annak az Eckhardt Tibornak és Zsir­kay Jánosnak, hogy 12 óra letelte előtt jöj­jenek ide és igazolják magukat. Bánk 've­tette a Nessus-inget, de engem ez a Nessus­ing nem éget, mert Fábián képviselő ur engem nem sérthet meg és nem vádolhat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom