Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

SÖ A nemzetgyűlés 802. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. folytassanak — aminthogy más hatóságoknak is csak akkor engedi meg — ha valamely büntetendő cselekmény nyomatékos gyanúja merül fel. Arról talán szó sem lehet, hogy egy békés polgár, egy, a külsejére nézve is a teljes megbízhatóságot viszszatükröző megjelenésű egyén alkalmat és alapot szolgáltat arra. hogy — mert épen létezik és Szentgálon jár látogatóban — őt most rendőr- vagy csendőrkézre lehessen venni, különösen akkor, a csendőrség ezt a Zsigmond Gyulát nagyon jól ismeri. Hiszen ő a választások alatt s a választásokat megelőzőleg is egy hónappal állandóan ott volt a kerületben, mint képviselőjelölt, s így a csendőrség tudja az állásat is, mert hiszen a jelölések alkalmával a foglalkozást, az állást, a lakhelyet, szóval mindent a jelölő iveken ki kell tüntetni, és erről az a sok száz és ezer ember, aki ezeket az iveket aláirja, mind tud, tudnak a hatóságok is. Azonkívül a választási biztos falragaszokon az egész kerületben közzéteszi a jelöltek névsorát foglalkozásuk megjelölésével, tehát Farkas csendőr-tiszthelyettesnek is tudnia kellett, hogy dr. Zsigmond Gyula kicsoda, hogy nyugalmazott rendőrkapitány, becsületes és derék ember, aki annak a kerületnek képviselőjelöltje volt, — (Dénes István : Ez volt a baj !) akit a nép többsége bizalmával megajándékozott, s aki a mandátumtól csak azért esett el, mert, - noha az alapválasztason majdnem majoritást kapott — alig hiányzott tiz-husz szavazat — a pótválasztáson kibuktatták oly módon, hogy Tötvázsony község szavazóinak csendőri sorfal állotta el az útját, ugy, hogy a tótvázsonyi választók, akik mind egy szálig Zsigmondpártiak voltak, nem szavazhattak le. — (Dénes István : Ki a kerület képviselője 7) Szabó Nepomuki János. A másik polgár szintén ismerős volt, a csendőrök előtt; az előkelő, nemes, Szentgál község egyik előkelő derék embere, Cseh Gábor, őt is ismerték a csendőrök, őt sem kellett igazoltatni és nem tudtak és nem tudnak ellene nem nyomatékos, hanem egyszerű gyanuokot sem arranézve, hogy ellene ezek a rendőr- és csendórhatóságok eljárhassanak. — (Dénes István: Nem elég nyo^ matékos gyanú az, hogy a nép mellette van ?) Nem is az volt az ok, hogy itt büntetendő cselekmény elkövetésétől féltek, vagy, hogy Zsigmond Gyula, vagy Cseh Gábor személye különben valami veszedelmes lenne a közrendre, a társadalmi rendre, vagy nem tudom miféle rendre nézve. Arról van szó, hogy egészen bizonyos, hogy ez a kerület a jövő választáson Zsigmond Gyuláé lesz, mert ma már az egész kerületben megható és osztatlan szeretettel ragaszkodnak Zsigmond Gyulához, amelyhez hasonló még egy megválasztott képviselővel szemben is alig szokott megnyilvánulni. Valahányszor odamegy, az ottani lakosság mindig osztatlan szeretettel fogadja. Hát ettől félnek. És milyen óvatos a mai kormányrendszer ! Jóllehet csak három év múlva lesz a legközelebbi választás, annyira előrelátó, olyan nagy profilaxissal dolgozik, hogy már most kellemetlenkedni akar a leendő jelöltnek s lehetetlenné akarja tenni azt, hogy a kerületével érintkezzék. Csak arról van tehát szó, hogy Zsigmond Gyulának, az ellenzéki embernek, lehetetlenné akarják tenni a vázsonyi kerületben való tartózkodását. Az üldözést természetesen nem most kezdték. Ennek előzményei is vannak. Már abban az időben is, amikor a választások voltak, Szabó Nepomuki János t. képviselőtársunknak az érdekében a hatóság igen intenziven igyekezett Zsigmond Gyulának az útjait keresztezni. Már emiitettem azt az erőszakosságot, hogy nemcsak egy községnek, hanem több községnek a választóit is megakadályozták abban, hogy szavazatukat leadják. Megtörtént az is, hogy Szabó Nepomuki János pártja misztifikáló leveleket terjesztett el a kerületben, amely levelekben az volt, hogy egyes kommunista szervezetek felszólítják az ottani népet — igen sok választónak elküldöttek ezt a levelet — hogy okvetlenül Zsigmond Gyulára szavazzanak. Ez volt a trükkje a Szabó-pártnak. Azt a hitet akarták felkelteni az ottani választokban, hogy ha Zsigmond Gyulát választják meg, akkor a kommunizmus jut diadalra. (Lendvai István: Én ellenem azzal agitáltak, hogy akkor a csehek megszállják a ceglédi szőlőket. — Derültség halfelől.) Ismerjük ezeket a trükköket. Nagyon jól tudjuk, hogy a Szabó-párt volt az, amely ezeket a leveleket gyártotta, csakhogy a vázsonyi kerület népe azt higyje, hogy Zsigmond Gyulának valami kommunista barátai azok, akik neki ott használni akarnak. De ez mind nem számított, mert ott Dunántúl, Veszprém megyében, a Bakony al)án és a Bakonyban élő nép kissé keményebb derekú és értelmesebb is, semhogy arra lehessen számítani, hogy olyan könnyen lehet félrevezetni és ámítani. Mégis mindezek megtörténtek. Csak azért említem fel ezeket, hogy egj^uttal motiváljam azt, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy már a választás idején elkövetett visszaéléseket mind. végig folytatják. Nincs tehát semmi másról szó, mint arról, hogy az ottani csendőrséget felhasználják arra, hogy már előre, jókor megkezdje a kortesszolgálatot és ott tisztán csak politikai okokból embereket üldözzön. Lehet azonban az, — erről nem tudunk — hogy bizonyos titkos rendeletek vannak, amelyek előírják, hogy Magyarország egyes községeibe útlevél nélkül uem lehet szabadon utazni, egyes községekben nem lehet szabadon mozogni. Hát lehet, hogy vannak ilyen titkos rendeletek, mert hiszen máskülönben nem tudom megérteni azt, hogy az a csendőr ilyen vakmerőségre vetemedjék, ok nélkül, hivatalos hatalmával visszaélve, szabad és ártatlan polgárok személyes szabadságát korlátozza, sértse, sőt otthonuk szentségét is megsértse. (Kiss Menyhért : Rakovszky utasítja rá !) T. Nemzetgyűlés ! Ez a metódus meglehetősen veszedelmes és csak egy rövidláió kormány lehet az, amely ilyen módon dolgozik. Ha valaha, ma igazán szükség van arra, hogy az ország hatóságai, közalkalmazottai, rendőrei, csendőrei és más fegyveres erőhöz tartozó emberei rokonszenvesek legyenek, rokonszenvesek maradjanak a magyar nép előtt, a magyar polgárság szemében, mert mihelyt megszűnik ez a rokonszenv, akkor ennek a népnek eszébe jut az az óriási teher, hogy neki, mennyit kell áldoznia ezekre az intézményekre. Áldoz szívesen a magyar nép, ha azt látja, hogy a hatóságok, a közalkalmazottak, a fegyveres erő mind arra való, hogy az ó érdekeit előmozdítsa, hogy ennek a szenvedő és dolgozó népnek rendelkezésére álljon, jósággal álljon mellette, védelmezze ; de ha napról-napra azt kell tapasztalnunk, azt kell tapasztalnia a magyar polgárságnak, hogy egy rövidlátó kormány már most megfeledkezve minden fékről, elkapatva abszolutisztikus indulataitól, a magyar nép által fizetett erőket, tényezőket is a magyar nép ellen, a magyar nép zaklatására használja fel, akkor igen szomorú idők következhetnek. Be fog állani egy diszharmónia a magyar polgárság és azok között, akiket a magyar polgárság az ő súlyos adóterheiből eltart, és nem hiszem, hogy ez akár az állami rendnek, akár pedig a társadalmi nyugalomnak hasznára legyen. T. Nemzetgyűlés ! Hallunk arról is — s ezt a kormány emlegeti, a kormány testi a falra az ördögöt, persze mindig csak azért, hogy igazolja lehetetlen eljárását, azt az abszolutizmust, azokat a reformokat, amelyekkel ezt az országot lassanként még nagyobb börtönné akarja átalakítani, mint amilyen börtönné már ugy is tette ez a kormány-