Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-311

 nemzetgyűlés 311. ülése 1924. évi juliús hó 2-án, szerdán. 3w templom meggyalázásáról... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Ott van Karácsonyi ügyész esete! — Rakovszky Iván belügyminister: Ne általánosítsanak! Az önök tömegei között is találunk ilyeneket! — Györki Imre: Karácsonyi ügyészt megverték! — Rakovszky Iván belügyminister: Az egy rendőr volt, aki elveszi büntetését! — Györki Imre: Mindennap félboltra vernek embereket a főkapitányságon! Menjen oda, belügyminister ur!) Elnök: Györki képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Hegymegi-Kiss Pál: Hallottam azt, hogy egy templom meggyalázóit nem deritette ki a hatóság. (Fábián Béla: A hatóság talán nem, de a közönség igen! — Zaj.) Érdeklődtem azután, hogy milyen verekedések történnek az utóbbi időben Debrecenben, és itt arra az értesülésre jutottam, hogy a verekedések Debrecenben igenis a rendőrségi palotában történnek a rendőrség egyes tagjai részéről. E tekintetben a következő tényállást említem fel, amelyről a belügyminister urnák bizonyára van már tudom Fülep Sándor álmosdi lakost letartóztatták valami vád folytán. Az ügyészség a vádat elejtette. Most munkakerülés címén elitélték őt. A belügyminister ur az eljárást ebben is megsemmisítette. Ezt a teljesen ártatlan embert Fésűs ottani rendőriogalmazó a kihallgatása során össze-vissza pofozta. Mikor megkérdezte, hogy „Fogalmazó ur, miért pofoz engem, mert ártatlan vagyok!", akkor még egy pofont adott neki és azt kérdezte tőle: „Nem esel el, zsidó?" „Nem esem el, mert ártatlan vagyok" — felelte. Azután megint megrakták. De megverték Franki Lipót és Gross Bernát nevű téglási lakosokat is, megvertek egy férfiszabászt, Lipták Jánost is, megverték Klein Lázárt és megverték Bánfi Sándor asztalosnak egyik tanulóját is. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister: Folyik a vizsgálat Fésűs ellen! Gyerekes dolog általánosítani !) Reichmann Vilmost, Debrecen egyik kereskedőjét az ottani hitköz^ ség egyik vezető tagját 1920-ban, mikor ugyanez a rendőrkapitány állott az élén a rendőrségnek, mivel nem akart az összefogott zsidók sorába beállani, berúgták oda a menetbe és brutálisan jártak el vele szemben. Hasonlóképen brutálisan jártak el özvegy Engelmann Mártonnéval is, szóval, amint ezt a kérdést a belügyminister ur már vizsgálja is, a vád szerint bizonyára a brutalitásoknak egész sorozata történik ott a debreceni rendőrségen. Méltóztassék megengedni nekem, ezért nemcsak a fogalmazó ur a felelős, hanem felelős a főnök, sőt a kerületi kapitány is, mert amint itt hallottam, ép egy múltkori interpellációs nap anyagát olvasva, ugyanez történik a kerület egy másik részében is. Ezt a verésekkel való eljárást, a lakosság kínzását meg kellene már szüntetni, mert ez igasán veszélyezteti a személyes biztonságot. Nézetem szerint súlyosabb beszámítás alá esik, hogy ezt a rendőrségi verekedést Debrecenben felekezeti gyűlölség vezeti. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak külön vitákat folytatni! Hegymegi-Kiss Pál: Megemlitem azt a legutóbbi esetet is, amelyet az igazságügyminister urnák hoztam tudomására, ahol ugy megverték a vádlottakat, hogy füledobjuk berepedt, a lábuk összetört. Ebben az ügyben a vizsgálóbiró nyomoz s ebben az ügyben kisóztak azután egy olyan büntetést, hogy hátha az alatt meggyógyul az illető vádlott. Legutóbb felhívtam a belügyminister ur figyelmét, hogy egy tanyai kuts^át a rendőrhatóság feje, egy rendőrfelügyelő által lelövetett (Rakovszky Iván belügyminister: Igen, mert ebzárlat volt! Egész jogosan tette!), azután felpofoztatta a gazdálkodót és ezt az ügyet a bíróságnál egyszerűen kölcsönös békességgel és vádelejtés folytán meg is szüntették. A személyes biztonságot a rendőrhatóságnak kell biztosítania, de Debrecenben a jelenségek szerint ennek az ellenkezője történik. Épen azért a belügyminister úrhoz a következő interpellácót vagyok bátor ebben a kérdésben is intézni, (Olvassa): „Hajlandó-e a belügyminister ur Debrecenben a személyes szabadságot biztosítani, a rendőri visszaélések miatt vizsgálatot indítani, a rendőrséget a lakossággal szemben való emberségesebb bánásmódra utasítani?" Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Megjegyzem, hogy a képviselő ur két külön lapon nyújtotta be ugyan az interpellációját, de egynek jegyeztetvén be, egynek számit. (Hegymegi-Kiss Pál: Természetes, hogy egy interpellációnak számit.) Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az igen t. képviselő ur két különböző kérdést intézett hozzám, amelyek közül az első kérdésre vonatkozólag azt hiszem, hogy a képviselő ur tévedésben van. A képviselő ur t. i. azt a tételt állította fel rögtön, interpellációját kisérő beszéde kezdetén, hogy Debrecenben a rendőrhatóság megakadályozza, hogy az ellenzéki képviselők együttes beszámoló gyűlést tartsanak. A tényállás előadása folyamán maga a képviselő ur, aki hűen adta elő a tényeket, megállapította, hogy a rendőrség nem azt akadályozza meg, hogy a képviselő urak beszámoló gyűlést tartsanak, hanem csak egyetlenegy helyen, a vásártéren, a "^áros területén nem engedte meg nekik a gyüláíl megtartását. Kérdezem tehát a képviselő ur^t» hogy akkor, amikor Debrecen város területű elzárható vagy kapuval biró tágas udvar bizonyára ezerszámra akad, azt a tényt, hogy speciálisan a városnak egy terén nem engedélyezték a beszámoló megtartását, mikép lehet ugy beállítani, hogy a rendőrhatóság egyáltalában nem akarja tűrni, hogy a képviselő urak beszámoló beszédeiket elmondhassák? (Zaj a szélsőbaloídalon.) A helyzet az, hogy valóban magam is súlyt fektetek rá, hogy városokban, ahol elvégre a forgalom sokkal nagyobb és ahol az ucca rendjére kétszeresen kell vigyáznunk, népgyűlések lehetőleg zárt helyen tartassanak. Ez nem azt jelenti, hogy ennek fedett helyiségnek kell lennie, sem azt — amint ugy látszik az intézkedést a közelmúltban félreértette egy rendőrtisztviselő —, hogy a gyűlés alatt az illető hely kapujának csakugyan zárva kell lennie, hanem ez azt jelenti, hogy ne a nyilvános forgalom részére fentartott helyen folyjék le a gyűlés. (Hegymegi-Kiss Pál: Nagyon helyes.) Ennek megvan az indoka is, mert, ha a felolvasott végzésben egy kissé szerencsétlen módon is van kifejezve, mégis a közrend érdekében való az, hogy nyilvános helyen minél kevesebb gyűlés folyjék le, nemcsak azért, mert az ilyen gyűlés a forgalmat zavarja, hanem azért is, mert a rendőrhatóságnak az a kötelessége, hogy a gyűlésen a rendet fentartsa, nyilvános helyen nagyobb izgalom esetén majdnem lehetetlenné válik. Egy, a nyilvános forgalom számára nyitvalévő helyen mindenki megjelenhetik, és