Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-310

À nemzetgyűlés 310. ülése 192á. évi július Hó 1-én, kedden. 26a abba a helyzetbe, hogy ezekre a lelkemet gyötrő kérdésekre megtaláljam a feleietet abban a bizo­nyos ominózus Eskütt-ügyben. Ne méltóztassanak erre megint azt mondani, hogy újra felmelegítem ezt az ügyet. Mindaddig, mig ez az ügy tisztázva nincs, jogos kötelességet teljesítünk akkor, amikor ezt az ügyet a kormánynak a szemére hányjuk. A tisztelt kormánypárt a maga kényes uri érzésével és fel­fogásával a legborzasztóbb sarat dobálta rám azért, mert ezt az ügyet annak idején szóvátettem, de az a kényes uri érzék nem szólalt meg abban az irán} r ban, ha ebben az ügyben csakugyan nincs semmi, hogy akkor magának a kormánynak és pártjának lett volna a kötelessége, hogy ez az ügy már tisztán álljon az orí-zág előtt. Csodálom, hogy ez a finom uri érzés nem diktálta és nem sürgette ennek az ügynek a tisztázását. Ebből a háromesztendős hallgatásból követ­kezik, hogy ebben az ügyben kell valaminek lenni, ami i hatalmasoknak nem kedves, mert különben már tisztázták volna. Amikor én itt egy lapban megjelenő nyilatkozatot olvastam fel, amelyben súlyos vádak hangzottak el magasrangu egyéni­ségek ellen, mint megbolygatott hangyboly, ugy jött rám a tisztelt kormánypárt, hogy belém fojtsa a szót. Leszögezem, hogy ez ellen a vádaskodás ellen mindezek a megvádoltak nem emeltek panaszt és nem indították meg a bíróság előtt az eljárást. Erre azt felelhetnék onnan, hogy azért nem tették, mert a vádaskodót nem találták elég komolynak s a vádat nem tartották elég alaposnak, hogy bíró­ság elé menjenek a panaszukkal. Ám kérdezem, hogy egy másik esetből kifolyólag mégis miért in­dítottak rágalmazási pert a vádaskodó ellen. Ha egyik vádjával nem érdemes szembeszállni, miért érdemes a másikkal. Minden egészséges gondolkozású ember előtt ez azt bizonyítja, hogy nem mertek fellépni a vád ellen. A legnagyobb felháborodással bélyegzem meg ezt az eljárást utólag, mikor a következmé­nyek igenis engem igazoltak. A tisztelt akkori igaz­ságügyminister ur azzal tüzelte a tisztelt túl­oldalt, hogy hiszen már tárgyalásra tűzték ki ezt az ügyet. Február 21 ike volt ez a nap, holott íme itt van július elseje és az ügy még mindig nincs letárgyalva. Tehát ez is bizonyítja, hogy milyen szemíényvesztése és megtévesztése folyik a köz­véleménynek ebben az ominózus ügyben. Aki tisztán áll, az elsősorban én vagyok És akik nem állnak tisztán, a kormány és pártja az, amely nem sürgeti, hogy ezt az ügyet az ország közvéleménye elé tisztázva állítsuk oda. (Platthy György : Nem tartozik a pártra. A bíróság eljárá­sába nem lehet befolyni egy pártnak.) Magam is azt szeretném látni, hogy nem folyhatnak bele, de haliunk holnap hátborzongató adatokat, hogy meny­nyire befolyik bizonyos irányban a bíróság eljárá­sába a kormány. Azt mi kárhoztatandónak tartjuk, hogy már három éve letárgyaltathat ta volna a kormány ezt az ügyet, erre minden eszköze meg­lett volna, ha nem szántszándékkal huzza. Ezt nem vonhatja kétségbe egy tárgyilagos ember se. Nincs olyan ügy, amit 3 esztendő óta ki ne lehetne deríteni és el ne lehetne intézni pláne akkor, amikor kiragadtak egy pármomentumot és azt állították oda a bíróság elé vádpontok gyanánt. Ilyen esetben pláne rövid idő alatt dűlőre lehetett volna vinni ezt az ügyet, ha akarták volna. Már azok, amiket idáig elmondottam, világosan bizonyítják, hogy a mai kormányzatnak nincs meg a kellő erkölcsi alapja. Hogy nincs meg a kellő erkölcsi alapja, azt megmutatta a népjóléti minis­ter ur is egy nyilatkozatával, amikor nem restéit ideállani a nemzetgyűlés elé és színes szép szavak­kal, de a legnagyobu cinizmussal jelentette be, hogy igenis közpénzekből elősegítette az Eskütt-ügy egyik vádlottjának Zákány Gyulának Amerikába való ki­utazási lehetőségét. (Halász Móric : Nem így mondta a népjóléti minister ur !) Igenis beismerte, hogy adott neki közpénzt, hogy kimehessen Amerikába. Mentegette azután a népjóléti minister ur magát azzal, hogy a krisztusi szeretet indította őt erre. A krisztusi szeretet vezesse őt akkor, amikor a nemzet hadirokkantjairól és árváiról kell gondos­kodni, amikor a vagonlakókat kell elhelyezni, de nem aukor, amikor közpénzekből panamistákat kell Amerikába szöktetni. Hivatkozott arra is a népjóléti minister ur, hogy ő nem tudott arról, ho,gy ez az ember az Eskütt-ügyben be van mártva. Édes Istenem, olyan átlátszó ez a kifogás. Hiszen az első nemzetgj'ülés napokon át tárgyalta Zákány ur mentelmi jogának a felfüggesztését ezzel az üggyel kapcsolatban. Hát Vass minister ur nem szerzett vagy legalább sze­rezhetett volna tudomást a lapokból erről. Teljesen kizártnak tartom, hogy azért segítette ki Amerikába, mert nem hitte, hogy az Eskütt-ügybe be van keverve. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Legutóbb ki lett tere­getve a nemzetgyűlés előtt az a szerep, amelyet a tisztelt ministerelnök ur Weisz Manfréd birtokának mentesítése ügyében játszott. Ez sem alkalmas arra, hogy az országnak, a falu népének a bizalmát növelje, hanem a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy ezt a bizalmat még ha meg is lett volna a mai kormány iránt, eltüntesse. Szabad egy ministerelnöknek a maga közjogi méltóságát veszé­lyeztetve egy bírósági ügyben ilyeténképen bele­avatkozni ? Szabad egy ministerelnöknek védeni a háborús birtokot a kis igénylőkkel és a földnélkü­liekkel szemben ? Ha mást nem nézünk csak azt, amit nem tagadott, hogy leveleket irt a bíróság elnökének, hogy a bíróságot ilyen vagy olyan formában informálja vagy utasítsa maga ez a tény egy igazi normális alkotmányos országban meg nem állhatna és egy ilyen kormány, amelynek a fejéről ilyen dolgok sülnek ki, a helyén egy óránál tovább nem maradhatna. Itt van a volt — de még most is az — pénzügy­minister urnák a nyilatkozata, amelyet a nyomorgó tisztviselőkkel szemben engedett meg magának. Mikor egyik tisztelt képviselőtársam a családi pótlék tisztességes rendezését sürgette, azt mon­dotta, hogy nem tartja helyesnek, mert ő nem imperialista. Tehát az, aki egy családot véd, aki a magyar jövendőt akarja megalapozni, aki gyerme­keket nevel a hazának, az ennek a tisztelt képvi­selő urnák szemében vad imperialista. Ezt egy józan felfogású tisztességes hazafias gondolkozású magyar ember nem mondhatja ebben a szeren­csétlen csonka Magyarországban. Kijelentem, hogy igenis a falu népe nem ellen­sége a tisztviselőknek. A falu népe azt akarja, hogy a szükséges tisztviselőket tisztességgel fizessek. A falu népe, amely dolgozik, verejtékezik, tudja, hogy a munkás méltó a bérére és az a tisztviselő, aki becsülettel látja el a munkáját és végzi a hivatá­sát megérdemli, hogy az ország, illetőleg a mun­kaadó állam tisztességesen fizesse. De az egész tisztviselőkérdés is olyan elhibázott a kormány kezében, amennyiben nem mert tisztességes meg­oldáshoz nyúlni. Nem merne kellő számra redu­kálni a tisztviselőket. Hivatkozik arra, hogy nem birja őket fizetni, hogy várjanak még két esztendeig, — amint Kállay képviselő ur mondta — két esztendő multán talán jobban lehet megélhetésüket biztosítani. Hogy ez a kérdés hová és milyen balkán állammá sülyeszti le ezt az országot, ezzel, azt hiszem, mindnyájan, akik a kérdéssel kissé foglalkoztunk, vagy legalább is nyílt szemmel nézzük a dolgokat, tisztában va­gyunk. (Csontos Imre ; A képviselő ur előbb az NAPLÓ XXV. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom