Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-312
364 A nemzetgyűlés 312, ülése 192á. évi július hó 3-án, csütörtökön. Ez gyilkosan komoly probléma, amellyel a nemzetgyűlésnek igenis foglalkoznia kell. Nem mehetünk el emellett szó nélkül, kell találni valami megoldást, mert a hangulat olyan a munkásság körében, hogy ezt okos intézkedéssel igenis le kell csapolni. Bátor vagyok javasolni, hogy legalább még egy napig maradjunk együtt és holnap még tartsunk ülést. Nem akarom ezt a kérdést per longum et latum tárgy altatni, de fel akarjuk tárni a helyzetet, azt a rettentő szociális nyomorúságot, amely az ország dolgozó népét, az ország fizikai és szellemi munkásait a városban és a falun egyformán tizedeli és pusztítja. (Zaj a jobboldalon.) Fel akarjuk ezt tárni és alkalmat akarunk adni valamelyik minister urnák, aki épen a felelősséget érzi, hogy álljon a nemzetgyűlés elé és tegyen olyan megnyugtató kijelentéseket, amelyek a munkanélküliek nagy tömegét, nagy táborát képesek megnyugtatni. Azt hiszem, ez a kivánság nem szerénytelen és nem jogosulatlan. Én tehát az elnök ur napirendi javaslatát fogadnám el, amely szerint holnap tűzzük napirendre a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását, ezelőtt egy-két órát szakítsunk ki a nemzetgyűlés idejéből és tárgyaljuk a munkanélküliség kérdését. Ugy gondoljuk a kérdést gyakorlatilag elintézhetni, hogy a mi részünkről égy szónok feltárja számszerűleg, rideg számokkal azt a borzalmas helyzetet, amelyben a munkanélküliek vannak s a kormány nyilatkozzék, hogy a maga részéről ezzel szemben mit akar cselekedni. Ha nyugodtan akarnak emészteni, ha nyugodtan akarnak üdülni, ha nyugodtan akarnak dolgozni, ezt az indítványt nem mellőzhetik el. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Dolgozni akarunk!) Elnök : A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés Î Propper t. képviselőtársam azt mondta, hogy a nemzetgyűlés programmjának megállapítása a kormány dolga és csodálja, hogy a kormány ezt a jogát a jelen esetben feladja. (Rassay Károly : Per procura gyakoroltatja Meskóval.) Tényleg a kormány dolga, hogy megállapítsa a törvényhozás programmját, de számtalan esetben előfordult, amióta a parlamentarizmus exisztál, hogy a kormányok bizonyos jelentéktelen kérdésekben alárendelték magukat a többségnek. Ez a kérdés pedig valóban alárendelt. Nem arról van szó, t. Nemzetgyűlés, hogy a fővárosi javaslatot befejezzük-e tavasszal vagy ősszel. Nem arról van szó, hogy legyen-e nyári szünet vagy nem. Mindannyian tudjuk, hogy a fővárosi javaslatot nem terjeszthetjük be a szünet előtt ; mindannyian tudjuk, hogy szünet lesz, tehát tisztára arról van szó, hogy ez a szünet holnap vagy holnapután kezdődjék-e? A parlamentarizmus minden alapelvével teljesen megegyezik az, hogy ilyen alárendelt kérdésben a kormány alávesse magát a nemzetgyűlés többségének. (Rassay Károly: S még erre azt mondják, hogy nem szabadságszerető parlament.) Azt mondta Propper képviselő ur, hogy a kormánynak nem volt komoly akarata, hogy a fővárosi javaslatot letárgyalja. Hetekkel ezelőtt indultak meg az erre vonatkozó tárgyalások. (Vázsonyi Vilmos : Nem a kormány részéről.) Az igen tisztelt ellenzék hetekkel ezelőtt tisztában volt vele, hogy július hó elején meg fog kezdődni a parlament szünete. (Propper Sándor : Az a kérdés, hogv Wolff ékkal miben állapodtak meg. — Zaj.) Két javaslat letárgyalásáról volt szó. Az egyik az indemnitási javaslat, a másik a fővárosi javaslat. Én megkérek mindenkit ebben a teremben, hogy vizsgálja meg a maga belső meggyőződését és akkor válaszoljon, vájjon volt-e lehetőség ennek a két javaslatnak -letárgyalására, igen vagy nem. (Nagy zaj.) De továbbmegyek. Az indemnitási javaslat befejezése után négy nap állott rendelkezésre a fővárosi javaslat letárgyalására. Két év óta sajtóban, privát és nyilvános megbeszéléseken, konferenciákon és nemzetgyűlésen beszéltünk a fővárosi javaslatról. Mindenkinek a nézete kialakult, azt hiszem, erről mindenki meg van győződve. Egymást kapacitálni most már aligha fogjuk. Teljesen felesleges tehát, hogy erről a javaslatról hosszantartó vita folyjék, mert hiszen ez a kérdés megérett és erről mindenki beszélhetett. Ilyen körülmények között ez a négy nap is elegendő lehetett volna arra, hogy a fővárosi javaslat letárgyaltassék, ennek ellenére kénytelenek vagyunk mindnyájan konstatálni, hogy egy évvel ezelőtt is le lehetett volna tárgyalni. Erre megvolt a lehetőség, ha a nemzetgyűlés a vitáit ugy osztotta volna be, hogy ennek a javaslatnak a letárgyalására is lett volna idő. Méltóztassék elhinni, én vagyok az első ebben a teremben, aki szeretné, hogy ez a javaslat letárgyaltassék, hiszen én vagyok a felelős azokért, amik a javaslat hiánya folytán bekövetkeznek. Nekem az egy állandó munkatöbblet és állandó gondolattöbblet, hogy ez a javaslat nincs letárgyalva. Mi nem azt kívántuk az ellenzéktől, a ministerelnök ur s az ellenzéknek az a kiváló tagja, aki a tárgyalásokat vezette, amit Propper képviselőtársam mond, hogy a nemzetgyűlés egy bizonyos időre szállítson javaslatot, hanem arról tárgyaltunk, hogy mikor kezdődjék meg a nyári szünet, azokról a lehetőségekről tárgyaltunk, hogy az eddig rendelkezésre álló idő mikép használtassék fel. A nemzetgyűlés és az ellenzék ezzel tisztába jött, a lehetőségeket ki nem használták, a javaslatot nem szállították, tehát nem a javaslat szállításáról, hanem a munkabeosztás előzetes megállapításáról van szó. Amikor a vita elején felszólaltam, abban a meggyőződésben jelentettem ki, hogy nem tettem kormánykérdéssé a holnapi napirend megállapítását, hogy lehetetlen a rendelkezésre álló, legfeljebb két ülésnap alatt, főleg a mai ülés tapasztalatai után, a törvényjavaslatot letárgyalni. Most a vita végén kénytelen vagyok konstatálni, hogy a Meskó Zoltán képviselő ur indítványát ellenző ellenzéki képviselő urak közül sem történt olyan kijelentés, hogy lehetséges volna a fővárosi törvényjavaslatot rövid idő alatt letárgyalni. Amennyiben kijelentés történt volna olyan oldalról, ahonnan annak beváltása biztosra vehető, természetesen megváltoztattam volna nézetemet. Megállapítom azonban, hogy az ellenzék egyik szónoka, aki az elnök napirendi indítványát fogadja el, mást akar a holnapi ülés napirendjére kitüzetni, tehát szintén nem a fővárosi törvényjavaslat tárgyalását. (Propper Sándor : Önnek nem fontos a munkanélküliség?) Felvettetett az is, hogy vannak fontos problémák, igy pl. a felvételi vizsga, továbbá a munkanélküliség kérdése, amelyekkel foglalkozni kell. Azt hiszem, hogy mind a két kérdésnek egy kissé túlnagy jelentőséget tulajdonítottak. A felvételi vizsgák kérdésének azért, mert a közoktatásügyi minister ur ezzel a kérdéssel foglalkozik és ebben intézkedni fog — hallotta az interpelláció anyagát — anélkül, hogy szükséges volna, hogy ezzel párhuzamosan az interpellációra egyszersmind választ adjon. A munkanélküliség kérdésében azért, mert aratás idején igazán nem szokott legsúlyosabb lenni Magyarországon a munkanélküliség. A képviselő ur tájékozva van az ilyen kérdésekben, — ugyan nem az én szakomhoz tartozik, nem tudhatom a részleteket, — én is koncedálom, hogy lehet bizo-