Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
302 A nemzetgyűlés 311. ülése 1 hogy a választásnál, ellenkezőleg-, inkább több mozgásra, több sajtószabadságra és egyesülési szabadságra van szükség. Ez a törvényjavaslat az erre vonatkozólag fennálló rendelkezéseket is még jobban megszükiti, mint ahogy ez általában szokásos. Ez. tisztára érthetetlen és én nem tudom, hogy azokat az urakat, akik ehhez ragaszkodnak és ezt helyeslik, milyen szempontok vezetik. Minden választásnak előfeltétele, hogy abban elvek, meggyőződések, világnézetek mérkőzzenek. Aki ezt helyteleniti, valószínűleg diktatúrát akar. Nem lehet mást akarnia, mert hiszen nyilvánvaló, hogy leginkább egy-ejry választásnál van alkalom eszméknek, meggyőződéseknek és világnézeteknek a terjesztésére. így ez a mérkőzés termékenyítőleg hat, ami mindig csak előny az országra, még pedig annál inkább, mennél demokratikusabban és mennél különbözőbb eszmeáramlatok alapján történik a politikai világnézetek kicserélése. Ez idézhet elő zökkenéseket, bajokat, kényelmetlenségeket, de az ország kormányzásában, fejlődésében, a politikai erkölcs tisztaságának kialakitására egy ilyen világnézeti harc adja meg a lehetőséget. Akik tehát ettől elzárkóznak, azok egyenesen elzárják az országot attól, hogy tiszta, világos politikai erkölcs alakuljon ki. Most már az a rendelkezés, amely itt foglaltatik, azt mondja (Olvassa): „A választással kapcsolatos falragaszokon (plakátokon) és röpcédulákon csakis a tárgyilagos tudnivalókat szabad közzétenni. A pártgyüléseket hirdető falragaszok (plakátok) és röpcédulák a gyűlések helyén, idején, a szónokok, jelöltek személyének megjelölésén és pártállásán kivül semmi más szöveget vagy ábrát nem tartalmazhatnak." Ez olyan rendelkezés, amelyet senki nem fog megérteni és senki nem fog méltányolni, de nem is métányolhat választások idején. Hogyan vagyunk ezekkel a dolgokkal? Most olyan kormányzat van, amely azt mondja: „A fővárosban nem akarok agitációt, mert sok hibám, sok bűnöm van, itt gyűléseket tartanának, felhívásokat, plakátokat készítenének ábrákkal, azokon felsorolnák minden bajomat és hibámat, ez baj lenne reámnézve. Az igaz, hogy ez baj lenne, de mindezeket enélkül is tudják. Mit fog szólni azonban a világ ahhoz, hogy Budapesten némán választanak, Budapesten a választások alatt nem szabad megirni azt, hogy tudatosan rossz volt a községi kormányzat, a kurzus nem jól működött, mert hiszen a plakátoknak a jelölt nevének és pártállásának s a gyűlés helyének megjelölésén kivül mást feltüntetni nem szabad. Nem tudom elképzelni a legmaradibb, legkonzervatívabb emberről sem, hogy ezt őszintén, komolyan akarja. Csak azok gondolhatnak erre, akik borzasztóan félnek a választástól, a néptől, a kritikától, — hogy enyhén fejezzem ki magamat, — mert ha nem félnének tőle, nem ragaszkodnának ehhez a szakaszhoz. Azt hiszik az urak, hogy ha ilyen rendelkezés lesz, nem fognak agitálni? Azt hiszik, meg fogja ezt tartani egy párt, amely a tömegekkel számol 1 ? Azt hiszik, hogy fenn lehet ezt tartani? Nagyon tévednek. Ez azt eredményezheti legfeljebb, hogy több embert becsuknak, de mindez annak a helytelen rendelkezésnek lesz a következménye, amely a nemzetgyűlés szűk látókörét bizonyltja és azt, hogy nem mer elmenni azon nyilvánosságig, hogy a felszinen szabadon mondhassa el mindenki a maga véleményét. Tessék elképzelni azt, hogy a nemzetgyülési választásoknál a plakátokat be kell mutatni, és a törvényhatóság első tisztviselő, évi július hó 2-án, szerdán. lője, végsőfokon a belügyminister engedélyezi a választási plakátokat. Ez is nagyon szűk körre van szoritva. Megnézik a plakátokat a cenzúra szemüvegén át, és azután ez az agitáció szabad. Mi fog azonban történni a községi választásoknál? Itt egyszerűen kimondják, hogy a plakát éppencsak a jelölt nevét, pártállását és a gyűlés helyét tartalmazhatja, mást nem. Nem gondolják az urak, hogy ez tisztára abszurdum? Hogy szégyene lesz a nemzetgyűlésnek, ha ilyen rendelkezés belekerül a törvénybe? Olyan szégyene lesz, mint a hatévi korhatár, mint a jogorvoslatnál felvett rendszabályok, amelyek lehetetlenné teszik a jogorvoslatot. Nem gondolják azt, hogy ezzel nem az a nagy gondolat érvényesül, amelyet itt az előadó ur fejezett ki, azt mondva, hogy előrelátó törvényt akarunk alkotni, az ország fővárosát magasabb kulturszintre akarjuk felemelni, itt akarjuk kiterjeszteni a politikai érettséget, hogy legalább itt mérkőzzenek szabadon és alakuljanak tisztán a különböző felfogások, s hogy a város lakossága azokból leszűrje azt, amit jónak, értékesnek tart és ezt érvényesítse a maga szavazata utján? Ha ezek a szempontok nem döntőek önök előtt, akkor azt kell mondanom, kár nekünk ezt a törvényjavaslatot tárgyalnunk. Pedig ugy látszik, hogy ezek nem döntőek önök előtt, mert hiszen akármelyik rendelkezését vesszük is elő a törvényjavaslatnak, mindegyikben ^ csak a megkötöttséget, a lenyügözöttséget látjuk;^ azt látjuk, hogy csak azt akarják az urak elérni, hogy ne lehessen megmozdulni, hogy bizonyos számú választó leszavazzon, a törvényhatósági bizottság tagjainak felét pedig kinevezzék, hogy azután legyen egy olyan törvényhatóság, amelyben szépen érvényesül a korrupció, kihal a politikai erkölcs, még az is ami van és érvényesül szépen az egyoldalú klikk, s ez uralkodik a városon, a népen és azt hiszik, mindenki örülni fog neki csak azért, mert igy van. Nagyon téves felfogás ez és nagyon helytelen törvényalkotási szempont, mert lehetetlen állapotot teremt. Én nem kivánom, de az ilyen dolgokkal az urak a forradalom csiráját ültetik el. Tessék elhinni, hogy ami jogtalanságot, jogfosztást jelent, az mind elégedetlenséget, gyűlöletet vált ki, már pedig nem érdeke ennek az országnak, nem érdeke Budapestnek, a főváros polgárságának és kormányzatának, hogy a törvényhatóság ilyen rendelkezések alapján jöjjön létre. Ez csak erkölcstelenséget jelent, de nem tisztulást és haladást s .nem azt jelenti, hogy a kormány jobb, tökéletesebb és népvédelmezőbb lesz, mint volt eddig. A főszempont az, hogy vájjon Budapestet ki lehet-e emelni abból a maradiságából, amelyben van, vájjon Budapestet be lehet-e állítani az ország igazgatásába úgy, hogy ez haladást jelentsen és az ország fővárosa, az ország kultúrájának gondozója és termékenyítője legyen. Ezzel a rendszerrel nem lehet igy beállitani. Ezzel a törvényjavaslattal csak azt érhetjük el, hogy a pártok belemennek majd a választásokba és azután otthagyják a fővárost. ^ Már pedig nem lehet szempont, hogy lejárassák az önkormányzatot, nem lehet célja a politikának, a kormányzatnak, hogy tönkretegye az önkormányzatot, amelyet ellenkezőleg, ki kellene fejlesztenie a legszélesebb rétegekig. Az önkormányzat felelősséget jelent és kell, hogy a felelősség érzete kifejlődhessék, már pedig a felelősségérzetet csak a széles néprétegek ellenőrzése alapján lehet kifejleszteni. Ha ez kifejlődik,
