Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. '43 ter uraktól, de mégis olyanoktól, akiknek szavát ' nekem komolyan kell vennem, az az értesülésem van, hogy egyetlen oka annak, hogy ezt az egye­sületet nem szivesen látják vagy próbálják az alap szabályok láttamozását megtagadni az volna, hogy az egyesület alapszabályaiban van egy paragrafus, amely kötelező módon előírja az összes tagokra nézve, hogy fogadalmat kötelesek tenni arra nézve, hogy soha semmi körülmények között a párbaj barbár szokásának nem fognak hódolni. Állítólag bizonyos helyen az a felfogás érvényesül, hogy nem szabad azt megengedni, hogy az egyetemi hall­gatók egy ilyen antimilitarista vagy a katonaság­nak nem kedvező, a harci szellemet nélkülöző nevelésben részesüljenek, hogy egy egyesület a tagokra nézve feltételül szabja meg, hogy nem pár­bajozhatnak (Szabó Imre : A törvény tiltja a pár­bajt, miért nem akarják tehát az alapszabályokat láttamozni ?) En végtelenül sajnálnám, ha ez tény­leg igaz volna. Nem tudom és nem is akarom el­hinni, hogy csakugyan igy van. Ezért felszólalásom­mal módot akarok adni ugy a kultuszminister urnák, mint a belügyminister urnák arra, hogy szivesked­jenek ebben a kérdésben elvi nyilatkozatot tenni. Mert én mint katholikus ember és mint törvény­hozó kíváncsi vagyok arra, hogy lehet e, szabad-e Magyarországon olyan egyesületet alapítani, amely alapszabályaiban elvileg kimondja azt a kardinális tételt, hogy párbajozni pedig nem szabad s ezt alapszabályaiban tagjai részére kötelező módon elő­írja. Lehetetlen dolog az, hogy az egyesület műkö­dését csak azért tagadják meg, mert annak tagjai ezt a törvényt különösképen meg akarjak tartani. Tudvalevőleg az egyetemi ifjúság és általában a fiatalság korénen a könnyelmű es szükségtelen párbaiozás hóbortos divatja sokkal nagyobb beteg­ség, mint egyébként tapasztalható. Akárhány szülő örvendve hallja es olvassa, hogy egy társadalmi egyesü'et igyekszik gyermekeit ettől a rossz szo­kástól megóvni. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez a katho­likus egyesület nem provideál arra, hogy mi tör­ténik akkor, ha mégis becsületbeli ügye van vala­melyik üjunak. Erre az esetre Emericana ban egy külön becsületszék van, amelynek tagjai között egy tábornok is van, azonkívül helyet foglal ott több képviselőtársunk is és egy magasrangu had­bíró is. S am kor az eg3 r esület tagjai kijelentik, hogy nem párbajoznak, előre és egyszersminden­korra alávetik magukat az egyesület becsüietsze­kének s minden ügyükben a becsületszekhez fog­nak fordulni, ezzel a becsületnek és a lovigiassag­nak teljesen elég van téve. (Helyeslés jobbfelol.J Ha mi katholikusok és nem kattiolikusok és egyáltalában kuduremberek eltűrjük azt, hogy ebben a párbajkérdésben azok, akik tulajdonképen az egyedül helyes és törvényes álláspontot képvi­selik, mint állampolgárok hátrányban részesüljenek másokkal szemben, hoay ó tőlük a törvényen ala­puló egyesületi élet lehetősege is megvonassék, akkor, azt his/em, olyan lejtőn vagyunk, amelyen én tovább menni nem tudnék, mert rám nézve a párbajozás kérdése katholikus szempontból de a világnézet szempontiából is és szociális meggyőző­désem szempontjából is olyan kardinális kérdés, hogy ha ebben a kérdésben ugy a kultuszminis­ter ur — mert hallom, hogv az egyetemi tanács­nak is volt némi szerepe ebben az ügyben — de főképen a belügyminister ur nem fog az ország Hitelesítették ; Meskó Zoltán s. k. naplőbiráló-bit nagy nyilvánossága előtt kielégítő nyilatkozatot tenni arra nézve, hogy semmiféle tekintetben nem lehet hátrán3'ára annak az ifjúsági egyesületnek, hogy a párbajt egyáltalában kizárja : akkor ebből igen súlyos konzekvenciákat lennék kénytelen levonni ; de nemcsak én, hanem az egész katho­likus közvélemény, mindazok, akik akarják, hogy minél inkább szaporodjék azoknak a katholikus férfiaknak és magyar embereknek száma, akiknek megvan az a bátorságuk, hojy ezzel a hóbortos, barbár divattal egvszersmindenkorra szakítsanak. [Helyeslés a jobboldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a kultuszminister ur, dacára annak, hogy a mai ülésen itt volt s hóna­pok óta ebben a kérdésben valósággal biztattam, hogy már valamilyen eredményre jussunk, vala­mint a belügyminister ur, akinek szintén tudo­mása van róla, hogy ma ezt az interpellációt itt elmondom, távollétükkel tündökölnek. Ez azonban nem ment fel kötelességem alól és kijelentem, hogy nemcsak én, hanem mindazok, akik ebben az egyesületben vagyunk, tehát a hercegprímástól kezdve az egész püspöki karon át a katholikus egyetemi tanárok és mindazok — körülbelül 1600-an, — akik ott vagyunk, nem fogunk nyugodni, mjg őszintén meg nem mondják, hogy mi az oka annak, hogy ennek az egyesületnek alapszabályai másfél év óta még nincsenek láttamozva és ha ennek nincs semmi oka, miért nem hajlandók azonnal elintézni a láttamozás kérdését. Interpellációm a belügy-, vallás- és közoktatás­ügyi minister urakhoz a következő (olvassa). »Mi az oka annak, hogy a katholikus főiskolai hallga­tók »Emericana« egyesületének alapszabályait más­fél év óta nem hagyták jóvá ? Hajlandók-e a minister urak elvi nyilatkozatot tenni, hogy a minden tekintetben kifogástalan egye temi corporatio ellen semmi kifogás nem emelhető sem hazafias, sem keresztény, sem tanulmányi szempontból ? Igaz-e az, hogy az »Emericanac alapszabályait azért nem hagyják jóvá, mert az tagjait alapszabálj''­szerüleg eltiltja a párbajozás barbár szokásától ? Hajlandók-e a minister urak ennek a derék katholikus egyesületnek alapszabályait azonnal lát­tamoztatni és ezzel a katholikus közvéleményt megnyugtatni ?< Sajnálom, hogy a nyilvánosság elé kellett hoz nom ezt a dolgot, de legalább 8—10 esetben mind­két helyen kísérletet tettem, hogy e nélkül intéz­zék el. Sajnálom, hogy ide kellett hoznom, de re­mélem, hogy most már olyan választ fogok kapni, amellyel ugy én, mint az egész katholikus köz­vélemény meg leszünk elégedve. (Helyeslés.) Elnük: Az interpelláció kiadatik a belügyi-, a vallás- és közoktatásügyi minister uraknak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa az ülés jegyző­könyvé/ t. Elnök: Kérdem a t. Házat: van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs.) Ha nincs, akkor azt hitelesítettnek nyilvánítom. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 6 óra 5 perckor.) Eőri-Szabó Dezső s, k. <i tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom