Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
336 A nemzetgyűlés 31Í. ülése Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszrniD ister urnák. Peyer Károly képviselő ur a házszabályokhoz kért szót. A szót megadom« Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Ugy vélem, hogy az a kérdés, amelyről Fábián igen t. képviselő ur interpellációját előterjesztette, olyan nagyjelentőségű, hogy a Háznak mindenesetre jogában van, sőt kötelessége is, hogy a minister ur válaszát erre vonatkozólag meghallja. Ez nem lehet pártkérdés, de nem lehet egy társadalmi osztálynak a kérdése sem. Itt egész generációk exisztenciájárói van szó. Szeptemberig ebben a kérdésben dönteni kell. El kell döntenie a szülőnek, hogy gyermekével mit kivan tenni. A középiskolába való felvétel a műveltségnek ma már olyan alacsony fokát jelenti, hogy a legtöbb iparágban, pl. a nyomdász- vagy a vasiparban egyenesen megkövetelik azt, hogy az illető fiú, akit oda felvesznek, legalább négy középiskolával birjon. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, a házszabályok 215 § c) pontjára, amely igy szól (Olvassa): „A ház szabályaira..." (Peyer Károly: Egy pár szóval megindokolom.) Minthogy a képviselő urak közül egyesek talán kevésbé ismerik a házszabályokat, felolvasom a házsaaMlyi)Jt^._| : állá^?)...J3Sntját. Ëz a pont igy szól (Olvassa): „Szót kérhetnek bármikor azok is, akik a ház szabályaira azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, mely alkalommal azonban magához a vita tárgyához nem szólhatnak." Én mint elnök köteles vagyok a házszabályok felett őrködni és erre a képviselő urakat figyelmeztetni. (Helyeslés.) Peyer Károly: Csak egy pár szóval kivántam megindokolni álláspontomat. Tisztelettel indítványozom azt, hogy a Ház törvényben biztosított jogánál fogva határozza el, hogy a kultuszminister urat meghivja ide még a mai ülés folyamán, hogy felvilágosítást adjon a Háznak és Fábián képviselőtársunk interpellációjára érdemleges választ adjon. (Erdélyi Aladár: Nincs Pesten!) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kíván szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről talán kijelenthetek annyit, hogy a felvételi vizsgákra vonatkozó azokkal a panaszokkal, amelyeket a képviselő urak előadtak, a magam részéről is egyetértek, mert magam sem tartom helyesnek megakadályozni azt, hogy valaki a középiskolába mehessen. (Helyeslés balfelől.) Mégis azonban nem kellene annyira menni, hogy most a kultusminister urat ide quasi megidézze a nemzetgyűlés. (Fábián Béla: Tudta, hogy ez az interpelláció ma elő fog terjesztetni!) Ahogy a képviselő uraknak sincs módjukban az, hogy valamennyien jelen legyenek minden ülésen, ugy a ministereknek is vannak olyan dogaik, vagy olyan lehet egészégi állapotuk, hogy nem lehetnek minden időben jelen a nemzetgyűlésen. Az interpelláció kiadatott a kultuszminister urnák. Tudom, a vele való személyes érintkezésből kifolyólag is, hogy a kultuszminister ur foglalkozik e dolgokkal és ő is orvosolni akarja ezeket a bajokat. Ezért arra kérném a t. Házat, hogy mivel a Háznak határozata esetleg végrehajtható sem lenne, mert a. kultuszminister ur talán a jelen pillanatban Budapesten meg nem található, s mivel különben sem tartanám helyesnek, ha a Ház ilyen határozatot hozna, mert L évi július hó 2-án, szerdán. a ministereknek van elég dolguk, amely őket megakadályozza abban, hogy minden pillanatban jelen lehessenek: méltóztassék ettől a megidézéstől eltekinteni. (Helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Szavazzunk! Én fentartom inditványomat.) Elnök: Megállapítom, hogy a házszabályokhoz való felszólalás során inditvány előterjesztésének helye nincs. Megállapitom továbbá, hogy indítványt a házszabályok 216. %-a, alapján csakis Írásban lehet előterjeszteni. Ez nem történt meg. Megállapitom azt is, hogy indítványt vagy a napirenden levő javaslathoz lehet benyújtani, vagy pedig azon kivül is, de akkor azt az inditvány könyvbe kell bejegyezni, Írásban kell benyújtani, s annak fel kell olvastatni, mindez pedig ez esetben nem történt meg. Ilyen körülmények között nincs módomban ezt az indítványt határozathozatal alá bocsátani. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Propper Sándor! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlési Tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e Peyer Károly képviselő ürnak ezen kérelméhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Petrovits György jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! A mai nap folyamán két interpelláció is elhangzott, amelyeknek mindegyike szomorú rávilágitással szolgált abban a tekintetben, hogy milyen borzalmas katasztrófába jutott a magyar kultúra. Az egyik a Nemzeti Múzeum siralmas állapotát ecsetelte; a másik, amelyetHomonnay képviselőtársunk terjesztett elő, egy nagyon szomorú jelenséget ismertetett a nemzetgyűlés előtt, azt, hogy a szegedi és a kaposvári vasutas internátust a bezárás veszedelme fenyegeti az általános gazdasági nyomorúság következtében. Én egy épen ilyen momentumra akarom felhívni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét. Az Országos Közoktatási Tanácsnak egy olyan döntéséről értesültem, amely szerint tizenhét magyar középiskolára vár ma vagy holnap a bezárás, a megsemmisülés. Naponta halljuk kormányférfiak ajkairól a kijelentéseket a magyar kultúra fölényének szükségességéről. Akkor, amikor gazdasági és pénzügyi helyzetünket szanálni akarja a kormány, ugyanakkor ráutal a lelkiekre és azt mondja, hogy a magyarságnak minden erejét össze kell szednie, hogy kulturfölényével igazolja létjogosultságát. Ezzel szemben minden téren, bárhova pillantunk is, épen az ellenkezőjét látjuk annak a működésnek, amely azt a célt, a magyar kultúra fölényét biztosithatná. Ilyen visszaélés, ilyen merénylet a magyar kultúra ellen az, ami ezúttal egyik városunkat, Kunszentmiklóst akarja érni. Nincs kezemben az a hivatalos lista, amely az emiitett tizenhét középiskolát felsorolja, igy tehát csak a kunszentmiklósi gimnázium sorsával kell foglalkozni; nemcsak azért, mert a kunszentmiklósi gimnázium történelmi hagyományainál, kétszázesztendős gyönyörű múltjánál és annál a nagyjelentőségű hivatásnál fogva, amelyet
