Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-317

154 A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. mertetni. A képviselő ur nem átallotta azt állítani, hogy a csongrádi bombamerénylőknek én lennék egyik felbujtója és én adtam volna utasítást arra, hogy a vádlottak hogyan mentesüljenek a vád következményei alól. A tényállás a következő: Én a csongrádi bombamerényletről Szegeden szereztem tudomást, ahol átutazóban voltam karácsony után. Két liberális újságíró jött nekem újságolni, hogy mi történt Csongrádon. Én azonnal nyilatkoztam már akkor a lapokban s a legélesebben elitéltem a merényletet; magam voltam az, aki a lapokban azt ajánlottam, hogy követeljék a legerélyesebb nyomozást, mert tűrhetetlen, kényelmetlen és lehetetlen reám, mint az ÉME elnökére nézve az a szituáció, hogy bombamerényletek történnek, amelyeknek tettesei nem kerülvén kézre, az egész zsidó és kormánybarát sajtó heteken és hónapokon keresztül reánk iparkodik azoknak ódiumát kenni. Nekem kellemetlen és kényelmetlen az ilyen akció és az első perctől kezdve, amióta az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökségére vállalkoztam — ugy az Ébredő Magyarok Egyesületében történt székfoglaló ülésen, mint majdnem minden alkalommal, amikor vidékre mentem — bizalmasan, négyszemközt és nyilvánosan hangsúlyoztam, hogy minden egyéni akció, a mi akciónk, a mi szent eszményeink szempontjából vétek és bűn s diszkreditálja a mi mozgalmunkat. Az a konkrét tény, amiről Fábián képviselő ur beszélt, hogy Csongrádról engem Piroskáék felhívtak telefonon, megfelel a valóságnak, amennyiben 1923 december 28-án délután öt és hat óra között Piroska János engem az Ébredő Magyarok Egyesületében telefonhoz hivott és azt mondotta nekem, hogy Csongrádon különböző gazdafiukat bevisznek a rendőrségre, vagy a járásbíróságra, — többek között az ő testvérét is — és súlyosan bántalmazzák; emiatt az izgalom Csongrádon a végletekig fokozódott és nem állnak jót semmiért. Erre én azt mondottam telefonon : utasítok minden ébredőt arra, hogy fel tótlenül rendben és nyugalomban maradjon, a nyomozóhatóságok munkáját könnyítse meg és ha a nyomozás során a hatóságok részéről bármi visszaélés történnék, jelentsék nekem részletesen, és én fogok eljárni az illetékes tényezőknél, de ők maguk semmit a világon el ne kövessenek. Miután ugy látszik, hogy akkor vagy Fábián képviselő ur vagy valamelyik kormánypárti barátja be volt kapcsolva, s így rosszul szuperált a telefonkészülék (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a balközépen), úgyhogy alig lehetett egymást megérteni telefonon, s mert attól féltem, hogy szóbeli utasításaimat nem hallották meg, ennélfogva haladéktalanul ugyanezt az utasítást táviratilag is megfogalmaztam, mert attól tartottam, hogy a felizgatott emberek valami törvényellenességet követnek el. Akkor a következő távirati utasítást küldöttem (olvassa): „Kalmár főkántor urnák — ő volt a csongrádi ébredő egyesület akkori elnöke — Csongrád. Erélyes intézkedést kérek, bombamerénylet ügyében nyomozó hatóságok munkájának elősegítésére". (Ulain Ferenc: Ez a felbujtás ! — Fábián Béla: Nem is azt mondom ! Amit mondtam fentartom!) „Esetleges túlkapásokról haladéktalanul részletes jelentést kérek. Nyugalom feltétlenül megőrzendő. Eckhardt elnök". Ezt a táviratot díjnyugta mellett december 28-án este hat órakor adták fel. Itt a nyugta. A távirat száma 1292 volt. Minthogy az igen t. belügyminister ur nem átallotta itt évi október hó 10-én, pénteken. Fábián képviselő urnák segítségére sietni r és azt mondani, hogy vallomás is van róla, mintha én olyan utasítást adtam volna, hogy a hatóságok munkáját akadályozzák meg, felkérem a belügyminister urat — s ezt elvárom tőle, ha van benne uri érzés —> hogy vagy rektifikálja ezt a nyilatkozatát, vagy szerezze be ezt a táviratomat — a m. kir. postán bizonyosan meg lesz — és győződjék meg arról, hogy mi volt ez az utasítás. (Ulain Ferenc: Állandóan így dolgozik ez a kormány ! Folyton igy, ilyen gyalázatos eszközökkel igyekszik minket kompromittálni ! — Lendvai István közbeszól. — Héjj Imre (Lendvai Istvánhoz): Ahhoz önnek semmi köze, igyék meg egy spriccert. — Zaj.) Fábián képviselő ur továbbá azt állította, hogy az én egyik utasításom az volt a vádlottakhoz, hogy azt kell mondaniok, hogy a vádlottakat verik és annak alapján történnek bizonyos beismerések. Én kijelentem, hogy azon intézkedésen kivül, amit akkor tettem, sem Piroskának, sem senki másnak, sem közvetlenül, sem közvetve semmi néven nevezendő utasítást, információt nem adtam, a csongrádi merénylet ügyében senkivel, akinek ebben az ügyben bármi szerepe volt, egyáltalában nem érintkeztem. (Fábián Béla: Soha ?) Egyáltalában soha. Ezt kijelentem. Én megbízom a m. kir. bíróság működésében és semmi okom nincs, hogy ebbe az ügybe bármiféle vonatkozásban is beavatkozzam. T. Nemzetgyűlés! Fábián képviselő urnák ez az insziuációja egyébként nem uj. Ez plágium azokból a sajtóközleményekből, amelyek az igen t. kormány eljáró közegeinek jelentései nyomán a budapesti sajtóba is feljutottak. Diószeghy ur és ottani exponense, Weber, ismételten kijelentette, hogy egy széleskörű összeesküvésnek jöttek a nyomára, amelynek szálai budapesti politikusokhoz vezetnek. A „8 Órai Újság" napokon keresztül cikkezett erről. Természetesen az egész akció célja volt diszkreditálni a kormánynak kényelmetlen politikai ellenfeleket és kezére járni annak a nemzetközi zsidó tőkének, amely ebben az országban nemcsak a pénzügyi, de a politikai hatalmat is hova-tovább kezébe veszi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Alföldi brigád! — Ulain Ferenc: Az egész alföldi brigádot a kormány rendezte! — Fábián Béla: Jó volna hallani! — Pey

er Károly: Nem is vonom kétségbe, hogy la kormány rendezte, csak amikor kényelmetlen volt neki, letagadta és magukra teritette! — Ulain Ferenc: Ez igaz!) Mikor Fábián képviselő ur Mühlha,uisen babéraira vágyódik és itt olyan állítást kozkáztat meg, hogy én telefonon keresztül olyan utasításokat adnék, hogy hogyan kell a tetteseknek kibújni a vád alól, vagy hogy én bujtanám fel őket különböző büntetendő cselekményekre, akkor olyan ostobaságokat állit, amelyeket józan ember nem fog elhinni, mert hiszen ezen esemény előtt is és utána is ismételten szóvá tettem itt a nemzetgyűlésen is azt, hogy a kormány az én telefonomat és minden ébredő telefonját állandóan cenzúra alatt tartja. (Zaj.) A helyzet az, hogyha pl. egy újságnak cikket akarok telefonon diktálni, a cenzúra túlbuzgó közegei azonnal megindítják a berregőt, s ha nem akarnám, még akkor is kénytelen vagyok tudomást venni róla, hogy van cenzúra. Csak nem vagyok olyan esztelen ember, hogy törvénytelen dolgokra telefonon adjam meg az utasítást, és tollba diktáljam a belügyminister ur megbízottja számára. Ezeket a gyerjmekmeséket nem