Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

Ä nemzetgyűlés 303. ülése 1924. állitani, hogy ha a munkáltatók nem fogják azokat a munkabéreket megfizetni, melyek a megélhetéshez szükségesek, akkor bizony a törvény ellenére is lesz itt olyan munkabeszüntetés, amely ennek az országnak csak kárát fogja előidézni. A ministereinök urnák a szanálási javaslattal kapcsolatban elmondott beszédére is akarok egy-két szóval válaszolni. A ministerelnök ur reagált a béregyeztető hivatalok felállítására vonatkozólag beadott javaslatomra és azt mondta, hogy ezt a kormány, a ministertanács jóakaratú elintézése alá veszi és miutáu itt úgyis csak rendeleti utón kibocsátott intézkedésekről van szó, megnyugtatni igyekezett bennünket, hogy a béregyeztető hivatalra vonatkozó rendelet hibás intézkedéseit a kívánalmaknak megfelelően megváltoztatja. Több mint két hónap múlt el ezen kijelentés óta, de ennek ellenére semmiféle intézkedést nem látunk és nem is hallottunk arról, hogy a rendelet a ministertanács vagy akármelyik resszortminister ur revízió alá vette volna. Nincs tehát semmi további remény sem arra, hogy ebben az ügyben oly intézkedés történjék, hogy a béregyeztető hivatalok felállításával, azoknak megfelelő instrukció adásával lehessen az ipari bérviszályok kérdését elintézni. Ily körülmények között pedig nem lehet és nem szabad az ország szanálásáról beszélni, mert mindaddig, amig a dolgozó társadalom sorsának ügje elintézést nem nyer, amig a dolgozó társadalom a megélhetés alapját jelentő bérekhez nem jut, addig itt tökéletes szanálásról beszélni nem lehet, addig a szanálás csak egyoldalú, amennyiben csupán a terhek megállapítását foglalja magában, de a terhek viselésének lehetőségéről egyáltalán nem gondoskodik. Tekintettel arra, hogy az előrehaladott idő már nem teszi lehetővé, hogy a kormánnyal szemben való bizalmatlansági álláspontomat többféle módon is megindokoljam, ezzel a felemiitett két ténnyel, azt hiszem, már eléggé kifejezésre juttattam azt, amit a bizalmatlanság indokául elmondani akartam. Ezek után csupán két határozati javaslatot leszek bátor még előterjeszteni. Az egyik a következőképen szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés annak a felfogásának ad kifejezést, hogy senkit politikai felfogása miatt internálni vagy rendőri felügyelet alatt tartani nem szabad. Ezért utasítja a kormányt, hogy a politikai internáltakat bocsássa szabadon, a politikai internálást és rendőri felügyeletet pedig egyszersmindenkorra szüntesse meg.« Ennek a javaslatnak elfogadását annál is inkább kérem, mert hiába mondja bárki, hogy az internálótábor már féligmeddig megszűnt és hogy oda már csak olyan bűnösök kerülnek, akik nem politikai bűncselekményeket követtek el, én mégis mindezek ellenére konkrét adatokat tudok mondani. Nevezetesen olyan adatokat, amelyek a kezeim közé jutnak. Számtalan esetben fordultak már hozzám munkástársaim, akik keserűen elpanaszolták, hogy hónapok óta munka nélkül vannak és a rendőrség eljárást akar indítani ellenük azzal a kijelentéssel, hogy tartoznak meghatározott időn belül, 8—14 napon belül munkát vállalni ; kiadják az utasítást, hogy: »vagy válassz 8—14 napon belül munkát, vagy, ha ezen az időn belül nem tudsz munkát vállalni, mint dologkerülőt Zalaegerszegre fogunk internálni!« Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, ezt az állapotot nem lehet fentartani. Ez nem légből kapott koholmány, ez konkrétum. Magam is számtalan esetben voltam kénytelen levelet irai a rendőrségnek, amelyben igazoltam azt, hogy ez, vagy az az ember saját hibáján kivül jutott munkanélküliségbe, mert szanálják az országot és ez NAPLÓ XXV. évi június hó 20-án, pénteken. 61 abból áll, hogy most az egész gazdasági élet megbénul, munkáslétszámcsökkentés folyik a gyárak legnagyobb részében, az a szerencsétlen ember szeretne dolgozni, az egész megélhetése veszélyeztetve van azáltal, hogy ő bizonytalan ideig munka nélkül van, igazolom azt, hogy ő munkanélküli. Igazoltam, hogy az illető munkanélküli segélyben részesül és hogy vállalna munkái, csak adjon neki valaki munkát. Ezt figyelembe se veszik, hanem megfenyegetik az illetőt» hogy ha a megszabott idő alatt munkát nem vállal, Zalaegerszegre internálják. Más okból is szükséges, hogy ez a határozati javaslat elfogadtassék. Gyakori, csaknem mindennapos, hogy bérharcoknál a rendőrség beavatkozik ; detektívek utján, vagy egyéb módon kikutatja, kifürkészi, hogy ki volt a bizalmiféríi, vagy hogy ki volt az, aki egy értekezleten felszólalt olyan értelemben, hogy itt csak munkabeszüntetéssel lehet a bérek felemelését elérni, s azután az illetőt becitálják a rendőrségre, Zalaegerszegre való internálással fenyegetik meg és igy akarják eltéríteni álláspontjától. Ezek tarthatatlan állapotok; ezért szükség van arra, hogy ebben a kérdésben végre tisztulás következzék be, hogy ne legyen senki kitéve annak, hogy ha esetleg politikailag más gondolatvilága van, avagy feltételezik róla, hogy más a politikai felfogása, mint az, amelyet a kormány előirt, akkor azzal fenyegessék meg, hogy ő ezt a politikát csak ugy vallhatja, emellett csak ugy maradhat meg, ha számol azzal, hogy Zalaegerszegre kerül. így kormányozni, igy országot vezetni nem lehet. Épen ezért szükséges, hogy ebben a kérdésben tisztult helyzet legyen és a nemzetgyűlés utasitsa a kormányt arra, hogy a rendőri jelentkezési kényszert és az internálótábort végleg szüntesse meg. (B. Podmaniczky Endre: Nem lehet!) A másik határozati javaslatom a következő {olvassa): »A nemzetgyűlés az ország jól felfogott érdekében utasitsa a kormányt: terjesszen elő törvényjavaslatot a politikai bűnösök amnesztizálásáról. Amnesztiában részesitendők mindazok, akik a 4039/1919. tehát a gyorsított eljárásról szóló rendelet alapján és általában politikai bűncselekmények miatt elitéltek, vagy ilyen bűncselekmény gyanúja alatt állanak, tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy külföldön tartózkodnak-e. Az amnesztia katonai személyekre és a katonai bíróságok által elitélt polgári egyénekre is vonatkoztatható.« T. Nemzetgyűlés! Ennek a javaslatnak elfogadása pedig azért szükséges, — és ezt ismételten vonatkozásba hozom a szanálással, — mert amikor az országot szanálni akarjuk, akkor azt mindenféle tekintetben szanálni kell. Helyre kell állitani e tekintetben is a megbillent egyensúlyt és nem lehet a bosszúállás politikáját még öt esztendő eltelte után is tovább fentartani. (Ugy van! a szélsőhatoldalon.) JSlem lehet a végtelenségig embereket börtönben tartani, akkor, amikor bűnük tulaj donképen nincsen, hanem legfeljebb más volt a politikai felfogásuk, de talán sokra nézve még ez sem vonatkoztatható, soknál pedig még ez az eset sem forgott fenn. Tudja a nemzetgyűlés nagyon jól, hogy annak idején a gyorsított eljárás alapján milyen Ítéletek hozattak. Épen ezért, mert ezek az Ítéletek annak idején — merem állitani, — meggondolatlanul és indokolatlanul hozattak, elérkezett az ideje, hogy végre ezen a téren is tiszta állapot teremtődjék, elérkezett az ideje, hogy öt esztendő elteltévei, — ha tényleg szanálni akarnak ebben az országban, — szanálják ezeket az állapotokat is. Teljesen a tiszta és tökéletes megbéküiés álláspontjára kell helyezkedni és azt kell kimondani, 9