Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.
Ülésnapok - 1922-310
270 íá nemzetgyűlés 310, ülése 1924. évi július hó 1-én, kedden. a helyzete csöppet sem kedvezőbb, mint amilyen az állam és termelés helyzete. A fogyasztók óriási rétegeit tette tönkre a kormány az en meggyőződésem szerint és ez az a bűn, amelyet a történelem az önök fejére legsúlyosabban fog ráolvasni a jövőben. Mert sok mindent rendbe lehet hozni, sok mindent lehet szanálni, de egy egész nagy társadalmi rétegeknél, amelyek fizikailag elnyomorodtak, elbetegesedtek, ahol a gyermekáldás elmaradt, ahol a gyermekek elnyomorodtak azokban az években, amikor a legtöbb erőt kell magukba szivniok az élet számára, ezt a hiányt többé pótolni nem lehet. Elég szomorú dolog, hogy még most sem e rétegek szanálására fordítja a kormány a maga legfőbb gondját a szanálási akciója során, ellenkezőleg, ezeket mai nyomorúságukban meghagyja, ezeket nyomorúságukban stabilizálja. Olaszország legalább annyira forszírozza a maga iparának védelmét,mint Magyarország,legalábbanynyira rá is szorul a maga iparának védelmére, mint Magyarország, mégis össze tudta egyeztetni a fogyasztók érdekeit a termelés érdekeivel, az iparvédelemmel, mert azokra az iparcikkekre, amelyekre az emberi élet fentartásához a tömegeknek szükségük van, vagy megszüntette, vagy erősen lecsökkentette a vámot. Lisztre, cukorra, vágómarhára, lagyasztott húsra, különböző halakra és konzervekre, műtrágyára, égőanyagokra vagy nem vetnek ki vámot Olaszországban, vagy csak minimális vámot vetnek ki. De kérdem én : a legutóbbi vámtarifajavaslat tárgyalása alkalmával láttunk-e még csak törekvést is arra, hogy a kisembereket védelmezzük? Meggyőződésem szerint az iparvédelemnek arra kell törekednie, hogy a hazai ipart versenyképes helyzetbe hozza más idegen iparokkal szemben, amelyekkel konkurrálni kell. Mi az iparvédelmet helyeseljük, de az iparvédelemnek olyan mértéke ellen, amely már tovább megy ennél a normális mértéknél, amely már nem versenyképességet biztosit, hanem monopóliumot, mint egyoldalú, a fogyasztást és végeredményében a termelést is hátráltató vámvédelem ellen leghatározottabban tiltakoznunk kell. Sajnos, hogy ezzel a tiltakozással be is kell érnünk, mert hiszen a viszonyokon és állapotokon változtatni egyelőre nem tudunk. Azt mondja erre a t. kormány, hogy ezek a nagy vámtételek fegyverek a kormány gazdasági politikája kezében, amelyekből azután lealkudni lehet az egyes kereskedelmi tárgyalások alkalmával. De kérdezem : mikor lesznek meg ezek a kereskedelmi tárgyalások ? Elhúzódhat egy esztendeig, talán évekig is, amig azokkal az államokkal, amelyekkel meg kell kötnünk kereskedelmi szerződéseinket, ezeket tényleg meg is köthetjük. Addig tovább nyomorgassuk a mi fogyasztóinkat és tisztviselőinket, és akkor is tudjuk-e a végét ezeknek a kereskedelem-politikai tárgyalásoknak, tudjuk-e azt, hogy ezeket a tarifákat le tudjuk normális mértékre csökkenteni, mint harci eszközöket. Erre sincs biztos reménye a t. kormánynak. Ha külkereskelmünk helyzetét tekintjük, akkor szintén arra az eredményre jutunk, hogy sajnos, a kormány nincs tisztában azzal, vagy ha tisztában van, nein vonja le a konzekvenciáját annak, hogy mely államokkal való külkereskedelmünkre kell a mi gazdasági életünket baziroznunk Az elmúlt esztendő három hónapjában külkereskedelmi mérlegünk aktiv volt. Ebben az esztendőben is jobb a helyzet az első három hónapban, mint volt a múltban. Van azonban egy nagyon szomorú jelenség : Behozatalunk épen a kisentente országaiból van emelkedőfélben, épen azokból az országokból, amelyek politikai eszközként használják fel a velük való gazdasági kapcsolatot ; ellenben azokban az országokban, ahol terményeink számára piacot tudnak nyitni és ahol a politikai jóakarat is megvan irániunk, behozatalunkat elhanyagoltuk, holott soha a kormánynak nem volt annyi eszköze ahhoz, hogy behozatalunkat irányítsa, mint abban az időben, amikor behozatali és kiviteli tilalmakkal dolgozott. A cseh behozatal egész behozatalunknak 24%-át teszi, az osztrák behozatal 25%-nál több, az egész kisentente behozatala pedig, Ausztriáéval egyetemben, 63%-át teszi ki az egész behozatalnak. Ez azt jelenti, hogy mi ezekkel az országokkal, amelyektől legjobban kell félnünk politikai szempontból, amelyek ellenségeink, gazdasági függőségbe jutottunk, holott nem keltett volna velük gazdasági függőségbe jutnunk, mert kereskedelmi lorgalmunkat irányíthattuk volna más, barátságosabb államok felé. Olaszország, Anglia, a kisentente államai közül Jugoszlávia, továbbá Svájc és Ausztria azok az államok, ahol kiviteli többletünk van. Egészséges pénzügyi és gazdasági politika ezekbe az államokba, és ezek közül elsősorban Olaszországba irányította volna külkereskedelmi forgalmunkat. De nekem a leghatározottabb tudomásom van arról, hogy a kormány a maga kiviteli és behozatali engedélyeivel ugy gazdálkodott,hogy épen ezektől az államoktól vonta el külkereskedelmi forgalmunkat és elsősorban a kisentente felé irányította. (Dénes IstYán î Melyik az a tőldmivelésügyi ministeriummal összeköttetésben álló kiviteli vállalat ? Jó lenne ezt is megvizsgálni ! — Schandl Károly : A kiviteli engedély rendszere megszűnt. — Dénes István : De volt ! — Lendvai István : De mik történtek addig, amig volt ! — Schandl Károly : Tessék előállani konkrét vádakkal, ne csak általánosságban gyanúsítani! — Zaj. Elnök csenget./ Elsősorban Csehország az az állam, amely rávetette magát Magyarország gazdasági életére, s amely itt megfészkelie magát; Csehország az az állam, amely a kisentente államai, az ellenséges államok között a legnagyobb, a legerősebb külkereskedelmi forgalmat bonyolítja le velünk. (LendvaiIstván: Ezért ünnepelte Daruváry !) De Csehország az az állam is, amely legtöbb tőkét hozott be ebbe az országba, tudomásom szerint elsősorban a textiliparban, ugy, hogy amikor mi óriási és az egész világon példátlan vámtételekkel védjük iparunkat, tulajdonképen jórészt a cseh tőkét is védelmezzük. /Mozgás a baloldalon.) Nem elég tehát, hogy a cseh behozatalnak túlságos tért nyitottunk, ezenkívül még vámpolitikánkkal is védelmezzük a cseh tőkét. Kérdem : mi bölcseség van ebben és mennyiben hangolható ez össze a magyar nemzet, a magyar állam mai külpolitikai helyzetével és a magyar állam jövendőjével? (Nagy zaj balfelől.j Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Zsilinszky Endre : Fel fogok olvasni egy beszéd részletet és csak utólag fogom megmondani, hogy ki mondta el (olvassa) : »A bevételeket emelni és a kiadásokat csökkenteni kell. Ismét az egészséges pénzügyigazgatás elvei szerint kell cselekedni és nem olyan módon, amely alkalmas arra, hogy a mi népünk magángazdasági bevételét csökkentse.« (Grig-er Miklós : A volt cseh pénzügyminister, akit meggyilkoltak !) Nem ! (Erdélyi Aladár : Nem találósmese ez ! — Lendvai István : Nem mese az, gyermek ! — Derültség. — Továbbolvassa) : »Az adóprobléma csak igazságos kivetés és a módszer leegyszerűsítése és olcsóbbátétele utján oldható meg. Én gondoskodni fogok arról, hogy a fennálló adótörvények végrehajtassanak és az ellenük cselekvők bíróilag üldöztessenek. Azok a szervek, melyekre az adókivetés, értékelés és az ellenőrzés tartozik, kell, hogy a szükségleteknek megfelelő mértékben erősíttessenek. A törvényes kivételeket és minden jogosulatlan formáját a kincstári kedvezményeknek