Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVI. kötet • 1924. október 07. - 1924. október 30.

Ülésnapok - 1922-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1924. évi október hó 7-én, kedden. 5 hibákban szenvedett, még pedig azért, mert idegen töke létesitette, amelynek nem az volt az érdeke, hogy maradandó, mindenben a technika kifejlődése szerinti nivón álló vasutat létesitsen, hanem valami olcsót, amellyel célszerűen lehet a viteldíjakat bekasszirozni. Ilyen módon csináltak egy felépítményt, egy alsó vezetéket, amely már az első öt esztendő után használhatatlannak bizonyult. Ilyen módon csinálták meg a mozgókoesirészeket, amelyek a legrövidebb idő alatt kicserélésre szorultak; úgyhogy a helyzet olyanná alakult át, hogy azok a kocsik, amelyeket könnyű felépítmény számára intendáltak, nem birták meg a tömeges szállítást, úgyhogy kénytelen volt a vasúttársaság kétszer olyan súlyú kocsikat a gyenge vágányokra ráereszteni, amelyek csak fél olyan súlyú kocsik vitelére voltak alkalmasak. Ebből természetesen az következett, hogy először is a pálya pusztult el sokkal hamarabb, sokkal rövidebb idő alatt, mint amennyi időre szánva volt, másodszor azok a kocsik, amelyek a túlterhelés következtében a rossz pályán közlekedtek, úgyszólván deformálódtak. Nemcsak a rugók, hanem a legfőbb alvázrészek, a hossztartók is; — a hossztartók és alváz teljesen áthajtottak. Ezek a hiányok oly nagy dimenziókban mutatkoztak, a keréktől a tetőig át kellett épitenie a villamostársaságnak. Aki ebben a kérdésben igazságos akar lenni, legalább annyi fáradságot vegyen magának, hogy tekintsen ki a villamos vasút ablakán és nézze meg, hogy mi történt Budapesten a villamos vasutak talpraállitása érdekében. Azt hiszem az ember nem mehet 300 métert anélkül, hogy rá ne akadjon arra, hogy a villamos vasutat tetőtőltalpig rekonstruáljuk, hogy ezt a villamos vasutat teljesen át kell épiteni. S aki csak egy kicsit figyelt, az tapasztalhatta, hogy a felépitmények, a sinek három és félszer olyan sinekkel pótoltatnak. Aki egy kicsit figyelte a télen azokat a mizériákat, amelyek miatt olyan sok szemrehányást volt kénytelen a keresztény igazgatóság elszenvedni, az beláthatta azt, hogy az adott helyzetben azzal az alsó vezetékkel, amellyel a villamos vasút létesült, lehetetlenség volt az üzemet fentartani, mert állandó rövidzárlatok következtében az egész vonalon megszűnt a közlekedés. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy ezt mind eltávolította a keresztény igazgatóság, úgyhogy ez év októberében a kérdés teljes befejezést nyer, a villamos vasutak minden vonalon jól fognak közlekedni és nem lesznek olyan mizériák, amilyenek a télen előfordultak. Ezek a mizériák nemcsak a keresztény igazgatósággal történtek meg, hanem megtörténtek a régi igazgatóság üzemében is, még pedig olyan nagy mértékben, hogy egy időszakban kilenc napig egyáltalában nem volt közlekedés. Ezeket a dolgokat a maguk érdeme szerint kell megbírálni, s akkor méltóztatnak látni, hogy ilyen kérdésekhez csak hozzáértéssel lehet lelkiismeretesen hozzászólani. Mélyen t. uraim ! Egy kérdés vetődik fel : miért csinálja mindezt a villamosvasut-társaság az ő bevételeiből % Mert valamiből csinálni kell ezt a rengeteg rekonstrukciót, kénytelen a bevételeiből csinálni, mert sehol kölesönt nem kapott és nem kap ma sem. A székesfővárosi terhes külföldi kölcsönök garanciális szerződésében ugyanis olyan kikötés van, hogy mindaddig, ami g a villamosvasút jövedelmét külföldi kölcsön terheli, más kölcsönt felvenni nem lehet. Ha tehát nem akarjuk, hogy a villamosvasút megálljon, ha a villa mosva sutát talpra akarjuk állítani, ennek lehetőségét csupán a menetdíjakból lehet megadni. Amint voltam bátor kimutatni, 87 kilométer hosszúságú vonalat rekonstruált a villamostársaság, de 123 kilométer még mindig a rendbehozatal előtt áll, ezt is rendbe kell hozni, mert amennyiben rendbe nem hozzuk, a közlekedést parciálisan kénytelenek volnánk megszüntetni. Hiszen a közlekedés már odáig romlott, hogy a sinek nagy szakaszon teljesen benyomva a földben feküdtek, úgyhogy a kocsi nem a sinen, hanem közvetlen szalad és kisiklások, karambol, számtalan anyagi kár származott ebből a körülményből. Mindezt a bajt csak ugy tudjuk megszüntetni, ha a társaság a legerősebb tempóban beváltja azt a programmot, amelyet maga elé tűzött. Enneka programúinak végrehajtása 1926 májusáig terjed. Erre az időszakra a tarifa leszállítását, hacsak általános olcsóbbodás nem következik be, senki a világon nem tudj« megvalósítani ; annak, aki a tarifa leszállításáról beszél, méltóztassék rámutatni a fedezetre, amibe a 125 kilométer rekonstrukciója kerül. Hogy erről az összegről némi képet nyújtsak, méltóztassanak néhány adatot tudomásul venni. Egy folyóméter vágány rendbehozatala 500.000—800.000 koronába, kerül. 500.000 koronába kerül az a sin, amely nem beburkolt talajon fekszik, ez a vignol-sin ; 800.000 koronába kerül a Haarmann-sin, amely az utca testébe beépítve szalad. Méltóztassék tudomásul venni, hogy egy kilométer rendbehozatala 8 milliárdba kerül és méltóztassék tudomásul venni azt is, hogy csupán erre 87 milliárdot költött eddig a villamosvasút. 187 pótkocsi és 150 motorkocsi üzemképtelen volt, ezeknek rendbehozatalára fordított 20 milliárdot, az áramfejlesztő telep javítására 3 milliárdot fordított — mindezt az elődök elmulasztották, mert csupán osztálypolitikát folytattak. A vasút ma altruisztikus alapon dolgozik, de a múltban osztalék-politikát folytatott és emellett nagy súlyt fektetett arra, hogy külön vagyon címén mennél nagyobb összegeket tartalékoljon, ezt meg is tette, és a bevételeket nem a vasút fentartására fordította, hanem külön vagyont szerzett belőle. Megszerezte a székesfőváros legértékesebb telkeit és házait, ugy hogy megteremtette a Novát hihetetlen milliárdos értékkel. Méltóztassék a kérdést igy objektiven szemlélni s akkor meglátják, hogy a keresztény igazgatóság másfél év alatt hihetetlenül sokat produkált. Ezt elismerték a Bad Homburg von der Höhe kisvasúti kongresszuson a külföldi összes kapacitások. Ott voltak a hamburgi, brémai, berlini, leipzigi, dresdeni, wieni üzemek technikai igazgatói és megállapították, hogy a mi létesítésünk és teljesítményünk meghalad minden technikai fogalmat. Azt méltóztatnak kérdezni: Bécsben miért olcsóbb a villamosvasút ? Először is azért, mert ott nincs rekonstrukció és másodszor mert a minden hónapban jelentkező deficitet a kommunái neki kifizeti. Tessék tudomásul venni, hogy Bécsben a villamosnak minden hónapban deficitje van (Zaj a szélsőbaloldalon.) ezek konkrét adatok, méltóztassék majd a Naplóból megállapítani és reflektálni rá. A bécsi villamosnak minden hónapban deficitje van, amit a város megtéri! a vasútnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ott azért nem emelik fel a villamosvasút tarifáját, mert a deficitet áthárítják más bevételekre. Azt hiszem, mi dolgozunk helyesen és szociálisan, amikor a rekonstrukcióhoz szükséges összegeket nem az adózó közönségtől vesszük, hanem azoktól, akik a villamost igénybe veszik. Azt hiszem, ez teljesen helyes eljárás. Amíg valaki nem tud rámutatni arra, hol van az a minimálisan 850 milliárdos tőke, amellyel a rekonstrukciós programúinak még hátralevő részét elvégezhetjük, addig nincs joga azt mondani, hogy tessék a vitel-