Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

234 À. nemzetgyűlés 309. ülése 1924 pártiságot illeti, nem tudom, hogy Bethlen István kikkel ölelkezik, kikre számit, kikre nem. Én csak egyet tudok, azt, hogy a szociáldemokratákra és reánk nem számit. Hogy azután ezentúl a zsetonpárthoz ki csatlakozik, ki nem, ki érzi magát érintve, ki nem, ez mindig az illetők dolga. Ha t. képviselőtársam nem tartozik a zseton-párthoz, akkor nem is vonatkozott rá megjegyzésem. Én arról a déli-vasúti vacsoráról beszéltem, ahol ott voltak azok a reprezentánsok, akik nem jelentenek semmiféle tömeget, akikkel azonban sakkjátékot, vagy nem tudom én, hazárdjátékot játszik a t. ministerelnök ur (Erdélyi Aladár : Az nem egészen mindegy !) s akiket egyszerűen tömegek helyett tologat ide-oda. Nem akarják ugyanis azt, hogy a főváros egyszer már nagykorú politikát csináljon ; a fővárosnál ugy akarják elintézni a dolgot, mint azelőtt szokták, hogy ott vannak a törzsfőnökök, a klikkfőnökök, ezek egymással szövetkeznek, cserélik, eladják egymást s ha azután ezek együtt vannak, akkor ezzel el van a dolog intézve. (Erdélyi Aladár: Bárczy majd megköszöni ezt önnek !) Azt nem tudom, hogy Rassay t. képviselőtársamat Bethlen István azon a vacsorán számbavette-e ilyen értelemben vagy sem, erről igazán nem tudok. Ami most már azt illeti, hogy a szociáldemokrata párt és a Gömbös-párt nem tett kifogást a t. képviselő ur közvetítő tevékenysége ellen, ezt nyugtázom, ehhez azonban nekem semmi közöm nincs, mert én nem is beszéltem a szociáldemokraták és a Gömbös-párt nevében, hanem a mi nevünkben, (Zaj a szélsőbaloldalon.) beszéltem pedig azért, mert a szanálási vita alatt is az történt, hogy folyton jártak-keltek a közvetítők, mig végre sikerült az ellenzék egy részét leszerelni. Ez ellen pedig azért védekeztem és ezt azért tettem szóvá, mert bár lehet, hogy a közvetítők áldásos tevékenységet fejtenek ki, ennek azonban mindig az az előfeltétele, hogy ellenállás mutatkozzék, mely ellenállással szemben azután a kormányban esetleg hajlandóság jelentkezik. Ezért talán nem is annyira a közvetités ellen volt nekem kifogásom, — hanem csak visszagondolva a szanálási vitára — a korai közvetités ellen, amikor a kormány még nem igért és nem adott eleget, mert az ilyen közvetitések azt a veszedelmet jelentik, hogy leszerelik az ellenzék ellenállását, mert akkor azt gondolja a kormány, hogy ezzel az ellenzékkel igen könnyű elbánni. Mert azok a sikerek, amelyeket a közvetítők itt-ott felmutathatnak,— 33-as bizottság és egyebek — ezek a koldus-ajándékok is arra vezethetők vissza, hogy a kormány látott egy ellenállást. Az ellenzéknek ez is a szerepe és ennek az ellenállásnak, az ebből folyó nagy érdeknek megvédelmezése érdekében beszéltem a közvetítő politikáról. Nagyon köszönöm igen t. képviselőtársamnak azt, hogy kegyes engem értesiteni arról, hogy valamikor az én személyemet a fővárosi politikánál igen jól tudta képviselni. Én eddig abban a véleményben voltam, — kissé szerénytelen voltam — hogy egyformán, kölcsönösségi viszonyban voltunk etekintetben igen t. képviselőtársammal. Talán méltóztatnak visszaemlékezni arra is, hogy már a numerus clasusos vitánál is liberális álláspontot vallottam, amikor — 1920 szeptemberében — még igen t. képviselőtársunkat ennél a vitánál elég szerencsétlenek voltunk nélkülözni. Azt gondoltam, hogy azon a terrénumon, ahol azután ez a kérdés is számit, én is olyan hasznot jelentek a t képviselő ur személyére nézve, mint amilyet a képviselő ur személye reám nézve. Ezekben voltam bátor elintézni a köztünk feliforgó kontroverziát. Elnök : Farkas István képviselő ur személyes . évi június hó 28-án, szombaton kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! Csak egypár szót kivánok szólani. Ami azt illeti, hogy a szociáldemokrata pártot liferálta-e valaki vagy sem, erre nézve kijelentem, hogy bennünket liferálni nem lehet, azt hiszem, sem Rassay Károly képviselő urnák, sem másnak. Rassay Károly t. képviselőtársam buzgalmat fejtett ki a maga elhatározásából abban az irányban, hogy a fővárosi törvényjavaslat minél előbb letárgyaltassék. Akármilyen rossz is az a törvény, akármennyire rossznak is tartjuk azt a magunk részéről, bennünket mégis az a főszempont vezetett, hogy a fővárosnál az alkotmányosságot helyreállítsák. Ebből a szempontból természetesen — nem most, hanem régebben, a múlt év novemberében vagy decemberében — szóvátettük ezeket a kérdéseket, s az volt az álláspontunk, hogy a fővárosi törvényt minél előbb meg kell csinálni. Ez az álláspontunk nem változott ma sem. Ehhez mérten tárgyaltunk mi Rassay Károly képviselő úrral, aki mindig forszirozta ezt a kérdést nálunk is és másoknál is. Arról nem voltunk informálva és nem is voltunk rá kiváncsiak, hogy Rassay képviselő ur mennyiben tárgyalt a kormánnyal. Biztos, hogy érintkezett vele. El is mondta, hogy a ministerelnök ur erre vagy arra hajlandó. A főszempont az volt, hogy a képviselő ur velünk is érintkezett, mint más pártokkal és képviselőkkel, s hogy mi is helyeseltük azt az álláspontot, hogy a fővárosi törvényt minél előbb keresztülvigyük. Ez a tiszta tényállás a mi részünkről. Szállitásról azonban beszélni nem lehet. Ha valaki minket szállitani akar, tessék azt ránk bizni; mi nem hagyjuk magunkat szállitani és nem vagyunk olyan portéka, amelyet olyan könnyen lehet liferálni. Elnök: Barthos Andor képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Barthos Andor: T. Nemzetgyűlés ! Amikor programmbeszédemet megtartottam, akkor pálcát törtem a különböző személyeskedések felett, és így igazán mondhatom, hogy csak kényszerűségből szólalok fel, ha most személyes kérdés címén bátor vagyok néhány kijelentést tenni. Rupert Rezső képviselő ur beszédében megemlékezett a Károlyi kormányról és láthatólag felém irányítva tekintetét, talán gesztusát is, — erre nem emlékszem — fKuna P. András: Az vele jár!) azt mondotta, hogy a Károlyi-kormány minden tisztviselőt előléptetett. Mikor én erre azt voltam bátor felelni, hogy nem, akkor Rupert képviselő ur azt mondotta, hogy én is előléptem volna. Erre a következő kijelentést vagyok bátor tenni. Én már 1913-ban lettem ministeri tanácsos. Tudvalevő, hogy a Károlyi-kormány 1918-ban — gondolom november 1-én — jutóit hatalomra. Károlyi-kormány kereskedelmi ministere Garami Ernő volt, és nem hogy előléptetett volna engem, hanem mellőzött. Ez a tiszta tényállás. Ehhez csak azt fűzöm hozzá, hogy igen furcsa harcmodornak tartom azt, mikor egyes képviselő urak másként nem tudnak érvelni, minthogy másokat bemázolni igyekeznek ilyen kijelentésekkel. (Kuna P. András : Különben kifogynának a beszédből ! — Rupert Rezső: Mivel mázolták be ?) Elnök: Rassay Károly képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés ! Egy pár percre kivánom igénybevenni a nemzetgyűlés szives türelmét. Farkas István t. képviselőtársam felszólalá-