Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-312

346 'A nemzetgyűlés 312. ülése 1924. évi július kó 3-án, csütörtökön. hátrány származhatik és ne alkossunk arra törvényt, hogy az alkotmányos alapjogokat szükségrendeletekkel meg lehet szüntetni. (Petrovácz Gyula : Az ellenzék követelte ! — Klárik Ferene : Mikor ?) Mit követelt az ellenzék ? (Petrovácz Gyula : Kormánybiztos kiküldését az ellenzék követelte Î) Törvény alapján követelhetett az ellenzék akármit, de nem szükségrendelet alapján. (Pikier Emil : Budapest népe követeli, hogy önök menjenek a fenébe ! — Nagy zaj és mozgás jobhfelől és a középen. — Barthos Andor : Gyönyörű szép parlamentáris kifejezés !) Elnök : Csendet kérek ! Pikier képviselő urat kénytelen vagyok ezért a sértő kifejezésért rendreutasítani. (F. Szabó Géza előadó : A műveltség nevében ! — Petrováez Gyula : A választott nép, a zsidó nép még nem Budapest népe I) Hegymegi-Kiss Pál : Fonák helyzetbe kerülünk mi, demokratikus ellenzék, ennek a javaslatnak tárgyalásánál. Nekünk, akik a demokratikus haladásnak hive vagyunk, voltaképen az volna a kötelességünk, hogy a régebbi törvényekkel szemben ujabb és ujabb • reformokat követeljünk. Ma pedig az a helyzet, hogy mi e javaslattal szemben tulaj donképen a régiekhez ragaszkodunk és azt akarjuk, hogy legalább a régi helyzet tartassék fenn és ne jöjjön ez az uj. Furcsa és fonák helyzet az is, hogy olyan kérdésekben kell vitáznunk, amelyek tekintetében a vita tulajdonképen naiv és meddő ; mi azon vitázunk még ma is, vájjon a kisember érett-e a politikai és önkormányzati jogokra, holott Angliában már ezelőtt száz esztendővel megmondották, hogy elcsépelt frázis, mikor a kisemberek érettségét hozzák fel akkor, amikor a jogoknak kiterjesztéséről van szó. Nekünk itt mesterkélt fikciókkal kell foglalkoznunk, afelett vitatkoznunk, hogyan lehet például a munkásságot a jogosítottak közül kizárni, hogyan lehet egyesületek vezetőinek az önkormányzatban állandó tagságot biztosítani. Azt kell látnunk, hogy az az egység, amely az 1872 : XXXVI. te. — a fővárosi törvény, — az 1886 : XXI. te. — a vármegyei és városi törvényhatósági törvény — és az 1886 : XXII. te. — a községi törvény — között megvolt, az ezekben lefektetett egységes közigazgatási alapelvek most széjjel vannak hányva, és mi nem leljük eme közigazgatási reformokban az egységet. Itt kell megemlékeznem a vidéki törvényjavaslatról, amely ehhez a fővárosi törvényjavaslathoz képest reakciós, meg az 1886. évi XXI. te. is a demokratikus lakosságnak sokkal több jogot biztosit, mint amennyit biztosit a belügyminister ur által benyújtott vidéki javaslat. A fővárosban a minister ur kiküszöböli a virilizmust, ellenben a vidéki törvényhatóságoknál meghagyja, sőt biztosítja még a megbízottak által való szavazást is. Én voltam az, aki ezen a nemzetgyűlésen két esztendőn keresztül a demokratikus közigazgatási reformot a legerőteljesebben sürgettem. Én voltam az, aki ugy a székesfővárosi, mint a vidéki törvényhatóságokban beállott törvény ellenes helyzetre többször rámutattam, tehát engem abból a szempontból, hogy ennek a fővárosi törvényjavaslatnak mielőbb való letárgyalását nem óhajtanám és nem kívánnám azt, hogy a főváros ismét autonómiát kapjon, hogy oda a demokratikus társadalmi rétegek bevonulhassanak, nem érhet vád. Mégis meg kell mondanom nyíltan, becsületesen és őszintén, hogy én ennek a javaslatnak külön, kiemelten való tárgyalását nem helyeslem. Elismerem, hogy azok, akik erre törekednek, becsületes célzatból azért törekednek erre, mert azt akarják, hogy a székesfőváros lakossága mielőbb demokratikus autonómiát kapjon. Ezeknek a képviselőtársaimnak azonban figyelmébe kell ajánlanom azt, hogy két javaslat nyújtatott be : az egyik volt a székesfővárosi javaslat, a másik a vidéki törvényhatóságokra vonatkozó javaslat. Mindkét törvényjavaslatot azért kellett benyújtani, mert ugy a székesfővárosnál, mint a vidéken ma törvényellenes helyzet van. Ha tehát a törvényellenes helyzetet meg kell szüntetni, azt nemcsak a székesfővárosnál kell megszüntetni, hanem a vidéki törvényhatóságoknál is. (Griger Miklós : Ugy van ! Múmiák szavaznak bizalmat !) Nekünk, akik itt vidéki kerületeket képviselünk és akik a helyi kérdéseken felülemelkedve, a közigazgatás demokratikus reformját óhajtjuk, érdekünk lett volna, hogy a két törvényjavaslat között Junktim létesíttessék és azok együttesen tárgyaltassanak le, mert a vidék elnyomását, — mint ahogy az a választójogi rendeletnél is történt, — a falu népének, a kispolgári társadalomnak a jogokból való kirekesztését látjuk abban a másik javaslatban. Mi nagyobb frontot akartunk, ezt a nagyobb frontot akartuk megharcolni, és ebben a tekintetben ránk nézve előnyös volt az a helyzet, hogy a kormány bizonyos nyomások folytán a székesfővárosi törvényjavaslatban engedékenységet tanúsított. Ezért őszintén sajnálom, hogy ezt a két javaslatot nem egybekapcsoltan tárgyaljuk itt le, de bizom abban, hogy a székesfőváros képviselői, amilyen lelkesedéssel és kitartással ostromolták a kormányt demokratikus engedményekért a fővárosi javaslatnál, ugyanúgy teljesíteni fogják majd a kötelességüket a vidéki törvényhatóságokra vonatkozó, szerintünk nagyon is reakciós javaslat tárgyalásánál is. A javaslatnak részletes vizsgálatába bocsátkozva, meg kell állapitanom azt, hogy ez nem reform, ez nem szolgálja a közigazgatásban szükséges egységességet és áttekinthetőséget, amely pedig a magyar nemzeti demokratikus állam kiépítéséhez szükséges, hanem ez toldozás-foldozás, amely csak arra jó, hogy a közvéleményt a székesfőváros önkormányzatának törvényellenes helyzetéért bizonyos tekintetben megnyugtassa. Ez a javaslat a közigazgatás nagy reformjához nem egy tégla, hanem egy domb, amelyet akkor, amikor mi a közigazgatás reformjával komolyan foglalkozunk, el kell majd hordani. Ez a javaslat a székesfővárosnál még a legelemibb hiányokon sem segít. Régóta szükséges, az, hogy ahol nagyobb közületek vannak, ott a fő törvényhatósági jogok maradjanak a közületeknél, mint például a szabályrendeletalkotás, a budget]og, közintézmények létesítése, ellenben az úgynevezett közigazgatási intézkedési jogkör egy kisebb szervezetre bizassék, természetesen felelősség mellett. Ez oly egyszerű és régóta kívánt kérdés és még máig sincs megoldva. A székesfőváros háztartásának, üzemkezelésének szabályozása, amelynél épen a kormány kénytelen unosuntalan észlelni a hiányokat és hibákat, szintén megoldást, vagy néhány egészségesebb szabály beállítását kívánta volna meg. Vagy ott van a tisztviselői kérdés. A tisztviselőknek megadják — különösen ez a javaslat — a törvényhatósági bizottságban a szavazási jogot. Nem ezt kell adni a tisztviselőknek. A tisztviselőknek intézkedési jogot kell adni, hogy pártatlanul és függetlenül járhasson el az ügyekben. A felelősségét kell rendezni, a szolgálati pragmatikát kell beállítani, mert addig a tisztviselői kar nem egyéb, mint a felsőség szolgálatában álló közeg. Rendezni kellett volna továbbá néhány olyan hiányt, amelyet már évtizedek óta éreznek a törvényhatóságok. A törvényhatóság intenzív műkől