Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

'A'nemzetgyűlés 309. ülése '1924. sában egy kijelentést tett, amelyet kénytelen vagyok rektifikálni, annál is inkább, mert ellentétben áll azokkal a szavakkal, amelyeket előző felszólalásomban mondtam. Azt mondja a képviselő ur, hogy Rassay Károly képviselőtársa saját buzgalmából és elhatározásából buzgólkodott a székesfővárosi törvényjavaslat mielőbbi letárgyalása körül. (Kuna P. András: Joga van hozzá!) Ezt rektifikálnom kell. Már az előbb megmondottam, hogy nem a saját elhatározásomból, — olyan értelemben, mintha az inieiativa a pártközi értekezlet után tőlem indult volna ki — hanem egyenesen a szoeiáldemokratapárt t. képj viselőtagjaival, köztük Farkas István t. képviselő úrral folytatott beszélgetések után is jártam közben a fővárosi törvényjavaslat mielőbbi letárgyalása érdekében. Kénytelen vagyok rektifikálni azt is, amit a t. képviselő ur mondott, hogy nem tudták, hogy a ministerelnök úrral volt-e tárgyaiásom vagy sem, mert ők igenis várták a választ, a választ közöltem és a t. képviselő urak ugyanakkor közölték velem azt is, hogy két szónokot állitanak még az indemnitási vitába. Becsületére válnék a szociáldemokrata pártnak, ha a fővárosi törvényjavaslat mielőbbi tető alá hozása érdekében áldozatokat hozna, még a maga jogos panaszai tekintetében is. Mindenesetre kötelessége azonban a szociáldemokratapárt t. vezetőinek is egy megbeszélést és megállapodást nem más szinben előadni, mint ahogy az tulajdonképen megtörtént. Ez a tényállás, amelyet, azt hiszem, az egyszerű elmondáson kivül négy év után mással nem kell igazolnom. Álltam én már itt ebben a Házban igen sok és erős harcban és viharban, de még oda nem kerültem, hogy elmondott szavaimat az elmondáson kivül egyébbel is kellett volna igazolni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ami Rupert t, képviselőtársamnak azt a kijelentését illeti, hogy ő a numerus claususról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az ellen küzdelmet folytatott és nélkülözte az én támogatásomat, erre igen egyszerű a feleletem. Én abban az időben tényleg súlyos betegen feküdtem, ezt mindazok tudják, akik velem egy pártban voltak. Azonban nem fogok erre hivatkozni. A magam részéről kijelentem, hogy abban az időben és légkörben talán egyébként sem küzdhettem volna a numerus clausus ellen. Én nem kivánok nem levő babérokból élni. S hogy egyúttal viszont t. képviselőtársamnak ezt a kölcsönt visszaszolgáltassam, elmondhatom, hogy én már régen itt ültem ezen a helyen, amikor az igen t. képviselő ur a kormány háta mögött annak politikáját támogatta. Ez a különbség. Én sem a jelenben, sem a múltban nem szoktam kétértelmű politikát folytatni, nem szoktam a kormány háta mögött megmaradni és ott ellenzéki politikát csinálni, hanem amikor a meggyőződésemmel ellentétbe jutottam a kormánnyal, annak konzekvenciáját minden tekintetben levontam és négy-öt képviselőtársammal ittmaradva folytattam az akkor meglehetősen kilátástalan küzdelmet. Én arra sem gondoltam, hogy a kormánypártiság hátvédje legyen a hátam mögött. Elnök: Rupert képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Mindent tártam volna, csak azt az egyetlen egyet nem, hogy valaki azt állithassa rólam, hogy egy kétértelmű és kétszínű politikának hátvédje mellett folytattam volna politikát, Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy amikor megjelentem a nemzetgyűlésen, ott ültem a kisgazdapártban, amely akkor szabadelvű párt volt az adott viszonyok évi június hó 28-án, szombaton 235 között, t. képviselőtársam pedig itt ült a keresztény pártban, amely nem volt szabadelvű párt. Én tehát — mert a mi pártunk szabadelvű párt volt, s igy is jöttünk be, — már a harmadik, negyedik napon vagy héten, de kezdettől fogva mindig, ha olyan kérdésről volt szó, amely a liberalizmusnak, a szabadságnak ügye volt, amely az üldözött embereknek, osztályoknak védelmét jelentette, a kormánypártban is, noha nem voltam ellenzéki, mindig megtaláltam a hangot és vettem magamnak a fáradságot, hogy a kormánypárt padsoraiban is védelmére keljek az üldözött igazságnak, amikor mások az ellenzéki padokból sem tették ezt meg. (Erdélyi Aladár : Akkor miért tagadja meg tőlünk, hogy csináljuk ?) Tessék utánam csinálni. (Erdélyi Aladár : Azt már nem.) Kérdem, miféle bűn lehet az, ha valaki kormánypárti léte dacára is kezdettől, az első naptól fogva ellenzéki álláspontot foglal el minden kártevéssel, minden üldözéssel, elfogultsággal, minden úgynevezett fajvédelemmel és más egyebekkel szemben, mig mások ellenzéki létükre nem teljesitik azt a funkciót, amit az illető teljesített. (Rassay Károly : Kik azok a mások ?) Akárhányan voltak ilyenek az ellenzéken, — képviselő ur is közéjük tartozott — ugy hogy az első időkben nekünk magunknak — Bottlik Józsefnek, Drozdy Győzőnek, nekem és néhánynak — kellett vállalni az ellenzéki szerepet és a keresztény tábor ellen, — az ellen a keresztény tábor ellen, amelyben a képviselő ur is helyet foglalt, — éles és erős küzdelmeket folytatni. (Rassay Károly : Én védtem meg önt, amikor a Landau-ügy tárgyalása alkalmával ki akarták emelni !) Nem arról van szó, hogy a képviselő ur mit csinált. (Rassay Károly : Amikor a Landau-ügy tárgyalása alkalmával ki akarták emelni, én védtem meg önt !) Engem ki akartak emelni ! Vagyok bátor tisztelettel utalni arra, (Rassay Károly : A naplóra utaljon !) hogy amikor a Landau-ügyet tárgyaltuk, a szörnyüködésben az egész Ház uni sono — és ez becsületére legyen mondva_ - részt vett ; részt vettek abban a legerősebb fajvédők is. Tessék a naplóban megnézni Berki Gyula, Barla-Szabó József, vagy Budaváry László közbeszólását, amely közbeszólások azt mutatják, hogy a szörnyüködésben mind velem együtt részt vettek. Odáig azonban nem fejlődött a dolog, hogy nekem akkor konfliktusom lett volna. (Perlaki György : Ez fontos !) Hogy kiléptem a kormánypártból, ezt nem azért tettem, mert még liberálisabb akartam volna lenni, mint amilyen ott voltam, Lehettem volna az ott is, de kiléptem azért, mert betódultak oda a fajvédők és mert az Eskütt-ügy botránydolgai akkor már közbeszéd tárgyai voltak. (Zaj jobbfelöl. — Kuna P. András : Akkor még szó sem volt róla !) Akkori levelemben meg is mondtam, hogy ezért lépek ki a kormánypártból, mert a fajvédők bejöttek és mert irányváltozást látok. Megjegyzem, hogy akkor még Bethlen nem volt miniszterelnök. (Perlaki György : Hol volt akkor még az Eskütt-ügy?) Akkor már ismertük, magunk között is tárgyaltuk s Nagyatádival és Mayer Jánossal is folytonosan közöltük, hogy milyen botrányok vannak, kávéházban árulnak kiviteli engedélyeket. Én a kormánypártnak ebben a házi ügyében nem akartam többé részt venni. Ez a magyarázata, kilépésemnek. Kijelenthetem, hogy soha sem röstellem azt, hogy amikor még kormánypárti voltam, akkor is ugy cselekedtem, mintha ellenzék lettem volna. Nem az a fontos, hol vagyunk, mindegy a pozíció, csak becsülettel, tisztességgel, férfiasan, bátran és egyenesen teljesítsük kötelességünket. Nem az a fontos, hogy ki hol van, hová megy, honnan és