Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-303

Ä nemzetgyűlés 303. ülése 1924. állitani, hogy ha a munkáltatók nem fogják azokat a munkabéreket megfizetni, melyek a megélhetéshez szükségesek, akkor bizony a tör­vény ellenére is lesz itt olyan munkabeszüntetés, amely ennek az országnak csak kárát fogja előidézni. A ministereinök urnák a szanálási javaslat­tal kapcsolatban elmondott beszédére is akarok egy-két szóval válaszolni. A ministerelnök ur reagált a béregyeztető hivatalok felállítására vo­natkozólag beadott javaslatomra és azt mondta, hogy ezt a kormány, a ministertanács jóakaratú elintézése alá veszi és miutáu itt úgyis csak ren­deleti utón kibocsátott intézkedésekről van szó, megnyugtatni igyekezett bennünket, hogy a bér­egyeztető hivatalra vonatkozó rendelet hibás intéz­kedéseit a kívánalmaknak megfelelően megvál­toztatja. Több mint két hónap múlt el ezen ki­jelentés óta, de ennek ellenére semmiféle intéz­kedést nem látunk és nem is hallottunk arról, hogy a rendelet a ministertanács vagy akár­melyik resszortminister ur revízió alá vette volna. Nincs tehát semmi további remény sem arra, hogy ebben az ügyben oly intézkedés történjék, hogy a béregyeztető hivatalok felállításával, azok­nak megfelelő instrukció adásával lehessen az ipari bérviszályok kérdését elintézni. Ily körül­mények között pedig nem lehet és nem szabad az ország szanálásáról beszélni, mert mindaddig, amig a dolgozó társadalom sorsának ügje elinté­zést nem nyer, amig a dolgozó társadalom a megélhetés alapját jelentő bérekhez nem jut, addig itt tökéletes szanálásról beszélni nem lehet, addig a szanálás csak egyoldalú, amennyiben csupán a terhek megállapítását foglalja magában, de a terhek viselésének lehetőségéről egyáltalán nem gondoskodik. Tekintettel arra, hogy az előrehaladott idő már nem teszi lehetővé, hogy a kormánnyal szemben való bizalmatlansági álláspontomat több­féle módon is megindokoljam, ezzel a felemiitett két ténnyel, azt hiszem, már eléggé kifejezésre juttattam azt, amit a bizalmatlanság indokául elmondani akartam. Ezek után csupán két hatá­rozati javaslatot leszek bátor még előterjeszteni. Az egyik a következőképen szól (olvassa) : »A nemzetgyűlés annak a felfogásának ad kifejezést, hogy senkit politikai felfogása miatt internálni vagy rendőri felügyelet alatt tartani nem szabad. Ezért utasítja a kormányt, hogy a politikai inter­náltakat bocsássa szabadon, a politikai interná­lást és rendőri felügyeletet pedig egyszersmin­denkorra szüntesse meg.« Ennek a javaslatnak elfogadását annál is inkább kérem, mert hiába mondja bárki, hogy az internálótábor már félig­meddig megszűnt és hogy oda már csak olyan bűnösök kerülnek, akik nem politikai bűncselek­ményeket követtek el, én mégis mindezek ellenére konkrét adatokat tudok mondani. Nevezetesen olyan adatokat, amelyek a kezeim közé jutnak. Számtalan esetben fordultak már hozzám munkástársaim, akik keserűen elpana­szolták, hogy hónapok óta munka nélkül vannak és a rendőrség eljárást akar indítani ellenük azzal a kijelentéssel, hogy tartoznak meghatáro­zott időn belül, 8—14 napon belül munkát vállalni ; kiadják az utasítást, hogy: »vagy válassz 8—14 napon belül munkát, vagy, ha ezen az időn belül nem tudsz munkát vállalni, mint dologkerülőt Zalaegerszegre fogunk internálni!« Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, ezt az álla­potot nem lehet fentartani. Ez nem légből kapott koholmány, ez konkrétum. Magam is számtalan esetben voltam kénytelen levelet irai a rendőr­ségnek, amelyben igazoltam azt, hogy ez, vagy az az ember saját hibáján kivül jutott munka­nélküliségbe, mert szanálják az országot és ez NAPLÓ XXV. évi június hó 20-án, pénteken. 61 abból áll, hogy most az egész gazdasági élet meg­bénul, munkáslétszámcsökkentés folyik a gyárak legnagyobb részében, az a szerencsétlen ember szeretne dolgozni, az egész megélhetése veszélyez­tetve van azáltal, hogy ő bizonytalan ideig munka nélkül van, igazolom azt, hogy ő munkanélküli. Igazoltam, hogy az illető munkanélküli segélyben részesül és hogy vállalna munkái, csak adjon neki valaki munkát. Ezt figyelembe se veszik, hanem megfenyegetik az illetőt» hogy ha a meg­szabott idő alatt munkát nem vállal, Zalaeger­szegre internálják. Más okból is szükséges, hogy ez a határozati javaslat elfogadtassék. Gyakori, csaknem minden­napos, hogy bérharcoknál a rendőrség beavatkozik ; detektívek utján, vagy egyéb módon kikutatja, kifürkészi, hogy ki volt a bizalmiféríi, vagy hogy ki volt az, aki egy értekezleten felszólalt olyan értelemben, hogy itt csak munkabeszüntetéssel lehet a bérek felemelését elérni, s azután az illetőt becitálják a rendőrségre, Zalaegerszegre való internálással fenyegetik meg és igy akarják el­téríteni álláspontjától. Ezek tarthatatlan állapotok; ezért szükség van arra, hogy ebben a kérdésben végre tisztulás következzék be, hogy ne legyen senki kitéve annak, hogy ha esetleg politikailag más gondolatvilága van, avagy feltételezik róla, hogy más a politikai felfogása, mint az, amelyet a kormány előirt, akkor azzal fenyegessék meg, hogy ő ezt a politi­kát csak ugy vallhatja, emellett csak ugy marad­hat meg, ha számol azzal, hogy Zalaegerszegre kerül. így kormányozni, igy országot vezetni nem lehet. Épen ezért szükséges, hogy ebben a kérdés­ben tisztult helyzet legyen és a nemzetgyűlés utasitsa a kormányt arra, hogy a rendőri jelent­kezési kényszert és az internálótábort végleg szüntesse meg. (B. Podmaniczky Endre: Nem lehet!) A másik határozati javaslatom a következő {olvassa): »A nemzetgyűlés az ország jól felfogott érdekében utasitsa a kormányt: terjesszen elő törvényjavaslatot a politikai bűnösök amnesz­tizálásáról. Amnesztiában részesitendők mindazok, akik a 4039/1919. tehát a gyorsított eljárásról szóló rendelet alapján és általában politikai bűn­cselekmények miatt elitéltek, vagy ilyen bűn­cselekmény gyanúja alatt állanak, tekintet nélkül arra, hogy az ország területén vagy külföldön tartózkodnak-e. Az amnesztia katonai személyekre és a katonai bíróságok által elitélt polgári egyé­nekre is vonatkoztatható.« T. Nemzetgyűlés! Ennek a javaslatnak elfo­gadása pedig azért szükséges, — és ezt ismételten vonatkozásba hozom a szanálással, — mert amikor az országot szanálni akarjuk, akkor azt minden­féle tekintetben szanálni kell. Helyre kell állitani e tekintetben is a megbillent egyensúlyt és nem lehet a bosszúállás politikáját még öt esztendő eltelte után is tovább fentartani. (Ugy van! a szélsőhatoldalon.) JSlem lehet a végtelenségig embe­reket börtönben tartani, akkor, amikor bűnük tulaj donképen nincsen, hanem legfeljebb más volt a politikai felfogásuk, de talán sokra nézve még ez sem vonatkoztatható, soknál pedig még ez az eset sem forgott fenn. Tudja a nemzetgyűlés nagyon jól, hogy annak idején a gyorsított eljárás alapján milyen Ítéle­tek hozattak. Épen ezért, mert ezek az Ítéletek annak idején — merem állitani, — meggondolat­lanul és indokolatlanul hozattak, elérkezett az ideje, hogy végre ezen a téren is tiszta állapot teremtődjék, elérkezett az ideje, hogy öt esztendő elteltévei, — ha tényleg szanálni akarnak ebben az országban, — szanálják ezeket az állapotokat is. Teljesen a tiszta és tökéletes megbéküiés állás­pontjára kell helyezkedni és azt kell kimondani, 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom