Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

364 A nemzetgyűlés 312, ülése 192á. évi július hó 3-án, csütörtökön. Ez gyilkosan komoly probléma, amellyel a nem­zetgyűlésnek igenis foglalkoznia kell. Nem mehe­tünk el emellett szó nélkül, kell találni valami meg­oldást, mert a hangulat olyan a munkásság köré­ben, hogy ezt okos intézkedéssel igenis le kell csapolni. Bátor vagyok javasolni, hogy legalább még egy napig maradjunk együtt és holnap még tart­sunk ülést. Nem akarom ezt a kérdést per longum et latum tárgy altatni, de fel akarjuk tárni a hely­zetet, azt a rettentő szociális nyomorúságot, amely az ország dolgozó népét, az ország fizikai és szel­lemi munkásait a városban és a falun egyformán tizedeli és pusztítja. (Zaj a jobboldalon.) Fel akar­juk ezt tárni és alkalmat akarunk adni valamelyik minister urnák, aki épen a felelősséget érzi, hogy álljon a nemzetgyűlés elé és tegyen olyan meg­nyugtató kijelentéseket, amelyek a munkanél­küliek nagy tömegét, nagy táborát képesek meg­nyugtatni. Azt hiszem, ez a kivánság nem szerénytelen és nem jogosulatlan. Én tehát az elnök ur napi­rendi javaslatát fogadnám el, amely szerint hol­nap tűzzük napirendre a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását, ezelőtt egy-két órát szakítsunk ki a nemzetgyűlés idejéből és tárgyaljuk a munka­nélküliség kérdését. Ugy gondoljuk a kérdést gyakorlatilag elintézhetni, hogy a mi részünkről égy szónok feltárja számszerűleg, rideg számokkal azt a borzalmas helyzetet, amelyben a munka­nélküliek vannak s a kormány nyilatkozzék, hogy a maga részéről ezzel szemben mit akar csele­kedni. Ha nyugodtan akarnak emészteni, ha nyugodtan akarnak üdülni, ha nyugodtan akar­nak dolgozni, ezt az indítványt nem mellőzhetik el. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Dolgozni akarunk!) Elnök : A belügyminister ur kivan nyilat­kozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzet­gyűlés Î Propper t. képviselőtársam azt mondta, hogy a nemzetgyűlés programmjának megállapí­tása a kormány dolga és csodálja, hogy a kor­mány ezt a jogát a jelen esetben feladja. (Rassay Károly : Per procura gyakoroltatja Meskóval.) Tényleg a kormány dolga, hogy megállapítsa a törvényhozás programmját, de számtalan esetben előfordult, amióta a parlamentarizmus exisztál, hogy a kormányok bizonyos jelentéktelen kérdé­sekben alárendelték magukat a többségnek. Ez a kérdés pedig valóban alárendelt. Nem arról van szó, t. Nemzetgyűlés, hogy a fővárosi javaslatot befejezzük-e tavasszal vagy ősszel. Nem arról van szó, hogy legyen-e nyári szünet vagy nem. Mindannyian tudjuk, hogy a fővárosi javaslatot nem terjeszthetjük be a szünet előtt ; mind­annyian tudjuk, hogy szünet lesz, tehát tisztára arról van szó, hogy ez a szünet holnap vagy holnap­után kezdődjék-e? A parlamentarizmus minden alapelvével teljesen megegyezik az, hogy ilyen alárendelt kérdésben a kormány alávesse magát a nemzetgyűlés többségének. (Rassay Károly: S még erre azt mondják, hogy nem szabadság­szerető parlament.) Azt mondta Propper képviselő ur, hogy a kormánynak nem volt komoly akarata, hogy a fővárosi javaslatot letárgyalja. Hetekkel ezelőtt indultak meg az erre vonatkozó tárgyalások. (Vázsonyi Vilmos : Nem a kormány részéről.) Az igen tisztelt ellenzék hetekkel ezelőtt tisztában volt vele, hogy július hó elején meg fog kezdődni a parlament szünete. (Propper Sándor : Az a kérdés, hogv Wolff ékkal miben állapodtak meg. — Zaj.) Két javaslat letárgyalásáról volt szó. Az egyik az indemnitási javaslat, a másik a fővárosi javas­lat. Én megkérek mindenkit ebben a teremben, hogy vizsgálja meg a maga belső meggyőződését és akkor válaszoljon, vájjon volt-e lehetőség en­nek a két javaslatnak -letárgyalására, igen vagy nem. (Nagy zaj.) De továbbmegyek. Az indem­nitási javaslat befejezése után négy nap állott rendelkezésre a fővárosi javaslat letárgyalására. Két év óta sajtóban, privát és nyilvános meg­beszéléseken, konferenciákon és nemzetgyűlésen beszéltünk a fővárosi javaslatról. Mindenkinek a nézete kialakult, azt hiszem, erről mindenki meg van győződve. Egymást kapacitálni most már aligha fogjuk. Teljesen felesleges tehát, hogy erről a javaslatról hosszantartó vita folyjék, mert hiszen ez a kérdés megérett és erről mindenki beszélhetett. Ilyen körülmények között ez a négy nap is elegendő lehetett volna arra, hogy a fővárosi javaslat letárgyaltassék, ennek ellenére kénytelenek vagyunk mindnyájan konstatálni, hogy egy évvel ezelőtt is le lehetett volna tárgyalni. Erre megvolt a lehetőség, ha a nemzetgyűlés a vitáit ugy osztotta volna be, hogy ennek a javas­latnak a letárgyalására is lett volna idő. Méltóz­tassék elhinni, én vagyok az első ebben a terem­ben, aki szeretné, hogy ez a javaslat letárgyaltas­sék, hiszen én vagyok a felelős azokért, amik a javaslat hiánya folytán bekövetkeznek. Nekem az egy állandó munkatöbblet és állandó gondolat­többlet, hogy ez a javaslat nincs letárgyalva. Mi nem azt kívántuk az ellenzéktől, a minister­elnök ur s az ellenzéknek az a kiváló tagja, aki a tárgyalásokat vezette, amit Propper képviselő­társam mond, hogy a nemzetgyűlés egy bizonyos időre szállítson javaslatot, hanem arról tárgyal­tunk, hogy mikor kezdődjék meg a nyári szünet, azokról a lehetőségekről tárgyaltunk, hogy az eddig rendelkezésre álló idő mikép használtassék fel. A nemzetgyűlés és az ellenzék ezzel tisztába jött, a lehetőségeket ki nem használták, a javas­latot nem szállították, tehát nem a javaslat szál­lításáról, hanem a munkabeosztás előzetes meg­állapításáról van szó. Amikor a vita elején felszólaltam, abban a meggyőződésben jelentettem ki, hogy nem tettem kormánykérdéssé a holnapi napirend megállapítá­sát, hogy lehetetlen a rendelkezésre álló, leg­feljebb két ülésnap alatt, főleg a mai ülés tapasz­talatai után, a törvényjavaslatot letárgyalni. Most a vita végén kénytelen vagyok konstatálni, hogy a Meskó Zoltán képviselő ur indítványát ellenző ellenzéki képviselő urak közül sem történt olyan kijelentés, hogy lehetséges volna a fővárosi törvényjavaslatot rövid idő alatt letárgyalni. Amennyiben kijelentés történt volna olyan oldal­ról, ahonnan annak beváltása biztosra vehető, ter­mészetesen megváltoztattam volna nézetemet. Megállapítom azonban, hogy az ellenzék egyik szónoka, aki az elnök napirendi indítványát fogadja el, mást akar a holnapi ülés napirendjére kitüzetni, tehát szintén nem a fővárosi törvény­javaslat tárgyalását. (Propper Sándor : Önnek nem fontos a munkanélküliség?) Felvettetett az is, hogy vannak fontos problémák, igy pl. a fel­vételi vizsga, továbbá a munkanélküliség kérdése, amelyekkel foglalkozni kell. Azt hiszem, hogy mind a két kérdésnek egy kissé túlnagy jelentősé­get tulajdonítottak. A felvételi vizsgák kérdésének azért, mert a közoktatásügyi minister ur ezzel a kérdéssel foglalkozik és ebben intézkedni fog — hallotta az interpelláció anyagát — anélkül, hogy szükséges volna, hogy ezzel párhuzamosan az interpellációra egyszersmind választ adjon. A munkanélküliség kérdésében azért, mert aratás idején igazán nem szokott legsúlyosabb lenni Ma­gyarországon a munkanélküliség. A képviselő ur tájékozva van az ilyen kérdésekben, — ugyan nem az én szakomhoz tartozik, nem tudhatom a részleteket, — én is koncedálom, hogy lehet bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom