Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

348 Â nemzetgyűlés 312. ülése 1924. tétlenül meg tudta volna oldani. Azt ísmondta a belügyminister ur, hogy alig egy pár száz ember­ről van szó. Nem is méltóztatnak gondolni, hogy a székesfőváros lakosságának milyen nagy rétege volt abban a helyzetben, hogy a háború alatt kénytelen volt egy időre Budapestről elköltözni és azután ide visszaköltözni. Hiszen, amikor én a bizottság ülése után ide a parlament folyosó­jára feljöttem és az újságírókkal erről a kérdésről beszéltem, három ujságiró közül kettő volt ugyan­ebben a helyzetben, amely helyzetnek legalább a méltánylását kértem. Tehát nem pár száz em­berről, hanem számos, több ezer emberről van itt szó, akik ezek szerint a szigorú, igaztalan szabá­lyok szerint is még külön nagyobb igazságtalan­ságban és méltánytalanságban részesülnek. Nem helyeslem azt sem, hogy a választ­hatóság kérdését a 3. § az adófizetéssel köti össze. Nem helyeselhetem, mert egyfelől adózási rend­szerünk ma még nincs rendezve, másfelől pedig — amint nagyon jól tudjuk, hogy a közterhek­hez mindenki hozzájárul és pedig — sajnos — aránytalanul, különösen a kisemberek a forgalmi adók utján. Mikor ez igy van, akkor még külön adófizetés bizonyítását követelni csak akadékos­kodás lehet. Nem helyeslem azt sem, hogy a névjegyzék­ből való kihagyások tekintetében nem adják meg mindenkinek a jogorvoslatra való jogot. Ennek hiánya miatt jogaiktól elzárhatják a pol­gárok egy részét, akik nem foglalkoznak annyira az önkormányzati dolgokkal, mert hiszen az élet, a megélhetés gondja őket ettől elvonja. Amikor az egész székesfővárosi választás rendszere volta^ képen az u. n. pártrendszerre van alapítva, akkor nem engedik meg azt, hogy a kihagyások ellen a pártok is felszólalhassanak. A javaslat 12. §-át szégyenszakasznak tar­tom, amely a közvéleménynek a kialakulását akadályozza meg, amikor a választások során sajtótermékek, falragaszok és röpivek kiadását a legteljesebb mértékben megnehezíti. Ez a vá­lasztási akciónak, — amint már előbb is emii­tettem, — teljes megbénítása. Igaz, hogy ez benne volt a régi rendeletben, de akkor még nem voltak lehiggadva a kedélyek, akkor talán még lehetett volna ezt valahogy magyarázni, ma azonban ezt egyáltalában mással magyarázni nem lehet, mint azzal, hogy a demokratikus irányzatnak igy akarnak szájkosarat tenni a szájára. (Propper Sándor : A jót nem vették át a régiből, csak a rosszat Î) Szenátust, vagy a szenátushoz hasonló elemet akar bevinni a székesfőváros törvényhatósági bizottságába a kormány azáltal, hogy több állami tisztviselőt tanácskozási, ülési és szavazati joggal, tehát bizottsági tagsággal ruház fel a törvény­hatóságba. (Propper Sándor : Politikai megbí­zottak, bizalmiférfiak !) Ha ezeknek az állami tisztviselőknek a jelenlétére és esetleg szaktaná­csaira a kormány olyan nagy súlyt helyez, mél­tóztassanak nekik ott ülési és tanácskozási jogot adni, de szavazati jogot nem, mert egyfelől állá­suknak tekintélyét is sérteni fogja, mikor olt a demokratikus elemmel szemben, felsőbbségi pa­rancsra, politikai kérdésekben szavazniok kell, másfelől nincsenek is olyan különös kapcsolat­ban az önkormányzattal. Különös, hogy ezeket az állami tisztviselőket még külön kivételes elbánásban részesitik, mikor ezeknek helyettesítését is rendezi az a javaslat. Ezt már a törvényhatósági tiszt­viselőknél nem teszi. Ugyanezek a szempontok állanak fenn arra nézve is, hogy a kormány a székesfőváros több tisztviselőjének ülési és szavazati jogot biz­tosit a törvényhatóságban, sőt a régi helyzet­hez képest az ilyen szavazati joggal biró tiszt­ér?' július hó 3-án, csütörtökön. viselők számát a kerületi elöljárókkal még ki is bőviti. Mi több jogot kívánunk a tisztviselők­nek — amint mondottam — az intézkedéseknél, nagyobb felelősséget is akarunk, szolgálati prag­matikát is akarunk, ellenben függetleniteni akar­juk a tisztviselői kart attól, hogy a törvényható­sági bizottságban a felsőségnek politikai céljait szolgálja. Mi egy kötelességtudó, gerinces tiszt­viselői kart akarunk és épen az ő érdekük­ben nem látjuk szükségesnek, hogy külön szava­zati joguk is legyen. (Petro\ 7 ácz Gyula : A vármegyékben sem ?) Ott sem, meg is mondom, miért. (Propper Sándor : Politikai megbízottak !) A tisztviselői kar addig, amig szolgálati prag­matikát nem kap, addig nem független, addig az ügyek intézésénél akármilyen jóakarattal is van, nem vezeti az az önzetlenség, a lakosság­nak és a köznek szempontja, amely pedig de­mokratikus nemzeti állam közigazgatásában fel­tétlenül szükséges. (Propper Sándor : Akarnak ők demokratikus közigazgatást ?) Foglalkoznom kell itt azokkal az ellenérvek­kel, amelyeket a tisztviselők szavazati joga mellett fel szoktak hozni. Ilyen ellenérv például az, hogy sérti a tisztviselői karnak tekintélyét az, ha szavazati joga nincs. Ezzel szemben azt állítom, hogy a tisztviselői kar, amely a maga szak­értelmét, a maga tudását, a maga irányítását — tanácskozási és jelenléti joggal birván — ott a gyűlésen úgyis érvényesítheti, sokkal tekintélyesebb lesz, ha ez a szavazati jog nem kényszeríti őt arra, hogy igen sokszor meggyőződése ellenére foglal­jon állást egyes közkérdésekben. Azt mondják, hogy azért szükséges a tisztviselői karnak a szavazati jog, mert igy akarják az önkormányzati közületeknél a határozatképességet biztosítani. Tessék a bizott­sági tagok jelenlétének kérdését rendezni, tessék a jelenlétet kötelezővé tenni, tessék azt ellenőriz­tetni, igy meg lesz oldva a határozatképesség kérdése. Egyáltalában kénytelen vagyok itt a t. nem­zetgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy nagyon különös játék az, amelyet itt a tisztviselők sza­vazati jogával a fővárosi, de különösen a vidéki javaslatban űznek. A fővárosnál 250 bizottsági tag van, ott tehát 30—-40 tisztviselő még elmegy valahogy. Igen kérem a nemzetgyűlés vidéki képviselőit, hallgassák meg, hogy lesz ez a vidéken, hogy lesz pl. a ministerelnök ur városában, Hód­mezővásárhelyen ? Hódmezővásárhelyen körül­belül — amint a vidéki törvényjavaslat 2. §-a mondja — 50.000 lakosra esik 30 bizottsági tag, 20 választott és 10 virilis. Hódmezővásárhelyen tehát körülbelül a legkisebb létszám alakul ki : 48 bizottsági tag kerül be s közülök a javaslat szerint 36 választott és 12 virilis. Ezzel a 36 válasz­tott taggal szemben Hódmezővásárhelyen beállít a javaslat 18. §-a 32 városi tisztviselőt, akinek szavazati joga van. Méltóztassék ehhez hozzá­venni a javaslat 17. §-át, amely szerint bizonyos számú közéleti funkcionárius, szintén hivatalnok ember kerül még be. Hódmezővásárhelyen tehát csak 36 ember lesz tulaj donképen a törvény­hatósági bizottságban, aki a lakosságot képviseli, nem lesz tehát egyetlenegy kérdés sem, amelyben a tisztikar, amelynek jelenléte kötelező, ennek a 36 választott bizottsági tagnak a közgyűlésen jelenlévő részét le ne szavazná. Ez már olyan túlság, amelynek az a következménye, hogy Hód­mezővásárhelyen és egyáltalán a vidéki városok­ban ezek után autonómiáról beszélni sem lehet. Helyeseltem azt, hogy a fővárosi lakosságnak foglalkozás szerint különböző rétegei, ha önálló részt alkotnak, a törvényhatósági bizottság­ban is képviseltessék magukat, de kérdem, hol van akkor a munkásság ebben a képviseletben? (Petrovácz Gyula : Ott, ahol a munkáskamara ! —•

Next

/
Oldalképek
Tartalom