Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.
Ülésnapok - 1922-317
142 A nemzetgyűlés 317. ülése 1924. évi október hó 10-én, pénteken. ellentétes, a politikusok mindenáron ide akarták hozni és tisztázni akarták azt, hogy a ministerelnök ur hogyan is gondolkozik a demokráciáról. (Lendvai István: És hogyan gondolkozik a szovjetről, azt is tisztázni akarták!) Az elnökség ebben a tekintetben különös magatartást tanúsított már, a nemzetgyűlés első ülése előtt, mert Zsitvay Tibor alelnök ur nyilvánosan közzétette a lapokban, hogy napirend előtti felszólalásra engedélyt nem ad. Az ellenzék akkor megpróbálta, hogy a genfi beszédet tárgyalásra tűzethesse ki, miért is Rupert Rezső t. képviselőtársam javaslatot terjesztett elő, amely szerint a másnapi ülésen a genfi beszéd tárgyaltassék. A ministerelnök ur erre a beszédre egyáltalában nem válaszolt, tehát nem is nyilatkozott a genfi kérdésekre, Rupert javaslatát leszavazták. (Zsirkay János: Már nem emlékszik rá úgysem!) A harmadik napon az történt, hogy mivel már más mód nem volt, Nagy Vince t. képviselőtársam ismételten kérdést intézett a ministerelnök úrhoz e fontos kormányprogrammra vonatkozólag, szóval mindnyájan azt akarták, hogy a ministerelnök ur mindenképen nyilatkozzék a nemzetgyűlésben is azokról az uj kormányzati politikai programmokról, amelyeket Genfben hirdetett. A ministerelnök ur azonban Nagy Vince képviselőtársunk kérdésére választ egyáltalában nem adott (Ellentmondások jobbfelöl.) s tisztán csak azt hozta elő, ami ennek a nemzetgyűlésnek már a könyökén jön ki: az oktobrizmus kérdését, ahelyett, hogy az októberi ministereknek többizben kért vád alá helyezéséről gondoskodnék. Megtörtént azon a szerdai ülésen, hogy ugyanazért a sértő kifejezésért Magyarország miniszterelnökét egyszerű, illemszerü figyelmeztetésben részesítette az elnök ur, egy másik képviselőtársunkat pedig ugyanazon kifejezésért rendreutasította. Megtörtént ezen a nemzetgyűlésen, hogy egy képviselőt a miniszterelnök ur hazaárulónak nevezett s ezért nem kapott a miniszterelnök ur semmiféle figyelmeztetést, ellenben azt a képviselőt, aki erre meg nem engedhető inparlamentáris kifejezést használt, a mentelmi bizottság elé utasították. Ezeket a cselekményeket koronázta be a puccsszerű elnöki indítvány. (Felkiáltások jobbfelől: Házszabály!) Én a* házszabályokhoz szólok. Azt az elnöki indítványt értem, amelyet az elnök ur a tegnapi napon méltóztatott előterjeszteni. (Zaj.) Én elismerem azt, hogy a nemzetgyűlés munkarendjét elsősorban a kormány állapítja meg s ebben a tekintetben a kormány és az elnökség között harmóniának kell lennie, (ügy van! Úgy van! jobbfelől.) tagadom azonban azt, hogy a nemzetgyűlés elnöke a kormánynak feltétlen szolgálatában állhasson ebben ^a tekintetben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A házszabályok kérdése nem olyan kérdés, mint egyes törvényjavaslatok kérdése. A házszabályok mindnyájunknak drága kincse. Ma még az egyetlen alkotmánybiztositék, amíg erre is nem lesz szükségrendelet. Ha a nemzetgyűlés elnöke a képviselői jelenléti díjak, tisztviselői fizetések kérdésében össze tudta hivni az ellenzéket, akkor elvártam volna, hogy ilyen fontos kérdésben ugyancsak értesiti az ellenzéke t, s teltárja előtte azokat a kívánalmakat, amelyek miatt szükségesnek látja a házszabálymódosítást. Mindez nem történt meg, s ennélfogva én a nemzetgyűlés elnökének eljárásában az elnöki tekintélynek, az elnöki pártatlanságnak ve- ' szélyeztetését látom és erre magam részéről kötelességemnek tartottam rámutatni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldálom Felkiáltások a jobboldalon: Éljen az elnök! Taps. — Peyer Károly: Tapsoltak Perczelnek és mindenkinek! Ahogy a tehenek bőgnek, ugy tapsolnak. — Felkiáltások jobbfelől: Maguk meg Kun Bélának tapsoltak!) Elnök: Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző: Csik József ! (Zaj. — Peyer Károly: Sohasem lennének itt, ha nem lett volna Kun Béla !) Elnök: Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Nem rendeztek volna főhercegfogadtatást ! — Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem ám!) Csik József : T. Nemzetgyűlés ! Pártunk a legutóbbi parlamenti viharok közepette is iparkodott higgadtságot és nyugodtságot tanúsítani, de ez nem jelenti azt, hogy elvi kérdésekben határozottan állást ne foglaljunk a magunk elvi meggyőződése mellett. Ilyen elvi kérdésnek tekintjük mi a házszabályrevizió kérdését is. A házszabályreviziót a mi pártunk nem tartja célszerűnek és időszerűnek. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A kormánypárt részéről általában két szentpontot hoztak fel, amelyek a házszabályreviziót indokolttá tehetnék. Az egyik szempont az, hogy a mai házszabályok alapján a nemzetgyűlés tanáeskozóképességét nem lehet biztosítani. (Igaz! Ugy van! a joboldálon.) Ezt a szempontot már régi idő óta hangoztatják, a kezdet kezdetén is ezzel az érvvel állottak elő. Valószínűleg most is ez az érv az egyik indítóok ennek a bizottságnak megalakítására. Akárhányszor azonban élő tanúi lehettünk annak a körülménynek, hogy a nemzetgyűlés pusztán azért nem tanácskozhatott, mert nem' volt tárgy, amelyet napirendre lehetett volna tűzni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Eckhardt Tibor: Háromhónapos szünet volt! Mi követeltük, hogy a Ház ülésezzék. — Zsirkay János : Félnek a leleplezésektől! — Fábián Béla : Zsirkay igazán nem beszélhet leleplezésekről! — Zsirkay János: Majd válaszolok önnek, Feuermann ur! Nagyon kis zsidóként fog innét eltávozni! Alig várom!) Elnök: Zsirkay János és Fábián Béla képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Zsirkay János: Nagyon összelapult kis zsidó lesz!) Csik József: És bár igaz, hogy egyes törvényjavaslatok (Fábián Béla közbeszól. — Zsirkay János: Majd meghallja a tenyerem rezgését!) tárgyalása talán tulhosszura nyúlt, azonban még nem volt egyetlen _ törvényjavaslat sem, amelyet a nemzetgyűlés jelenlegi tartama alatt le nem lehetett volna tárgyalni. Ezt a szempontot tehát a magam és pártom részéről nem akceptálhatom. A másik szempont, amelyet a kormányzópárt felhoz, az, hogy a mostani nemzetgyűlésben a házszabályok mellett olyan tónus kezdett lábrakapni (Egy hang a szélsőbáloldalon: Amilyet a ministerelnök ur szokott csinálni! — Ellentmondások a jobboldalon.), amely nemcsak az etikett, de az ország érdeke szempontjából sem kívánatos. (Propper Sándor : Eddig a ministerelnök volt egyedül a leggorombábbi — Zaj és ellentmondások jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Csik József: Értem ez alatt azokat a viharos jeleneteket, amelyek a nemzetgyűlés tegnapi és a tegnapelőtti ülésén lejátszódtak. (Fábián Béla közbeszól. — Zsirkay János: A nagyapja még graliciai volt! — Fábián Béla:
