Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-313
3^2 A nemzetgyűlés 313. ülése 1'924. évi szeptember hó 5-én, pénteken. országokban, amelyek a legyőzőitekhez tartoznak, hanem, igenis, azokban az országokban is, amelyek a győztes államokhoz tartoznak. Hogy épen nálunk, elismerem, talán nagyobb mértékben Tan munkanélküliség, mint azokban az országokban, azt hiszem, ez nagyon könnyen megmagyarázható és indokolható azon sajnálatos ténykörülmény következtében, hogy bennünket a békeszerződés sokkal súlyosabban érintett, sokkal nagyobb mértékben sújtott gazdaságilag is, mint ahogyan sújtotta még a velünk szövetségben állott legyőzött államokat is. (Saly Endre: Ezt nern indokolni kell, hanem meg kell szüntetni! Nem elég az indokolás!) Mindannyian érezzük annak súlyát, hogy munkanélküliség tényleg van. Mindannyian ismerjük kötelességünket a munkanélküliség megszüntetésével kapcsolatban, a lehetőség határai között. Mindannyian azonban, ugyanúgy, amint Peyer t. képviselőtársam kijelentette, osztozunk abban is és magunkévá tesszük azt is, hogy a munka nélküliség egyedüli és kizárólagos orvossága a munka. Egyes intézkedésekkel, ineidentális kormányintézkedésekkel a munkanélküliséget megszüntetni nem lehet. Itt az a meggyőződésem, bogy a munkanélküliség megszüntetése annak a hatalmas nagy programmnak egyik részét és pedig egyik lényeges részét kell hogy képezze, amely Programm megvalósítása épen most hárul a kormány vállaira, akkor, amikor az ország gazdasági helyzetét egészen uj alapokra óhajtja fektetni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A szanálás!) amikor a köztudatba annyira átment és már szinte frázissá vált szanálási törvények végrehajtását igyekszik keresztülvinni. (Esztergályos János: A rendőrség már csinálja az uj alapokat künn az utcán! — Propper Sándor: Hurcolja az embereket be a kapitányságra! Már szanálják a munkanélküliséget! — Zaj.) * Én, mint emiitettem, a munkanélküliség kérdését feltétlenül megoldandó feladatnak látom, (Ugy van! jobbfelöl.) de nem lehet ineidentaliter, nem lehet egy kormányintézkedéssel megoldani (Propper Sándor: Meg sem kisérlik!) Ez annak a hatalmas programmnak egy része, amelyet a kormány végrehajtani van hivatva. Épen azért a munkanélküliség kérdését nem tartom arra célszerűnek, hogy azzal indokolható legyen, hogy a nemzetgyűlés a holnapi naptól kezdve folytatólagos üléseket tartson. A másik kérdés, amellyel indokolták a nemzetgyűlés összehívását, a földbirtokreformtörvény végrehajtásának kérdése. Mindannyian tudjuk és meg vagyunk győződve arról, hogy a földbirtokreformtörvény végrehajtása körül történtek hibák; hiszen épen ez vezette a kormányt és a többségi pártot is arra, hogy uj törvényjavaslattal novellám utón igyekezzék a régi törvényt, az alaptörvényt módosítani, hogy lehetőséget és alkalmat adjon a végrehajtó szerveknek arra, hogy azokat a hibákat, amelyeket a végrehajtás során észleltünk, jövőre kiküszöbölhessék. A törvény a végrehajtási stádiumba épen most lép. A törvény végrehajtási utasítása csak a közelmúltban jelent meg és a bíróság csak az őszi szezonban lesz abban a helyzetben, hogy a törvény végrehajtását az uj novella alapján kezdhesse meg. (Ugy van! jobbfelől.) Én tehát nem tartom indokoltnak, hogy mielőtt még látnók az uj törvénynek az életben való gyakorlati beválását, mielőtt látnók azt, hogy miképen és mennyiben alkalmas az az uj törvény a múltban általunk tapasztalt hibák helyrehozására, — újból tárgyaljuk a földreformtörvényt; annál kevésbé, mert hiszen erre vonatkozólag konkrét törvényjavaslat nem is áll rendelkezésre. Én tehát, t. Nemzetgyűlés, nem vagyok abban a helyzetben, hogy Peyer t. képviselőtársam napirendi indítványát elfogadhassam, ezért az elnöki indítványt pártolom. {Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Sándor Pál! Elnök: Sándor Pál képviselő urat illeti a szó! Sándor Pá!: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Bálijuk! a szélsőbaloldalon.) Én csatlakoztam a nemzetgyűlés egybehivásának indítványához. Csatlakoztam szívesen, azért, mert közgazdasági szempontból is szükségesnek láttam, hogy a Ház egybehívassák. Én, t. Nemzetgyűlés, nem tartom helyes, okos, célszerű és becsületes dolognak azt, hogy ez a nemzetgyűlés hónapokon keresztül nem dolgozik semmit sem. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én nem tartom nobilisnak, hogy mi képviselők, húzzuk a fizetésünket egy nyomorult országtól és időnket egyszerűen szabadságon töltve, nem teljesítjük hivatásunkat. Az ország olyan helyzetben van, hogy határozott szükség van egy nemzetgyűlésre, amely a kormányt ilyen nehéz körülmények között támogassa és kontrollálja. Ebben a tekintetben előttem szólott t. képviselőtársam nem győzött meg engem arról, hogy a munkára ne voína szükség. A munkára minden körülmények között szükség van; a nemzetgyűlés pedig munkát végez azzal, hogy ülésezik, törvényeket hoz és az ország szanálását kívánja. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Sándor Pál: Meggyőződésem, hogy előttem szólott igen t. képviselőtársam, ha véletlenül itt mellettem ülne, sokkal könnyebben és sokkal erősebb érvekkel támogatta volna azt az indítványt, hogy holnap tartsunk ülést és folytassuk munkánkat. Én teljesen csatlakozom azokhoz az igen súlyos, objektiv érvekhez, amelyeket Peyer t. képviselőtársam felhozott és ha nem is helyeslem mindenben Drozdy t képviselőtársam argumentációját, ha nem is teszem az ő ideáit magamévá, igenis, szükségesnek tartom azt is, hogy a földreform kérdése mielőbb teljesen kiküszöböltessék, mert méreganyagnak tűnik fel előttem a j nemzetgyűlés ülésein. j Hogy Peyer t. képviselőtársam mennyire igazat mondott, ezt egy nem szocialistapárti képviselő mai közléséből látom, aki azt mondotta nekem, hogy előfordult Genfben mostanában az az eset, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sándor Pál:... amelyet a külföldi újságok regisztráltak is, hogy Smith Jeremiás biztos ur azt jelentette Genfben, hogy a magyar kormány kért tőle közmunkákra két millió aranykoronát, ő azonban ezt a két millió aranykoronát megtagadta. Látjuk, hogy itt mennyi munkanélküli van, mégsem tudunk két millió aranykoronát közmunkákra előteremteni, kénytelenek vagyunk ezt a kérésünket visszautasítva látni. Ez mutatja, hogy milyen viszony lehet a főbiztos és a mi kormányunk között. (Igaz! Ugy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) Hogyan lehetséges ez már a közös munka negyedik hónapjában? Bocsánatot kérek, akkor Peyer t. képviselőtársamnak teljesen igaza van. De ha a közmunkákra az országnak nincs pénze, akkor miből akarják huzamosabb időn keresztül fentartani azoknak a standardját, akiknek ma nemcsak hogy keresetük nincs, hanem minden tekintetben éheznek is? (Propper Sándor: Ujabb adósságokkal!) De ezen incidens háta mögött okvetlenül sokkal súlyosabb helyzet mutatkozik előttem, inert amilyen kicsi ez az incidens, olyan súlyosnak látom a bajt, ha közmunkákra forditandó két millió koronát a főbiztos visszautasít. Igaz,
