Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-304

A nemzetgyűlés ê04. ülése 1924. központ kiküldöttje azonban a gyűlésen nem szólalhat fel. Ez velem is megtörtént, t. Nemzetgyűlés. Igaz, hogy azután már fájlalta a kiküldött rendőrtisztviselő, hogy ilyen határozatot hoztak, de nem segíthetett rajta. A gyűlést természetesen ilyen korlátozások között nem tartottuk meg. Hogy a szolgabirák mit mivelnek, arról is már nagyon sok szó hangzott el ebben a Házban. Ezúttal csak azt állapítom meg, hogy a szolgabiróság által kezelt gyülekezési jog terén még szerencsétlenebb, még áldatlanabb állapotok vannak, mint az államrendőrség által kezelt gyülekezési jog terén. A szolgabirák egyáltalában nem akarnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a munkások az ő kerületükben akár politikailag, akár gazdaságilag szervezkedjenek. Az a szolgabíró azt gondolja, hogy ő nem azért van ott. hogy a közügyet szolgálja, hanem a legtöbb esetben ugy képzeli, hogy őt a főispán azért támogatja abban a kerületben, hogy ott a kapitalisták, a munkaadók érdekeit minden körülmények között tüzön-vizen keresztül megvédelmezze. Hogy a munkás mit csinál, az mintha nem is tartoznék a hatáskörébe, csak legfeljebb az ellenőrzés szempontjából vigyáz rájuk, hogy nem követnek-e el kihágást. Már pedig szerintem a közhatóságnak hivatását ugy kell felfognia, hogy ő van a népért, a nép ügyeinek intézése kedvéért oda ültetve, nem pedig a nép van érette. Ezt valóban így kellene felfogniok, sajnos, azonban nem igy van. A munkásotthonok tekintetében szintén rendezetlen viszonyok vannak. (Dénes István: Becsukják őket mindenütt!) Itt a nemzetgyűlés házában sokszor kapunk ugyan a ministerium részéről Ígéretet, hogy amennyiben csak módomban áll, oda törekszem, hogy ezek a helyiségek megszabaduljanak és rendeltetési céljaikra átadassanak. A gyakorlatban a szolgabíró és a helyi rendőrség vagy csendőrség dönti el, vájjon a munkások megkapják-e azt az otthont, igen vagy nem. Báttaszék, Baja, Nagyoroszi, Esztergom és igy tovább; egész sorát tudnók felsorakoztatni azoknak a helyeknek, ahol bizony a munkások a munkásotthont még mindig nem kapták vissza. Drága pénzen megcsináltatták, megvásárolták s oda most valahonnan kikergetett igen tisztelt urnák méltóztatott beköltözni és az bitorolja a munkások helyiségeit. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Még mindig érvényben van a rendőrségen való jelentkezés. Nem. akarok most a rendőrségi jelentkezés kérdésével behatóbban foglalkozni és rámutatni arra, hogy mennyire felesleges intézmény ez, hogy mennyire felesleges cafrang — hogy ugy mondjam — az ugvnevezett állami és társadalmi rend védelme szempontjából. (Rothenstein Mór: Zaklatás nem egyéb!) Egyszerűen semmi egyéb, mint hogy a vidéki hatóságok visszaélnek ezzel a rendszerrel, már pedig amennyiben visszaélnek, kötelessége a kormányzatnak megszüntetni. Nem mondom, talán kivételes esetekben szükség van rá az úgynevezett árdrágítókkal, siberekkel szemben ; igaz ugyan, hogy ezzel ezt a kérdést megoldani nem lehet, de ha már egyáltalában enyhítő körülményt akarunk keresni ennek az intézménynek és ennek a rendszernek a fentartásához, talán még lehetne ezekre alkalmazni, azt hiszem azonban, ezekre is nagyon nehezen. De miért van erre szükség politikai szempontból, miért van erre szükség gazdasági szempontból? Nem hinném, hogy egyetlen államférfiú is tudna erre megnyugtató, tökéletes választ adni. Ha a szolgabírónak nem köszön valamelyik ember, egyszerűen ráfogja, hogy nem tudom én, hatóság elleni tiszteletlenséget követett évi június hó 21-én, szombaton. 75 el vagy veszedelmes kommunista, mert valahol ellenzéki kijelentést tett s ez már jogcím arra, hogy rendőri felügyelet alá helyezzék. Ez először is erkölcsi szégyen arra az embarre, másodszor pedig sok kellemetlenséggel, fáradsággal jár. Mert ennek súlyosabb konzekvenciái is vannak. Ha ugyanis valakit rendőri felügyelet alá helyeznek, ez azt jelenti, hogy az illető nem jelenhet meg vendéglőben, kávéházban, nem jelenhet meg gyűlésen, tehát semmiféle nyilvános helyen nem beszélhet, nem szólalhat fel, a község határát nem hagyhatja el, csak a rendőrség engedélyével, útlevelet nem kaphat, semmiféle közszereplésben részt nem vehet és igy tovább. Márpedig nagyon sok olyan munkásemberről tudunk, akit csak azért helyeztek rendőri felügyelet alá, mert a munkaadónak azt merte mondani, hogy »én nem vagyok hajlandó a felajánlott bérért dolgozni, inkább tessék kiadni a munkakönyvemet.« A munkaadó erre azonnal elszaladt a csendőrségre vagy a rendőrségre s nem azt mondotta, hogy »ez a munkás nem akar ezért a bérért dolgozni«, hanem azt mondotta, hogy »ez a munkás közönséges kommunista!« És mert ezt a munkaadó mondja, a szoigabiró vagy a rendőrség egész bizonyosan elhiszi, s anélkül, hogy azt a munkást kihallgatná, anélkül, hogy védekezésre módot, alkalmat adna neki, egyszerűen rendőri felügyelet alá helyezi, nincs apelláta ; míg csak meg nem békül a munkaadó vagy szoigabiró, addig az az ember rendőri felügyelet alatt áll. Ha ez nem adna olyan sok visszaélésre alkalmat és okot, méltóztassanak elhinni, nem tartanok szükségesnek ezt a kérdést olyan sürün feszegetni, olyan sürün feltárni itt a nemzetgyűlésen. De mert ebből kifolyólag igen sajgó sebei vannak a munkásságnak, nem mondhatunk le róla, ahányszor alkalom adódik és kínálkozik, kénytelenek vagyunk a nemzetgyűlés drága idejét igénybe venni és ezt a kérdést napirenden tartani, mint olyat, amelyet feltétlenül szükséges, hogy a kormányzat minél gyorsabban, minél hamarabb megszüntessen. Ehhez még hozzájárul az is, hogy ezeket a szerencsétlen embereket kigúnyolják azokban a hivatalokban, ahol jelentkezniök kell. Számtalan panasz érkezett hozzám például, hogy a budapesti gyűjtőfogházban, amikor ezek az úgynevezett rendőri jelentkezésre kényszeritett egyének ott jelentkeznek, olyan fiatal fickók, kis monoklis gyerkőcök, akik nem tudom én miféle jogcímen hatolnak be a rendőrség hivatalos épületébe, valóság gunytárgyává teszik ezeket a meglett férfiakat, ezeket a komoly dolgos, munkás embereket, úgyhogy a vérük egyenesen az arcukba szökik és szeretnének a képébe vágni annak a pökhendi kis fráternek, de az utolsó pillanatban az eszükbe jut, hogy: Halt! a rendőrségen vagyok, ha ezt megteszem, ennek igen súlyos konzekvenciái lehetnek. Nagyon sok esetben zajos jeleneteknek az okozói ezek a gúnyolódások a gyűjtőfogháznál: jó volna tehát, ha a rendőrség igyekeznék ezeket mentől hamarább megszüntetni. A politikai kérdés, amellyel találkozunk különösen a belügyi kormányzat terén — amint azt sohasem mulasztjuk el hangoztatni — szoros kapcsolatban áll a gazdasági kérdéssel. Szervezzük a munkásságot politikai téren ezért, hogy gazdasági helyzetét politikai érettségével megjavítsuk. Ez ellen hiába akadékoskodnak, ez elől elzárkózni nem lehet. Ahogyan külföldön a munK £L SS £l£

l feltörekszik, ahogyan külföldön a munkásság a politikai jogok birtokához jutott és jutni akart, s aszerint sikerült neki gazdasági téren I előnyöket biztositani az erősebb munkáltatói