Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-311
A nemzetgyűlés 311. ülése 1924. Következik a régi 6, uj 7. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a régi 6., uj 7. §-t, amely észrevétel nélkül elfő g adtatik). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyaltatott. (Éljenzés a jobboldalon.) Harmadszori olvasása iránt legközelebbi napirendi inditványom során fogok javaslatot tenni. (Éljenzés a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Ki éljen? — Felkiáltások a jobboldalon: Korányi éljen! —- Meskó Zoltán; Éljen a nemzet!) Következik a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 345, 485.) tárgyalása. Napirendünk e pontjára a sürgősség nem vonatkozván, természetesen a törvényjavaslat tárgyalására a házszabályok a rendes tárgyalásra vonatkozó szakaszai nyernek alkalmazást. Az előadó urat illeti a szó. F. Szabó Géza előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Lehetőleg tömörre kívánom fogni mondandóimat, mivel egyrészt tudatában vagyok annak, hogy az előttünk levő törvényjavaslat már jó ideje benne van a közérdeklődés rostájában, másrészt nedig tisztelnem kell a nemzetgyűlés ama törekvését, hogy bár megfelelően tág teret nyit az érdemleges vitának, de mégis szeretné megrövidíteni a már hosszura nyúlt munkaszak alkonyát. (Ugy van! a jobboldalon.) Előadó ismertetésemet három részre osztottam! be. Egy pillantást vetek a javaslat történeti előzményeire, azután meg kivánom jelölni azokat a célpontokat, amelyeket szem előtt kell tartani a székesfőváros törvényhatósági bizottságának ujjászervezési munkálatainál s végül bátor leszek magát a javaslatot főbb vonásaiban ismertetni. A székesfőváros szervezetének alappillérét az 1872 : XXXVI. te. alkotja, ennek kiegészítő része az 1893 : XXXIII. te, amely a kerületi elöljáróságok felállításáról és szervezetéről szól. E két törvény foyamatosságát hosszú ideig semmi sem zavarta, mignem az 1919-ben bekövetkezett törvénytelen időszakban a törvényhatósági bizottságnak, valamint a kebeléből alakított bizottságoknak jogkörét a fővárosi néptanács ragadta magához. Az alkotmányos élet helyreálltával az arra hivatott törvényhozási szervnek első és legfőbb gondjai közé tartozott, hogy az igy megszakadt jogfolytonosságot helyreállítsa. E jogfolytonosság helyreállítását célozza és azt oldotta meg az 1920 : IX. te, amely a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről gondoskodik, egyben azonban kimondja azt is, hogy ennek a törvénynek hatálya, illetőleg az uj törvényhatósági és közigazgatósági bizottság megbizatása 1923 decemU • ber 31-ével lejárt. j Az, előttünk levő törvényjavaslat alaptervezete még a múlt év végén a nemzetgyűlés elé került. A Ház a munkatorlódás következtében azonban nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot letárgyalja. Hogy a munkatorlódás mennyire megindokolt, e tekintetben csak a belügyminister urnák az év elején egy interpellációra adott válaszára hivatkozom, melyben bőségesen kifejtette jizokat az okokat, melyek lehetetlenné tették, hogy ez a törvényjavaslat eredeti alakjában letárgyalhatójegyen. Épen ezért feleslegesnek tartom erre bővebben kiterjeszkedni. Az. elmondottak szerint tehát 1923 december 31-ével az önkormányzati működés folytonossága megszakítást szenvedett. Ebben a kényszerhelyzetben a kormányra hárult az a feléin július hó 2-án r ézerdán. 293 adat, hogy ezt a jogfolytonossági megszakítást áthidalja, és a jogfolytonosságot biztosítsa, amit — az 1920 : IX. te. 23. §-ának rendelkezéseit tartva szem előtt — köteleségszerüen meg is cselekedett. E célból szükségrendeletet bocsátott ki, melyre a javaslat általános ismertetése során még lesz szerencsém rátérni. T. Nemzetgyűlés! Ez a mai helyzet. Ennek a kényszerű és átmeneti állapotnak megszüntetését célozza épen az előttünk levő törvényjavaslat, melynek történeti előzményeit ezekben a rövid szavakban voltam bátor vázolni. Ami már most azokat a célpontokat illeti, melyeket a székesfőváros törvényhatósági bizottságának ujjászervezési munkálatainál szem előtt kell tartani, ezeket maga az 1872 : XXXVI. te. jelöli meg. Kimondja ugyanfe a törvény, hogy a megalakított főváros, mint törvényhatóság gyakorolja az önkormányzatot, az állami közigazgatás közvetítését, ezenkívül foglalkozhatik egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel, azokat megvitathatja, azokra nézve megállapodásait kifejezheti, a többi törvényhatósággal és a kormánynyal közölheti és kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül felterjesztheti. Önkormányzati jogánál fogva a főváros saját belügyeiben önállóan intézkedik, határoz, szabályrendeleteket alkot, és határozatait, szabályrendeleteit saját közegei által hajtja végre, tiszviselőit választja, stb. Mi következik ebből? A közjó, a közérdek szeretetének magaslatára emelkedett az a tisztult törekvés, hogy a székesfővárosi törvényhatósági bizottságának többségét uralja a politikai éleslátás s a politikai érettség, uralja a közigazgatási szakismeret és belátás, mely az élet folyton-folyvást változó követeléseit nyomon kiséri és uralja az a helyes érzék és tapintat, amelynek erejénél fogva az önkormányzat alaptételének alapján ki tudja választani maga közül az arra hivatott vezetőket és elöljárókat... (Meskó Zoltán: A vidéki törvényhatóságokat szeretném már látni, belügyminister ur! — Rakovszky Iván belügyminister: így lesz, mint ez, ha el tudunk készülni! — Meskó Zoltán: Készül már három éve! — Rakovszky Iván belügyminister: Készül, de én benyújtottam már!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! F. Szabó Géza előadó: ... és lengje át az az erős, tántorithatatlan hazafias érzés, amely nem ismer megtántorodást, megalkuvást és lengje át a keresztény szeretet, mely az igazságot keresi, a nagyot, felemeltet, az isteni szikrát, tehát az ősrégi magyar határt és a keresztyény nemzeti gondolat teljes diadalát. És szükséges még egy, az intuíció adománya, nemcsak ennek mindennapi értelmében, vagyis ugy, hogy ennek erejével az ember néhány tény mögött a ténye 1 ' egész sorozatát ismeri fel, a láthatatlan okok és okozatok egész seregét pillantja meg, nemcsak az a látás, melyet a prófétáknak és a nagy költőknek tulajdonitunk, hanem az a nem tudom hányadik, mondjuk egy pótlátás, vagy politikai éleslátás, mely az intézkedések s rendelkezések hatásait már előre, sokszor évtizedekkel, évszázadokkal előre hatásaiban pillantja meg, érzi meg, sejti meg, érzékeli meg és ezek szerint tartozik lelkiismerete szerint intézkedni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez a tövényjavaslat nem a bölcsesség köve, amelyet szentségtelenség volna megérinteni, vagy módositani. (Farkas István: Nem bizony, hanem a legsötétebb reakcióé!) Azonban, igen t. Nemzetgyűlés és igen t. képviselő ur, mossa meg a kezét a hozzáértés és szakértelem vizében, aki hpzzi, akar nyúlni. (Farkas István: H 1 *
