Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1924. \évi június hó 28-án, szombaton. a legszélesebb népréteggel szemben kétségtelenül fennáll, legalább tegye lehetővé, hogy ezek maguk segítsenek önmagukon állami beavatkozás nélkül. Hivatkozom itt a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségére, hivatkozom arra a szervre, amely — hiszem és remélem — útmutatás lesz magának a törvényhozásnak is arra nézve, hogy mit kellene tenni mezőgazdasági szociálpolitikai téren és mi volna a törvényhozás kötelessége a mezőgazdasági munkások széles rétegeivel szemben. Ez a szövetség — hogy csak rámutassak egy tényre — saját kebelében megvalósitotta a rokkantsegélyezés intézményét. Azok a tagjai, akik rokkantakká váltak, állandó, rendes, évi segélyben részesülnek. Ha születés vagy haláleset történik a családban, akkor ott van az intézmény az illető háta mögött kiadós segítséggel, nem olyannal, mint amilyet — ahogy azt számszerűen kimutattam — a Gazdasági CselédSegélypénztár nyújt, hanem ennél sokkal jelentékenyebbel. Ez egy ifjú szervezet, amely úgyszólván csak most vezette be segélyezési rendszerét, most váltotta valóra a segélyezés elvét és máris jelentékenyen túlhaladja segélyezés tekintetében az Országos Gazdasági Cseléd-Segélypénztárt, tehát egy törvényes szervet. (Farkas István: Amit az állam nem tud megtenni, megteszik a földmunkások saját erejükből! - Erdélyi Aladár: Mennyit ad körülbelül?) Körülbelül tízezer koronát. (Erdélyi Aladár: Mert az kiadós! Minthogy a képviselő ur kiadós segítségről beszélt, azt gondoltam, több lesz!) Most arra törekszünk, hogy ezt a szervet megerősítsük, arra törekszünk, hogy ezt a segélyezési elvet kivigyük az egész országba és az önsegélyezés elve alapján váltsuk valóra azokat a kötelezettségeket, amelyek a túloldalt terhelik a mezőgazdasági munkássággal szemlén. És mi az eredmény? Ha alakuló gyűléseket vagy taggyűléseket akarunk tartani s ezt bejelentjük, jön az ukázok egész tömege hozzánk. A régi, vagy talán az uj Oroszországra emlékeztető módon kezelnek bennünket. Úgyszólván minden közigazgatási közeg, ha jól esik neki, belénk törli a csizmáját és akkép kezel bennünket, mint közönséges betörőket és gyilkosokat, vagy talán még ekképen sem, hanem ennél kicsikét különben is. Nem egy beszédemben hivatkoztam már azokra a titkos utasításokra és rendelkezésekre, amelyeknek alapjáü a közigazgatási hatóságok a mezőgazdasági munkások szervezkedését lehetetlenné teszik. Most nem hivatkozom ezekre a rendelkezésekre, csak megállapítom, hogy hiába mutat a belügyminister ur és a ministerelnök ur kifelé demokráciát, hiába hirdet konszolidációt, ha itt egészen közönséges muszka módszerrel tartják fenn azt a rendet, amelyet ők rendnek neveznek. Az illetékes tényezőknek végre-valahára meg kellene érteniök. az ország és a maguk érdekében végre-valahára rá kellene ébredniök arra a tudatra, hogy a mezőgazdasági munkás ép olyan hasznos és értékes, vagy talán még értékesebb tagja ennek a társadalomnak, ennek az országnak, ennek a gazdasági életnek, mint bárki más ebben az országban. Ha pedig ilyen, ha nagyon demokratikusan védte az országot annakidején, s ha minden kötelezettséget és terhet viselt, akkor illő és jogosult az a kívánsága, az a követelése, hogy végre ő is olyan embernek ismertessék el az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében is ebben az országban, mint bármely más tagja, egyede ennek a társadalmi életnek. (Zsirkay János: Egészen jól beilleszkednek az egységes polgári frontba!) A mezőgazdasági munkások nem! (Zsirkay János: Mert nincs munkásfront és nincs polgári front! — Kiss Menyhért: Dolgozók frontja van! — Farkas István : Léhák frontja ! — Zaj. — Elnök csenget.) Szóvá kell még^ tennem azt, hogyan kezelnek bennünket a sajtójog terén. A mezőgazdasági munkásoknak volt egy hetenként megjelenő lapjuk, a Földmivesek Lapja, amely ennek a szövetségnek hivatalos lapja volt. A belügyminister ur annak idején hathatós közbelépésével ezt a lapot betiltotta ; betiltotta pedig azzal az ürüggyel, hogy a lap izgat, lázit a vagyonos, a birtokososztályok ellen.^ Erre a lap ellen lefolytatták a törvényszerű eljárást, a sajtópereknek egész tömegét tárgyalták le, és egyetlenegy sajtóperben ítélték el a vádlottat 14 napra. Tehát egy olyan tényt követett el a földmiveseknek ez a szakszerű lapja, amely mezőgazdasági kérdésekkel, a szervezkedés, a segélyezés kérdésével és egyéb kérdésekkel foglalkozott, amelyet bármely más lap is elkövet, de nyaktiló alá vonták pusztán azért, mert a mezőgazdasági munkások lapja és mert itt az a megcsontosodott, megrögzött felfogás uralkodik és divatozik még ezidőszerint is, hogy a mezőgazdasági munkás alacsonyabbrendü lény, csak a nagybirtokos a minden és csak az a tényező. Ez a felfogás megnyilatkozik a genfi konferencia határozatait illetőleg is. Már céloztam beszédemben arra, hogy amikor Magyarország a békeszerződést aláirta, a »Munka« című fejezet értelmében bizonyos nemzetközi kötelezettségeket j vállalt a munkássággal szemben is. Akárhogy csürjük-csavar.iuk is, egyszer ezeket a kötelezettségeket realizálni kell és sokkal jobb, ha a saját elhatározásunkból realizáljuk az ország, a dolgozó munkásság érdekében, mintha kényszereszközök következtében leszünk kénytelenek azokat a határozmányokat realizálni. A ministerelnök ur jelentésében, amelyet a Ház elé terjesztett, ezeket az egyezménytervezeteket illetőleg nagyon ügyesen, nagyon sikamlósán megkerüli ezeket a kérdéseket. Azt mondja, hogy nem vonhatja egyenlő elbirálás alá a mezőgazdasági munkásokat más társadalmi réteggel, mert annak különféle törvényhozási akadálya van. Nem akarja ugyanis útját vágni annak, hogy a törvényhozás — amint ő mondja — az ország gazdasági érdekeinek megfelelően rendezze ezt a kérdést. Ez egy sima és diplomatikus megkerülése ennek a kérdésnek, de én figyelmeztetem a túloldalt és a t. kormányzatot is arra, hogy ezt a kérdést nem lehet örökké megkerülni, és végrevalahára itt lesz az ideje annak, — mert mi ezért verekedni fogunk, m ig itt leszünk mindaddig, am ig ez a kérdés megoldást nem nyer — hogy az meg is oldassék. Beszélni akartam még az 1923. évi XXV. te. intézkedéseiről; beszélni akartam arról, hogy ennek a törvénynek milyen kihatása lett a mezőgazdasági munkásság munkaviszonyaira. Annak idején ugyanis, amikor itt beszéltem az ellen a javaslat ellen, amelyből ez a törvény született, a földmivelésügyi minister ur és az igen t. túloldal is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mezőgazdasági munkásság munkaviszonyainak kérdését ez a törvény meg fogja oldani. Hát ahogy ez a törvény megoldotta — hogy jó pesti szólással emlékezzem meg erről a törvényről — a mezőgazdasági munkások munka-, jog- és egyéb viszonyait! Csak egypár adatot sorolok fel arra nézve, hogy a törvény lejártának ideje körül hellyelközzel milyenek a mezőgazdasági munkás viszonyok. Nem mondom azt, hogy általános helyzet az, hogy a mezőgazdasági munkásokat nagyon rosszul fizetik, mert most a mezőgazdasági munkák derekán, azok közepette vannak városok, ahol tisztességesen megfizetik -a mezőgazdasági mun*