Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-317
156 A nemzetgyűlés 317. ülése 1924, ket, Eckhardt Tibor képviselőtársamat és engem a csongrádi merénylet ügyével összekapcsolni akart. Amikor másnap az újságokból olvastam ezt a beállítást, és a gyorsirói jegyzetek alapján meggyőződtem arról, hogy miket állit rólunk, egy pillanatra kétségbe vontam, vájjon lehetséges-e józan ésszel ilyen mesterkélt beállítással két képviselőtársát megvádolni. Ebből a gyorsirói feljegyzésből nemcsak azt: tudtam meg, hogy a csongrádi merényletnek egyik szervezője én vagyok, hanem azt is megtudtam- belőle, hogy milyen gyáva, gonosz, aljas tud lenni egy zsidó, ha fél. (Derültség a balközépen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert ebben a zsidóságnak kétségbeesett izgalma, rettenetes félelme rezeg. Ebben benne van a rossz lelkiismeret. Amikor kell szolgáltatni valamit * az ő félénk közönségének, mikor Szolnokon a független magyar biróság a hét magyar gyerekét, a büntetlen, tiszta, fajtámból való hét magyar gyereket, a csongrádi humusból nőtt hét magyar gyereket, mint ártatlanokat felmenti, akkor 6 jön s a hoisszunapi fájdalmat és éhséget pótlandó, az ő fajtájánál, érte nemcsak a hét magyar gyereket akarja odadobni zsákmányul — ez neki nem elég, az ő faji falánkságának és mohóságának nem elég —, hanem egybefoglalva a hét magyar gyereket, odadobja hozzájuk azokat, akik neki politikailag kellemetlenek: Eckhardt Tibort és Zsirkay Jánost. (Zaj.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Végtelenül fájlalom, hogy itt ilyenekről kell szót emelnem akkor, amikor künn a Bitz-szállóban Röhder Sarolta szadiszta gonoszságával, és a Haim Jaques-féle alakok gazságaival találkozunk, itt a Nemzetgyűlésiben pedig Fábián—Fenerman Béla gyűlöletével, akinek a kezében ott van a sakter-kés, a Löbl sakter kése és azt mondja: Nem bánom, akármi jön, csak a Tremmel Mátyások után még egy pár gojt pusztítsunk el a közéletből. Engem nem az bánt, hogv ilyen beállítással a gyilkosságba akarnak belevonni, hanem az a véfftelen korlátoltság és bornirtsásr... Elnök: A képviselő ur képviselőtársával szemben állandóan olyan kifejezéseket használ, amelyek a parlamenti illemmel mes: nem eeryeznek. Kérem a képviselő urat, méltóztassék ettől tartózkodni. Kénytelen vagyok most már negyedízben rendreutasítani. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Zsirkay János: Engem nem az lep meg, hogy erőszakos rabulisztikával ebbe a bűnperbe bele akar vonni, hanem az, hogy olyan bornírtnak, korlátoltnak képzel bennünket — amint Eckhardt képviselőtársam ismertette —, hogy akkor, amikor tudjuk, hogy minden telefonbeszélgetésünket kihallgatják, akkor odamegyünk a telefonhoz és utasítást adunk annak a magyar népnek, hogy kövessenek el merényletet, pusztítsák el a csongrádi zsidókat, akiket nem is ismerünk, akiknek a csongrádi báljáról tudomásunk sem volt. Tessék ebbe a rettenetes gyűlölködésbe belenézni! Én, mint üjságiró, figyelemmel kisértem a szolnoki tárgyalás minden fázisát. Ott hallottam Barna-Braun gyógyszerész vallomá- ~ sát, aki kijelentette, hogy utolsó tégelyét is eladja, de a magyar Piroskáék lógni fognak. Én a Barna-Braun gyógyszerész kijelentésében, amelyre esküt ' tett, ráismerek Fábián Béla gyűlölködésére, Ugyanaz a hang, amely Braun ' ' évi október hó 10-én, pénteken. ajkairól elhangzott Szolnokon, a hosszunapi estén itt Fábián-Feuermann ajkairól pattant le. Nem törődik észokokkal, mert gyűlölete elvakult és bornírt. Bele akarja döfni a sakterkést két képviselő testébe. Gyűlöletében anynyira elfogult, hogy azt mondja: Zsirkaynak kellett lennie a gyilkosok felbujtójának, mert beletapsolt a telefonba. Barna-Braun Piri, a 16 éves zsidóleány, aki talán, ha egy kappant vagy egy ludat öltek le az udvarukon, felsjkoltott, mert azt csak a sakternél szabad leölni, ott állott a szolnoki tárgyaló terem közepén és azt mondotta: Nekik kell a gyilkosoknak lenniük, végezzenek ki hat magyar gyereket. Neki a kappan, a liba, a ruca fáj, de az nem fáj Barna-Braun Piri kisasszonynak, ha hat magyar gyerek lóg a kötélen. Amikor megkérdezte az elnök, honnan tudja, hogy ezek a gyilkosok, azt mondotta: Nekik kell lenniük a gyilkosoknak, mert ébredők. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nézzék meg ezt a gyülöletvonalat, amely Barna gyógyszerész ajkain megindulva, Barna-Braun Piri kisaszszony ajkain keresztül egészen Fábián-Feuermann fajtestvérüknek az ajkaihoz ér, aki, mivel egész nap böjtölt, egy évben egyszer éhezett Magyarországon, kárpótlásul este megvárta a csillagok feljövetelét és akkor nemcsak hét csongrádi parasztgyereket, az én fajtestvéreimet akarta hóhérkötélre juttatni, hanem azt mondotta: Megszabadultatok! Nosza, összefoglak benneteket a hazugság lasszójávial és megtetézem fajomnak az áldozatot. Ti nem vagytok elég; nosza ide Eckhardt Tiborral és Zsirkay Jánossal is! Én nem akarok érdemileg belemenni ebbe a becstelen, igazán embertelen beállitásba. Elismerem, hogy Pirpskáékat, Simkóékat, Bölönyiéket ismerem. Nemcsak ismerem, hanem büszkén vallom is, hogy barátaim és végtelenül szeretem őket. Abban a pillanatban, amikor a csongrádi merénylet hire a szerkesztőségbe befutott, amikor megtudtuk, hogy Csongrádon ébredőket tartóztatnak le, én is azt mondottam, amit az én igen tisztelt Kókai János kisgazda barátom mondott, aki egész vagyonát, 300 millió korona erejéig letette érettük, mert azt mondotta, hogy a magyar fajtól ilyen becstelenség nem telik ki. Ismétlem, én is azt mondottam, életemet teszem arra, hogy magyar fiuk nem tehették ezt. (Pikler Emil: Hát kik? Talán kinaiak? — Zaj.) Amikor a csongrádi bombamerénylet megtörtént, engem Piroska János felhívott' a Nép szerkesztőségében és azt mondotta: Az egész aljas, gonosz merénylet miatt ébredőket fognak lestoppolni és üldözni s ezért hozzánk fordul segítségért, legyek szíves vagy magam lemenni, vagy ha magam nem mehetek, képviselőtársaim közül valakit és a szerkesztőségnek egy tagját leküldend, nehogy alkalma legyen a zsidó sajtónak épen olyan aljas tendenciával beállítani a merényletet, mint ahogy most Fábián képviselő ur beállítása után kei napon keresztül háromhasábos cikkekben írják, hogy Eckhardt Tibor, Ulain Ferenc és Zsirkay János részesei a merényiétnek. Fábián képviselő ur nagy teátrális pózban beállította, hogy nem mond el mindent erről a merényletről, mert alkalmat akar adni annak az Eckhardt Tibornak és Zsirkay Jánosnak, hogy 12 óra letelte előtt jöjjenek ide és igazolják magukat. Bánk 'vetette a Nessus-inget, de engem ez a Nessusing nem éget, mert Fábián képviselő ur engem nem sérthet meg és nem vádolhat,
