Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-313

384 A nemzetgyűlés SIS. ülése 1924. évi szeptember hó 5-én, pénteken. abba a hibába, amelybe estünk eddig is. Mi eddig sírtunk, panaszkodtunk és mindig kérleltük a ministeriumot, hogy adjon nekünk budgetet, zárszámadást. De akárhányan beszéltünk, akármilyen hangosan beszéltünk és akármilyen lelkiismeretesen is beszéltünk, képtelenek voltunk budgetet és zárszámadást kapni. íme, itt vannak a legújabb példányokban az osztrákoknak »thatsäehliche Gebarung«-jai. Ott minden hónapban elszámolnak arról, amit bevesznek és kiadnak. Az itt megvan számszerint. (Kiss Menyhért: Sértve érzik magukat, ha követeljük!) Mi eddig nem kaptunk egy jottát sem a négy hónapról, semmiféle elszámolást nem kaptunk; épen ezért jogunk van arra, hogy az elszámolást követeljük. (Dénes István : Egészen angolosan csinálják! — Kiss Menyhért: Négy éve csinálják, hogy nem számolnak el!) Azt hiszem, hogy nekünk kötelességünk a kormányt, de a biztos urat is, erre^ kényszeríteni, hogy minden hónapban számoljanak el arról, hogy mit vett be, és mit adott ki. Azt hiszem ez a legelementárisabb kötelességünk, akármilyen párthoz tartozunk is: jobbra vagy balra. Kérdezem t. képviselőtársaimat, ha becsületesek akarunk lenni, — és meg vagyok győződve arról, hogy azok akarnak lenni, — volt-e önöknek fogalmuk arról, hogy a budget igy néz ki 1 És ha nem volt, nem kötelességünk-e erről tudomást szerezni és nem volna-e kötelességünk az ülést holnapra kitűzni, azért, hogy a kormány elszámoljon most, amikor az ország szanálásáról van szó, amikor mindenki odafigyel a kormány padjaira — mert máshonnan semmit sem hallani, — amikor azt a lehetetlen helyzetet látjuk, hogy 17.000-szeres a szorzószám, amely lehetetlen helyzetbe hozza a Magyar Jegybankot a magyar kormánnyal; amikor azt látjuk, hogy ez olyan helyzet, amelyből kibúvót alig tudunk találni. Ilyen időben menjünk haza, dolgozzunk magánérdekeinkben és mulassunk, az ország érdekeit elhanyagoljuk és október 7-ig ezekről a dolgokról egyáltalában ne beszéljünk? Bocsánatot kérek, ez nem járja; ez nem tisztesség; nem lenne gentlemanlike eljárás, ha a munkából részünket ki nem vennők és hogyha akármilyen értelemben, s akármilyen párti felfogásból meg nem vitatnók az országnak ezt a legvitálisabb kérdését. Azt hiszem, azt senki sem fogja tagadni, hogy elsősorban helyre kell állitani Magyarországon bizonyos jómódot és csak akkor juthat szóhoz bármilyen helyi törekvés más tekintetben. Nekünk legelőször is pénzügyileg és gazdaságilag kell helyreállítanunk ezt az országot; máskép nem boldogulunk. Mindaz, amit most önök elé állítottam, mutatja a kormány vergődését. Ebben a tekintetben a kormányt most már sokkal jobban értem, mint értettem előbb. Ez mutatja, hogy miért nem akarja engedni a kormány a két hónapban a béreket megfizettetni. Nem kapta volna meg ebben az esetben a kincstári részesedést, a 25/o-ot. Ez mutatja, hogy a kormány törvény ellenére, — mint ahogy bebizonyítom — hogyan tudta megcsinálni azt, hogy kényszeritette az illetőket, hogy az adókat, amelyeknek megfelelő öszszegét még be nem szedték, az előző hónapok adatai alapján saját pénzükből kifizessék. A forgalmi adó egy hónapra kitett a kimutatás szerint 7 és Vz millió aranykoronát, annak harmadrésze 2 és V« millió korona, tehát ez a kormányra nézve bizonyos szerepet játszott. A kormány törekedett arra, — nem is veszem rossz néven — hogy a deficitet kisebbítse. Ez mutatja a kormány vergődését, hogy fizetnie kell neki a 17.000-szeres szorzószám szerint, ami az állam részéről 450 millió koronát, vagy közel ennyit jelent; ez mutatja, hogy a kormány ezzel igen nehéz helyzetben van. De bocsánatot kérek, szabad-e nekünk hónapokon keresztül tisztán néhány, mint mondtam, előkelő, tisztességes és becsületes egyén kezére bizni az ország sorsát olyan irgalmatlan helyzetben, amilyenben mi vagyunk, anélkül, hogy ütőerén tartanok a kezünket és látnók, hogy miképen gazdálkodik és sáfárkodik. Nekem nem elég, hogy becsületesen sáfárkodik, de nekem az is kell, hogy ügyesen sáfárkodjék az ország előnyére. Kell, hogy intézzék ezeket az ügyeket, akik értenek a dolgokhoz s akik a nemzetgyűlés előtt nem titkolják el ezeket, hanem a nemzetgyűlés elé lépnek és megmondják, hogy: ilyen és ilyen helyzetben vagyunk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy még mielőtt egybe akartuk hivatni a nemzetgyűlést, megjelentek az újságokban az első fecskék, hogy: igy egynyolcad, amúgy egynegyed hazaárulásszámba megy, ha egybehívjuk a nemzetgyűlést olyankor, amikor a ministerelnök urnák az ország érdekében Genfbe keli mennie. (Zaj half elől,) Bocsánatot kérek, azt méltóztatik hinni, hogy amikor Jeremiás Smith ur Genfben előterjeszti ezeket a számokat, s amikor ezeket az adatokat publikálják, nincsenek emberek, akik épugy, mint mi, odaülnek és számolgatni kezdenekf Mások is megnézik: hogyan és mikép sáfárkodtunk. Ki előtt, talán Pató Pál előtt, vagy az ország bármely polgára előtt akarjuk eltitkolni ezeket a nagy, hatalmas, fogas kérdéseket? Hiszen az ország azért fizeti a nemzetgyűlési képviselőket, hogy megvédjék az ország érdekeit. (Igaz! Ugy van! half elől.) Folyton emeljük a képviselők fizetését s akkor hónapokra akarunk szabadságra menni; nem beszélünk a legfontosabb^ dolgokról, hanem csak az eredményeket akceptáljuk később, amikor már nem segithetünk magunkon. Nézetem szerint ez nem egyeztethető össze a tisztességes felfogással és minthogy szerintem az egyén tisztességes felfogása teljesen egyenlő a politikus tisztességes felfogásával, szívvel-lélekkel csatlakozom ahhoz az indítványhoz, hogy már holnap vegyük fel azt a munkát, amelyet kötelességünk elvégezni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem akarok másra utalni, csak a fővárosi választási törvényre, amelynek tárgyalását félbeszakítottuk, nem fejeztük be, csak azért, hogy nyugalomra vagy aratásra mehessünk. Itt van előttünk egy halom kérdés; itt vannak az alkotmányos kérdések, amelyeket már igazán meg kellene oldanunk Ma már magam sem vagyok tisztában ezekkel a kérdésekkel; ha a fiam kérdezi, hogy milyen a mi alkotmányunk, nagyon nehezen tudok neki felvilágositást adni. (Ugy van! Derültség balfelöl.) Ehhez egy nagy közjogi embert kellene hivni, aki talán csalafintasággal, hazugságokkal el tudná magyarázni, hogy miből is áll az alkotmányunk. (Dénes István: Vegyes kereskedés! Sem köztársaság, sem királyság! — Pikier Emil: Magyar királyi szovjet! — Zaj.) De ez még nem volna elég. Az okoknak egész sorozatát hozhatnám fel, amelyekből láthatnók, hogy nem méltó, hogy október 7-ig elhalasszuk a munkálatainkat. Ki ne ismerné ma az ország gazdasági helyzetét? Hiszen aki világosan tud látni, különösen aki benne van a közgazdaság hámaiban, látja azt a rettenetes nyomorúságot, amely mindenütt az egész országban van. Hiszen a kormánytól is minden pillanatban segítséget kérnek; mindenféle foglalkozási ág kér segítséget, már a mezőgazdaság is, vetőmag alakjában. (Dénes István; Majd a nagybirtokosok megkapják!) Az egész ország közgazdasága recseg-ropog. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy az ország nagy része el fog pusztulni, különösen a kereskedelemnek igen nagy része, amely eddig — ne vegyék rossz néven — a terheknek jóformán leg-