Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

240 Í4 nemzetgyűlés 309. ülése 1924, De nagyon feltehető, hogy ez volt az oka a rendelés elmaradásának. (Erdélyi Aladár: Nem tehető fel! így van, mert amit mi mondunk, azt bizonyltjuk is. - Perlaki György: Feltevésekből nem szabad kiindulni!) Nagyon könnyen feltehető, hogyha ezeket a relációkat előbb felvettük volna Bulgáriával, ha összeköttetést kerestünk volna vele már előbb, akkor iparunk nem szenvedett volna ilyen milliárdos károkat. A csehek azonban ebben is megelőztek bennünket; mi ébredtünk, de későn ébredtünk, és ebből a vállalkozásból is kimaradtunk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az idézet felolvasását!) Örömmel hallom, hogy a mélyen t. túloldal igen szeretett ministerelnökének (Éljenzés és taps a jobboldalon.) szózataival nem tud betelni és nem elégszik meg azzal, ha itt hallja őt a Házban, vagy ha mindennap olvassa nyilatkozatait, hanem még reprizként is szivesen szereti hallgatni az ő beszédeit. (Barthos Andor: Ha vádol, tessék felolvasni! — Erdélyi Aladár: Csak az igazat róla!) Tekintettel arra. most már nem áll kellő idő rendelkezésemre, (Derültség jobbfelöl.) nem olvashatom fel a ministerelnök ur beszédét (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ahá!) de megigérem, (Erdélyi Aladár: Sajnos nem hihetünk !j hogy a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, amikor remélem, hogy nagyon-nagyon hosszan igénybevehetem a mélyen t. Nemzetgyűlés idejét, leszek bátor a Morbitzer-vaesora egész lefolyását és a ministerelnök ur beszédét szószerint felolvasni és bemutatni, hogyan is képzelte ő el azt a frontot, amelyet soha nem fog felépithetni: a polgári frontot a munkássággal szemben. Barthos Andor: A házszabályokhoz kérek szót! Mélyen tisztelt Elnök ur! Nem vagyok annyira járatos a házszabályokban, nem tudom, van-e rá mód, de ha van rá mód, szíveskedjék még annyi időt engedélyezni az előttem felszólalt t. képviselő urnák, hogy azt az állítását, amelyet a ministerelnök úrra tett, bebizonyítsa, és azt az idézetet, melynek felolvasását Ígérte, felolvashassa és igy igéretét beválthassa. Elnök: Az elnöknek erre a házszabályok értelmében nincs ingerenciája. (Rassay Károly: De neki joga van személyes kérdésben szót kérni!) A képviselő urnák joga van olyan bizonyítékokat felsorakoztatni, amelyeket jónak lát, de arra az elnöknek semmiféle befolyása nem lehet. Tekintettel az idő előrehaladott voltára, a vitát megszakitom és napirendi javaslatot fogok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, július hó 1-én, délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: az indemnitásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, továbbá a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Természetesen az ülés 11 órakor kezdődvén, a Ház esti 7 óráig fogja tanácskozását folytatni. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló? Bodó János jegyző: Dénes István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló? Bodó János jegyző: Dénes István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációia töröltetik. A következő interpelláló? Bodö János jegyző: Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló? Bodó János jegyző: Zsilinszky Endre! évi június hó 28-án, szombaton Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló? Bodó János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy Györki Imre képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el? (Igen) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Bodó János jegyző: Homonnay Tivadar. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk! Megadjuk!) Homonnay Tivadar: T. Nemzetgyűlés! Bármennyire sajnálom is, interpellációmat el kell hogy mondjam, és szives engedelmüket, hogy interpellációmat elhalaszthassam és máskor mondhassam el, ez alkalommal igénybe nem vehetem. Megigérem azonban, hogy nagyon rövid leszek, bár interpellációm tárgya és fontossága megérdemelné azt, hogy vele mélyebben és bővebben foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés! A Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati kórházat annak idején szerény véleményem szerint igen helyesen azért vette meg a székesfőváros, mert a szülés előtt álló és a műtétre szoruló asszonyokat nem tudta az akkor meglevő kórházakban elhelyezni. A kórház, amelyről szólok, igen t. Nemzetgyűlés, ma is állandóan tele van. Évente több mint 1500 szülés folyik ott le és több száz azoknak a műtéteknek száma, amelyeket ott évente eredményesen végeznek. A -kórház azelőtt szanatórium volt. Mai befogadóképessége elég nagy. A külön szobák száma — ugy tudom — harminc-negyven. Ezenkivül rendelkezésre áll több műtő és ugy tudom, több kórterem. Ezeket a szobákat igénybeveszik a középosztály asszonyai, tisztviselők, kereskedők, katonatisztek, iparosok asszonyai is, sőt a munkásság asszonyai is, de legtöbben a középosztálybeliek azok, akik nem rendelkeznek kellő anyagi javakkal, hogy a tetemes szanatóriumi kezelés költségeit elő tudják teremteni. Mit látunk? A kórházat a főváros < szanatóriummá akarja átalakítani azért, hogy jövedelmezőbbé tegye. (Ugrón Gábor: Szép kis szociálpolitika !) Én azt egyenesen kétségbevonom, hogy ciZ ci jól bevált kórház, ha szanatóriummá alakíttatnék át, jövedelmezőbb lesz. A szándék keresztülvitele azonban nem szolgálja a célt még anyagilag sem, mert szerény véleményem szerint a székesfőváros kórházaiban levő 7—8000 ágynak deficitjét nem lehet fedezni harminc-negyven külön szobának költségeiből. (Ugrón Gábor: Ugy van!) Nincs meg a garancia arra se, hogy ha ez a kórház — amit szerintem nem szabad megtenni — átalakíttatnék szanatóriummá, a mai nehéz időkben mint szanatórium prosperálni tudna, mert tudjuk nagyon jól, hogy épen a mai idők a legalkalmatlanabbak arra, hogy uj szanatórium állíttassák fel a székesfővárosban. (Strausz István: Ki van ennek az akciónak a háta megett?) Nagyon szeretném^ tudni magam is. Nem is beszélek a többi szanatóriumok konkurrenciájárói, nem is beszélek arról, hogy ezek a többi szakszerűen és jól vezetett szanatóriumok is ma a legnagyobb nehézségekkel küzdenek. Biztos tudomásom van arról, hogy egyik-másik szanatóriumban, ahol hatvan-hetven szoba van, csak tiz-tizenöt szoba van lefoglalva. Tudom, hogy a meglevő szanatóriumok is csak a legnagyobb nehézséggel tudják magukat fentartani, mert nincs kellő számú betegük. Hogy azonban a székesfőváros anyagi eredményt nem ér el az átalakítással, azt még azzal is igazolhatnám, hogy ezeknek a nagy kórtermeknek, amelyek oly kiválóan váltak be különösen a háború ideje alatt, amelyekbe nagy számmal vitték