Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

22 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. dőnek háromnegyed részében szűkösen kenyérrel megélhessen ? T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a rendelettervezettel kapcsolatban azt is mondják, azt is irják, hogy a népoktatás ingyenességének megszüntetése a szanálási akcióval van kapcsolatban (Propper Sándor : Meg vagyunk szanálva !) s ezzel vonatkozásban állítják azt, hogy a kormánynak ezen a téren is, vagyis a kulturális téren is megvan a joga a fennálló törvények ellenére, a fennálló törvényektől eltérően rendeleti utón intézkedni. Én ennek a kérdésnek arra a részére kívánnám a hangsúlyt helyezni. Arra kivánom a hangsúlyt helyezni, hogy, ha a kormány valóban ragaszkodnék a kultuszministeriumnak ehhez a tervéhez, akkor szilárd meggyőződésem szerint a fennálló törvények ellenére cselekednék, akkor törvényszegést követne el, amint tehát minden törvényszegésnek, ennek is megvolna az a jogi következménye, hogy ilyen rendelet senkire sem lehet kötelező, senkire sem birhat hatállyal. Mert mit mond ez az ide vonatkozó szanálási törvény-paragrafus, amely bizonyos vonatkozásokban valóban felhatalmazást ad a kormánynak, hogy a fennálló törvényektől eltérően, rendeleti utón intézkedhessek ? Az immár a Törvénytárban is megjelent 1924 : IV. t.-cikknek, ennek az úgynevezett szanálási törvénynek 2. §-a tesz erről említést. Ez a paragrafus, utalva ebben a törvényben mellékelt, illetőleg törvényesített 1. számú szanálási jegyzőkönyvre, a következőket mondja (olvassa) : »Megadatik ugy a jelenlegi, mint minden azt követő kormánynak a teljes felhatalmazás az abban megállapított pénzügyi tervezetnek a végrehajtására. Nevezetesen arra, hogy a jelen törvényben és a jelen szakaszt kiegészítő részeknél a törvényhez csatolt mellékletekben — lásd A) mellékletet : Intézkedések részletezése, és B) mellékletet : Az államháztartás egyensúlyáról szóló féléves költségvetések stb., — részletezett intézkedéseket megtehesse. Az evégből szükséges intézkedések rendelettel a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is foganatosíthatók.« Világosan és határozottan kimondja tehát ez a paragrafus, hogy csupán az A) és B) pontban részletezett intézkedések tekintetében térhet el a kormány a fennálló törvényektől. A közoktatásügyi minisztérium ebben az egész törvényben egyetlenegyszer van megemlítve, még pedig a nyugdíjak csökkentésével kapcsolatosan, azonban sem az A), sem pedig a B) melléklet bevételi rovatában még csak allúzió sem történik arra, hogy a kormány közoktatásügyi téren ilyen uj bevételi forrást kivánna megnyitni. Az A) melléklet szól a bevételek fokozása tekintetében a földadóról, a jövedelem- és vagyonadóról," az egyes egyenes adóknak illetékekké való átalakításáról, szól a vagyonváltságról, a vármegyék és a községek háztartásának rendbehozataláról és benne van az a szerencsétlen fejezett a lakásbérek fokozatos felszabadításáról is ; de egyetlenegy szóval nincs benne az, hogy a kormánynak valami tekintetben joga volna eltérni az 1908 : XLVI. t.-cikktől, amely a népiskoláztatás tandíjmentességét biztosítja. Ez a törvénycikk, az 1908 : XLVI., egyenesen kimondja, hogy (olvassa) : »az állami, a községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak ugy mindennapi, mint ismétlő tanfolyamában a tanítás teljesen ingyenes, miért is ezen népiskolákban sem tandíj, sem az 1891 : XLIII. te. 10. §-ában megállapított 30 filléres járulék nem szedhető«. A népiskoláztatás tandíjmentessége tehát törvényben van kimondva. Ezt a törvényt csak törvényes rendelkezéssel lehetne megváltoztatni ; a kormánynak semmiféle joga nincs ahhoz, — és ezt a jogot semmiféle rabulisztikával vagy félremagyarázással nem igényelheti magának — hogy a népiskoláztatás tekintetében, de különösen a tandíjmentesség megszüntetése tekintetében rendeleti utón intézkedhessek. Én csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a kormányt ; legyen nagyon óvatos és ne lépjen arra az útra, amelyre lépni szándékozik, mert ez végzetes következményekkel járhat, hiszen az állampolgárok egészen logikusan azt gondolhatják, hogy, ha a kormány, amely a törvények megtartásának legfőbb őre volna, megszegi a törvényeket, akkor mindenkinek joga van ehhez (Propper Sándor : De nincs mindenkinek csendőrje !) és ha a kormány kezdi az anarchiát, akkor mindenkinek joga van ezt tovább folytatni. Én tehát figyelmeztetem a kormányt, hogy először is kulturális szempontból egyenesen végzetes az a szándék, melyet a kultuszministerium rendelettervezete megnyilatkoztat, másodszor pedig határozottan állítom, hogy a kormánynak nincs joga ezen a téren rendelettel intézkedni. A kormány tehát, ha erre a térre mégis elmenne, akkor ez igen végzetes következményekkel járna. Ezért én a következő interpellációt intézem a ministerel nök úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium az 1908. évi XLVI. t.-cikk világos rendelkezései ellenére rendeleti utón meg akarja szüntetni az elemi népoktatás ingyenességét ? 2. Amennyiben a ministerelnök urnák van erről tudomása, hajlandó-e az ország népességét megnyugtató olyan nyilatkozatot tenni, hogy ezt a semmivel sem indokolt, de az ország kulturális fejlődésére nézve rengeteg kárral járó rendelkezést meg fogja akadályozni ? 3. Hajlandó-e a kormány novelláris utón haladéktalanul megszüntetni azt az állami kárpótlást, amelyet a hitfelekezeti elemi népiskoláknak a beiratási és tanítási díjak elmaradásáért az 1908. évi XLVI. t.-cikk értelmében nyújt ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt interpellációm lényegére áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy előbb néhány szót szóljak annak előzményeiről. Valamikor, valahol, valamelyik magas büróban megszületett egy idea — nem akarom jellemezni az ideát, jellemzi az önmagát — mely abból állott, hogy a társadalmi rendre és az államra nézve bizonyos szinek veszélyesek, ezeknek a színeknek üldözése tehát államérdek. Amikor először hallottunk erről, egészen őszintén megmondom, nem akartuk a dolgot elhinni, mert ennyire rövidlátónak, hogy ne mondjam, bornirtnak még sem akartuk hinni azt a magas bürót. Ugy hiszem, illetékes helyen tagadták is annak idején ennek a titkos rendeletnek létezését, a gyakorlat azonban azt bizonyitotta, hogy Magyarországon piros szegfűt feltűzni, piros vagy ahhoz hasonló zsebkendőt viselni tényleg tiltott dolog és akiket ilyesmin rajtakaptak, azoknak nem volt igen kellemes dolguk a rajtakapó hatóságokkal. Egeszén természetes, hogy az ilyen gyerekesen nevetséges intézkedés ellen nekünk kifogásunk volt s Esztergályos t. képviselőtársam épen emiatt már néhány hónappal ezelőtt interpellációt is jegyzett be. Annak idején a belügyminister ur érintkezésbe lépett Esztergályossal és annak kilátásba helyezésével, hogy megfelelően intézkedni fog és megszünteti ezt az abuzust, arra kérte, hogy ne mondja el interpellációját. Esztergályos t. képviselőtársam nem is mondta el interpellációját, a belügyminister ur pedig betartotta szavát és a létező titkos rendelet mellé egy másik titkos rendeletet adott ki, mely