Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

'Ä nemzetgyűlés 302. ülése 1924. évi június hó 18-án, szerdán. 17 a hazaárulás fogalmával sehol a világon nem űznek olyan szinte komikus játékot, mint Magyarországon. A hazafiság olyan elasztikus fogalom, amibe sok minden belefér. Azt hiszem, nincs olyan ember, nincs olyan szociáldemokrata sem Magyarországon, sem másutt a világon, aki a szülőföldjét ne szeretné. Hiszen ez az emberrel veleszületett ösztönös érzés. Különös jelenség, hogy ezt érdemnek tudják be a magyar hazafiak. Ez nem érdem, de nem is kötelesség, hanem az állatban is meglévő természetes ösztön, hiszen a tehén is örül, ha este haza kerül megszokott istállójába. (Mozgás a jobboldalon.) Ha az ország valamelyik kategóriájának érdeke az, hogy ez az ország nagy és hatalmas legyen, hogy itt az ipar és kereskedelem virágozzék, ugy ez elsősorban a munkásságnak az érdeme, amely csak akkor tudja megkeresni kenyerét, csak akkor tud boldogulni, ha munkaalkalom van, ha az iparnak és kereskedelemnek megvan a konjunktúrája és ha megvan a rendes bérfizetés lehetősége. Nem lehet feltételezni, hogy mi, ha a legridegebb önzés álláspontjára helyezkedünk is, olyasmit tegyünk, ami az ország kárára van. Itt az a baj, hogy a t. kormányzati rendszer összetéveszti magát az országgal és ha őt támadja valaki, azt mondják, hogy az országot támadja. Ezzel a váddal illették a Bécsben élő Garami és Buchinger barátainkat is, akik a külföldön ostorozták a magyar kormányzati rendszer bűneit, de soha az ország népe és érdeke ellen egy szót nem irtak és mondtak. A ministerelnök ur tegnap Eckhardt Tibor képviselő ur felszólalására adott válaszában azt a szép kijelentést tette, hogy azért, mert valaki zsidó, nem lehet elvenni a birtokát, szóval a törvény nem azért alkottatott, hogy a zsidóktól vegyék el azt, ami az övék s ezzel szemben Eckhardt képviselő ur beszédének tendenciája és intenciója efelé konkludált. Ez nagyon szép, de mivel a kormányzati rendszer politikája mást mutat, ugy látszik, hogy a ministerelnök urnák erre a kijelentésére most szükség volt. Én azonban a zsidókérdésről nem beszélek, mert csak egy problémát ismerek, az ember-kérdést és ebből a nézőszögből nézek mindent, az egyetemes emberi szempontok szerint. (Zsirkay János : A ministerelnök ur csak a nagybirtokost védte a kisemberek érdekeivel szemben S Ez a baj !) Ebben megegyezünk. Elnök : Zsirkay János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zsirkay János '• A kisemberek érdekében nem tett egy lépést sem ! Ez a baj !) Pikier Emil : Ez igaz, ezt akartam épen mondani. Ha a ministerelnök ur a kis, elproletárosodott zsidók érdekeit épugy megvédené, mint a nagy, hatalmas zsidók érdekeit, akkor kalapot emelnék előtte. De, mivel csak a Weisz Manfrédok és a nagy zsidók érdekeit védi meg, ezért az ő filoszemitizmusa előttem nagyon gyanús. Annál is inkább gyanús, mert a ministerelnök ur az előző nemzetgyűlésen coram publico kijelentette, hogy ő nem barátja a hangos antiszemitizmusnak. Akkor Apponyi képviselőtársunk közbeszólt : És a csendesnek ? Tehát nincs különbség a hangos és csendes antiszemitizmus között, csupán a módszerek között van különbség. Hiszen nem kell, hogy minden zsidónak beverjék a fejét, mert nemcsak ebben áll az antiszemitizmus. Ha a kormányzati politikában intézményesítik az antiszemitizmust, ez sokkal veszedelmesebb, mintha a Dobutcában beverik két-három zsidónak a fejét. Ezen a területen nem lesz szerencséje a ministerelnök urnák. Tegnapi kijelentése miatt senki ot liberálisnak tekinteni nem fogja, mert a nagy, hatalmas kapitalista zsidók és keresztények védelme egyaránt nem csinálhat senkiből liberális embert. Tessék a kis zsidókat és kis keresztényeket, az elnyomorított kisembereket védőszárnyai alá venni, akkor elhisszük azt, amit mondott. Néhány nappal ezelőtt olvastam egy külföldi lapban egy Magyarországra vonatkozó megjegyzést. A Frankfurter Zeitungban olvastam ezt, amire a Pester Lloyd is alludált tegnapi esti számában. Azt olvastam ugyanis, hogy a »Justiceman« című angol újság foglalkozva Jászi Oszkár könyvével, amelyet a forradalomról és ellenforradalomról irt, kritikai megjegyzéseket füz hozzá és egy és más tekintetben helyteleníti azokat a kitételeket, amelyek Jászi Oszkár könyvében foglaltaknak. Ugylátszik, hogy ez egy konzervatív újság lehet, amelynek nem tetszik, hogy ha egy magyar ember a külföldön saját hazájáról ilyen elitélő nyilatkozatokat tesz. Nem lehet mondani, hogy ez egy elfogult újság, amely egyenesen éles birálatban részesiti Jászi könyvét. Dacára ennek megjegyzi, hogy egy tekintetben igazat ad Jászi Oszkárnak, és pedig abban, hogy ha Magyarország nem orientálódik az európai demokrácia felé, nem orientálódik azon politikai mentalitás felé, amelyben a nagy nyugateurópai államok vannak, akkor ez az ország elveszett. Ezt figyelmébe ajánlom azoknak, akik hivatkoztak arra, hogy az angol sajtó elitéli Jászi könyvét, amiről én különben érdemleges kritikát nem akarok mondani. De ha az emiitett angol lap elitéli is Jászi könyvét, mégis azt a reflexiót fűzi hozzá, hogy demokratikus berendezkedés nélkül ez az ország nem boldogulhat. Egy másik nagy ango! politikai napilap, a Times is megemlékezett Jászi könyvéről és szintén kritikával illette. Ezzel kapcsolatban hivatkozott egy angol iró, Robert Tels röpiratára, aki Magyarországon járt, s aki azt mondotta — ugylátszik, védeni akarta a magyar kormányt, — hogy Magyarországon más állapotok vannak, Magyarországon tényleg nem lehet behozni az általános, titkos választójogot, mert a lakosságnak csak 33%-a tud írni-olvasni. Ezzel szemben a statisztikai adatok szerint az analfabéták száma csak 19-8%. Ha tényleg ugy volna, ahogy az angol irót informálták — ugylátszik, nem nagyon illetékes körök, — hogy a lakosságnak csak 33%-a tud irniolvasni, (Zsirkay János : Talán a régi állapotokról informálták !) akkor magam is, mint szociáldemokrata azt mondanám, hogy itt szellemi cenzusra szükség van, mert ahol a lakosság 67%-a nem tud irni-olvasni, az a nép tényleg nem érett meg az általános, titkos választójogra. (Vanczák János : Viz nélkül nem lehet megtanulni úszni !) Ahol azonban ez nem igy van, ahol a lakosságnak csak 19-8%-a analfabéta, bár még ez is tekintélyes szám — ott ez nem szolgálhat indokul arra, hogy a titkosságot a választásoknál elejtsék. Azonkívül fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy mi okozta Magyarországon azt is, hogy 19-8% analfabéta van. Miért van ez, ki okozta ezt ? Nem az elmúlt rendszerek kormányai okozták ? (Zsirkay János : Majd a valorizált papirosok jobbá teszik !) A kormányzat antikulturális és antiszociális politikája okozta ezt. A régebbi időben, a régi monarchiában a népnek minden ereje, egész anyagi és testi energiája beleolvadt a militarista molochba. Ahelyett, hogy az adófilléreket arra fordították volna, hogy a kultúrát fejlesszék, ahelyett, hogy gondoskodtak volna arról, hogy minden községben iskola legyen, ahol a gyermekek irni-olvasni tanuljanak, ahelyett katonáknak nevelték őket s végül is bevonult egy csomó ember katonának, aki nem tudott irni-olvasni. Ez okozta azt, hogy 19-8% analfabéta van. Ez azonban szerintem nem olyan katasztrofális szám, amely indokolná azt, hogy a választásoknál a titkosságot nem adják meg. NAPLÓ SXY. Y