Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1924. tartása mellett az országos közélelmezési tanács és a közélelmezési ügyek irányítására szóló megbízatása alól felmenteni és őt egyúttal a magyar királyi pénzügyministeriumnak a ministertanáes által kijelölendő ügyköre idegienes ellátásával megbizni méltóztatott. T, Nemzetgyűlés! Tudomásom szerint és a napló tanúsága szerint mindezideig a ministeríanáestól semmiféle értesités hivatalos formában a nemzetgyűléshez nem érkezett arra vonatkozólag, hogy ez a megbízás a pénzügyministerium milyen ügykörére vonatkozik. Mindenesetre különösnek tartom azt, hogy a nemzetgyűlés tagjai ne legyenek tisztában azzal, hogy az ügykör megosztása folytán egyes ügyekben most már kihez forduljanak. Mindenesetre azt hiszem, ezen értesités alapján kell, hogy a nemzetgyűlés majd azt is szóvá tegye, hogy ez ministeri ügykörök koordinálását, vagy esetleg ministerek szubordinálását jelenti, mert vagy van két egyforma hatáskörrel rendelkező pénzügyminister a pénzügyniinisterinmban ... (Felkiáltások half elöl: Három! — Meskó Zoltán: Pénz nincs, azt tudom! — Pikier Emil: Az angol világbirodalomnak elég egy pénzügyminister! — Rupert Rezső: Milyen törvény alapján csinálták? — Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Farkas Tibor: Mindenesetre azt hiszem, ugy a nemzetgyűlés mint az ország tudni óhajtaná, hogy a pénzügyek vezetéséért ki felelős,^ (Kiss Menyhért: Senki!) mert ezt a kérdést végre is tisztázni kell. Ezenkivül a házszabályok szempontjából mindenesetre fontos az, hogy a ministerek, mint ilyenek az ülésen jelen lehetnek és fel is szólalhatnak, igy tehát egy tárgyban két minister szólalhat fel, vagy pedig — ami a jelen esetben mindenesetre még vitás, —- hogy ez a kinevezés, illetőleg ez a megbízás közjogilag egyáltalában helyes-e és megállja-e a helyét! (Rupert Rezső: Tiszta alkotmányellenesség!) Annak idején, 1917-ben a törvény megengedte tárcanélküli ministerek kinevezését, de korlátozva meghatározott célokra, s ezen!célok között egyáltalában nem volt az, hogy a ministeriumok ügykörét megosszák; ez nem volt benne ebben a törvényben. Mindenesetre azt hiszem, hogy a minimum az, hogy a nemzetgyűlés elvárhatja, hogy a ministertanáes ilyen határozatait, amelyek közjogi fontosságúak, a nemzetgyűléssel megfelelő formában közöljek. (Rupert Rezső: Sok a pénzünk! — Farkas István: Szanálunk !) Elnök: A helyettes ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister, helyettes ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Farkas Tibor igen t. képviselő ur a házszabályokhoz történt felszólalásában azt kifogásolja, hogy a kormány a pénzügyministerium hatáskörének megosztása, vagy koordinálása, vagy szubordinálása alkalmából — hogy az ő szavait idézzem — a nemzetgyűlést nem tájékoztatta erről a tényről. Engem annyira váratlanul ért ez a felszólalás, hogy konkrét választ nem tudok adni, annyit azonban kijelenthetek, hogy amennyiben itt tényleg valami mulasztás történt, hogy t. i. a nemzetgyűlés értesítése elmaradt, ez a mulasztás, amennyiben tényleg mulasztás volna, reparáltatni fog. (Rupert Rezső : Mi lesz a közjoggal ? Ha akarják Budot, legyen egyedül !) Elnök : Peyer Károly képviselő urat illeti a szó ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A kapitalista társadalom egyik szomorú jelensége a munkanélküliség. A rendszertelen termelés, ahol nein azt nézik, hogy mely árukra van szükség, hanem mindenkor az az irányadó az árutermelésben, hogy hol van évi szeptember hó 5-én, pénteken. 36'9 meg a lehetőség a befektetett tőke nagyobb jövedelmezőségére, időközönként önmagától kitermeli azt a felesleget, amelynek következtében munkások, tisztviselők ezrei válnak foglalkozásnélküliekké. Már a háború előtt is talákoztunk bizonyos időközönként a munkanélküliséggel. Közvetlenül a háború előtti időben ez különösen nagyobb arányokat öltött, mert hiszen a nemzetközi tőke az ő értesüléseit egészen máshonnan szerzi be és sokkal jobban van informálva, előre tudván azt, hogy nagy vihar keletkezik, tőkéjét biztonságba helyezte. A háború természetesen megszüntette ezt a munkanélküliséget, mert az emberek egy részét elvitték a frontra, másik része pedig itthon a hadiiparban nyert elhelyezést. Ebben az időben már nem volt probléma az, hogy van-e megfelelő tőke ezeknek az üzemeknek fentartásához, mert olyan fontos érdekek kivánták meg bizonyos cikkek gyártását — igaz, hogy csak bizonyos egyoldalú cikkek gyártását, — amelyek azután minden egyes embernek vagy legalább az emberek nagy részének munkaalkalmat teremtettek. A háború után azonban annál szomorúbb helyzet keletkezett. A frontról hazajövő emberek ezrei foglalkozás nélkül maradtak : a hadiipar nem tudott momentán áttérni a békés termelésre. A hadianyagok értékesítéséből kifolyólag is igen sok munkaalkalom veszett el és akkor is látjuk, hogy hosszabb ideig tartó munkanélküliség volt, amely azonban sorozatosan megszűnt, mert az ipar a hadigazdálkodásról áttért ismét a kapitalisztikus magángazdálkodásra, Megszűnt a sok hadi központ és ismét megnyílt a szabad verseny lehetősége. Ez azokban az országokban, ahol az u. n. győző népek laknak, könnyebben ment, mert azok hamarább vehették fel az egymással való érintkezést, hamarább kezdhették meg az áruk kicserélését, könnyebben szerezték be a nyersanyagot és könnyebben tudtak maguknak tőkét is szerezni. A legyőzött országokban ez már nehezebben ment, mert hiszen a háború megszűnésével a szabad mozgás nem volt biztosítva ezen országok népeinek, a nyersanyagok beszerzése még nehezebb akadályokba ütközött és előteremtése az üzemek folytatásához szükséges tőke ugyancsak meglehetős nehézségekkel járt. Főként Magyarország helyzete volt ebben az időben szomorú és talán szomorúbb, mint ma, mert elvesztettük nyersanyagtermelő területeinket, elvesztettük fogyasztópiacunknak nagyrészét s az ország megcsonkulva, lehetetlen területi egységben maradván itt elszakított részeivel nem tudván az érintkezést felvenni, a termelés sokkal nehezebben indult meg, mint ahogyan meg tudott indulni más országokban, ahol a területi egység, a fogyasztópiac és a nyersanyagbeszerzőhelyek megmaradtak. Mégis megindult a termelés, megindult pedig azért, mert egy meglehetősen szomorú folyamatot kellett már akkor látnunk. Mindenki arra spekulált, hogy olcsón vásároljon olcsón termeljen és azt, amit olcsón vásárolt és olcsón termelt, drágábban adja el. Az u. n. siber-korszak kezdődött ezekben az időkben, a könnyű pénzszerzésnek, a valutával való üzérkedésnek^ az áruval való üzérkedésnek, az áruk csempészésének, felhalmozásának és tartalékolásának korszaka és az áruknak csak akkor áruba való bocsátása, amikor már sikerült azok árát bizonyos magasságra felhajtani. Ezt a korszakot láttuk itt ; soha nem volt a pénzszerzésnek ilyen könnyű lehetősége e lelkiismeretlen egyének részére, mint épen ezekben az időkben, Csak egy maradt hátra, csak egy nem tudott lépést tartani, csak egy tényező volt, amply ennek hátrányait szenvedte; ez \ T olt a fix fizetéséből élő munkás és a fix fizetéséből élő tisztviselő. Ez megöl*
