Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

•A.nemzetgyűlés 310. ülése 1924, évi július hó 1-én, kedden. 289 többször megismételt, hogy »szegény Cegléd«, amely kijelentés által engem próbált aposztrofálni, erre csak annyit felelhetek : én nem tehetek arról, hogy Cegléd város keresztény magyarsága nem tudta értékelni minden csendórszurony, minden vesztegetés, minden beigért állami olcsó hitel ellenére sem azt a kolosszális agyvelőtöbbletet, amelyet ön jelentene az én csekély koponyámmal szemben. (Élénk derültség.) Nem tehetek róla, hogy az a szegénynek nevezett Cegléd önt három minister úrral egyszerűen nem volt hajlandó meghallgatni. Ezzel a részével az ön közbeszólásának végeztem. Azonban ugyancsak sértő, valami magas« színvonalúnak nem mondható kifejezés hangzott el az én félreértett közbeszólásommal kapcsolatban valaki részéről, aki az én szememben mint ellenfél szemében is jóval fontosabb imént letárgyalt képviselőtársam személyénél, (Élénk derültség.) mert ez Magyarország ministerelnöke. Kénytelen vagyok ezt az ön ministerelnökéről kijelenteni ; hiszem, hogy ön nem becsüli többre önmagát, mint gróf Bethlen István ministerelnököt. (Bessenyey Zcnó : Nem ! Nem !) A ministerelnök ur magáévá tett egy olyan sértegető kijelentést, amelyet én nem egyszer hallottam arról az oldalról is, hallottam amarról az oldalról is. (A szélsőbaloldalra, illetőleg a jobboldalra mutat.) Soha nem reflektáltam ezekre a kijelentésekre, soha, bármilyen önmegtartóztatásba került is, oda nem vágtam az érintett kérdésben nálam sokkal súlyosabban, hogy ne mondjam, mélyebben érintett képviselőtársaimnak, mert én lovagiatlan fegyverekkel nem harcolok ; ha személyek ellen harcolok is, sohasem egyéni bosszúvágyból teszem ezt, hanem harcolok személyek ellen, mert azok a személyek elveket, rendszert képviselnek, amely elveket és rendszert nemzetemre vészesnek és végzetesnek tartok. A ministerelnök ur e kijelentésével kapcsolatban végezni akarok azzal, ami az én személyem körül, amelyre panamát, tisztességtelen dolgot nem lehet rásütni, zajlik a destruktiv sajtóban épugy, mint itt benn a nemzetgyűlés padsoraiban. Én a ministerelnök ur módjára soha még nem éltem vissza azzal a ténnyel, hogy a nemzetgyűlés rendelkezik egy olyan helyiséggel, amelyben én sürün látok pártkülönbség nélkül nemzetgyűlési képviselő urakat, és látom nem egyszer a ministerelnök urat is. Soha nem voltam hajlandó ilyen olcsó kijelentésre, mint aminőt a ministerelnök ur az én személyemmel kapcsolatban tett. Én itt is, az ország szine előtt, elismerem azt a mérhetetlen és véghetetlen hibámat, fogyatkozásomat, hogy én nem születtem sem gróf urnák, sem hadimilliomosnak, de én akkor ismerném el ennek a sértegető célzatnak erkölcsi jogosultságát épen az én személyemmel kapcsolatban, ha én, mint ágrólszakadt újságíró, tisztelhettem volna a ministerelnök urat azokban a szerkesztőségekben, amelyekben én 1918 tavaszán és nyarán tiltakoztam az uralomra kerülendő destrukció ellen. Én megérteném és erkölcsi jogcímet adnék és szavaznék önnek, ministerelnök ur, ha ön ott lett volna abban a kis duna-utcai üvegkalitkában, ahol mi a Károlyi-kormány uralma napjaiban nyomdánk szétrombolásáig harsogtunk az ellen az uralom ellen, amely ellen önnek nem voltak ilyen invektivái, mint amilyenek állandóan vannak ellenünk. Elismerném az ön erkölcsi jogcímét, (Zaj jobb felől. — Kováts-Nagy Sándor : Beszéljen arról, hogy mi a sértés Î — Barabás Samu : Miféle leckéztetés ez?) ha az igen t. ministerelnök ur a kommün napjaiban annyit szenvedett volna, mint mi sokan itt, akiknek nem volt féltenivalónk anyagilag s akik csak egy eszméért, egy gondolatért, az önök leendő uralmáért harcoltunk. Én elismerném ezt az ön jogát, ministerelnök ur, különösképen akkor, ha ön csakugyan hű maradt volna azokhoz az elvekhez, amelyeket az általános választások alkalmával hirdetett. Én elismerném ezt a jogát, ha ön csakugyan sértő kifejezést hallott volna tőlem és talán jogos felháborodásában, túlmenve a saját megszabta illem határain, vetette volna ezt közbe. Ugy látszik azonban, hogy az igen t. ministerelnök ur bizonyos pillanatokban már nincsen idegeinek abban a nyugodt birtokában, amelynek meg kellene lennie, (Zaj a jobboldalon.) mert mikor a pénzügyminister ur egyik kijelentésére azt kiáltottam közbe, hogy a ministerelnök ur is nagyon rosszul tette, hogy amikor elment, sőt talán mielőtt elment külföldre, már ugy hirdette a külföldi sajtó, hogy a külföldi kölcsön . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Ez nem tartozik a személyes kérdéshez ! — Csontos Imre : A priccerrről volt szó ! Arról beszéljen! •— Élénk derültség.) Yégtelenül örülök, hogy ebben a tekintetben itt demokrácia van és hogy a gróf úrtól lefelé mindenki el van ragadtatva egészen a derültségig Csontos képviselő ur szellemességén. Ebben sem követhetem a t. többséget és a t. képviselő urnák erre a megjegyzésére csak azt mondhatom, hogy én sohasem vonultattam fel adataimat arra nézve, hogy egységespárti képviselők részeg állapotban a buffetben mit kiabálnak arról . . . (Zaj a jobboldalon). Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék általánosságban ilyen kifejezéseket használni és egyáltalában ne méltóztassék sértegetni, mert ha a képviselő ur igy folytatná, kénytelen volnék a képviselő úrtól, igen nagy sajnálatomra, a szót megvonni. Lendvai István : Csak azt akartam mondani, hogy én hozzám még nem kellett soha a Ház elnökének kijönnie a buffet-be és megtiltania, mint egy kormánypárti képviselőnek . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Ki volt az ? — Zaj.) Tudják, hogy Varsányi Gáborról van szó. Én soha még nem szóltam önre, aki saját ministerének beszéde alatt belépett az álom birodalmába. Én csak arra akartam utalni, hogy a ministerelnök úrtól különösképen Ízléstelen volt ez a dolog. Ön, ministerelnök ur, pártja és az egész destruktív sajtó hiába próbálja az én irodalmi multamat, politikai és irodalmi jelenemet igy próbálni nevetségessé tenni egy nemzet előtt. Ez az a destrukció, amely megnyilatkozott annak idején a mi boldogult szegény királyunk idején is, akit a destrukció mindenáron az alkoholista hirébe próbált keverni, és senki sem kereste, hogyan lehet egy alkoholistának nyolc egészséges gyermeke. (Nagy zaj a jobboldalon). Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék elhunyt királyunk személyét személyes kérdések herce-hurcájába bevonni. Ez a dolog egyáltalában nem tartozik ide. Lendvai István : ön, igen t. ministerelnök ur, amikor magáévá teszi ezt a különben igazán gyerekes és jelentéktelen harcmodort, csak arra kényszerit engemet, hogy majd akkor, amikor a keresztény Magyarországért vivott harc végén emlékirataimat megírhatom, ne mondhassam el, amit ön jogosan mondott el a mátészalkai küldöttség előtt, hogy amikor ön politikai ellenfelekkel küzdött, nagy ellenfelekkel küzdött. Ezt én önről ministerelnök ur nem mondhatom el. (Zaj a jobboldalon). Elnök : Bessenyey Zénó képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Bessenyey Zénó : T. Nemzetgyűlés ! Én mindössze egy bejelentés megtételére szorítkozom.