Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1924. latomnak indokolását és magát a határozati ja­vaslatot. (Felkiáltások a balközépen, és a balolda­lon : Hol vannak most ?) Nem értem Î Nem érdek­lik őket ezek a nagyfontosságú közérdekű kér­dések ; ugy látszik, ezek nekik unalmasak. Hogy mi történt ezzel a határozati javaslatommal, azt nem tudom, azt csak az elnök ur tudhatja. Én csak azt tudom, hogy ide tárgyalás alá nem került. Én benyújtottam. Hogy hová lett és miért nem került döntés alá, arra nézve csak az igen t. elnök ur adhatna felvilágosítást. El­várom most, nem ellenzéki képviselő társaink­tól, hanem az egységespárt minden egyes kép­viselőjétől, hogy most is tapsoljanak az én fejte­getéseimnek, velem együtt követeljék, hogy a kormány haladéktalanul terjessze be a részletes költségvetési előirányzatot, ha pedig ezt nem tudja tenni, adja elfogadható magyarázatát a beterjesztés akadályának. (Helyeslés a balközépen.) T. Nemzetgyűlés, ki kell térnem egy jelen­ségre, amelyet a kormánynál észlelünk. Arról értesültem, hogy a kormány az 1923/24. évről beterjesztett ide egy költségvetési előirányzatot. Utána jártam és nagynehezen meg is találtam, kint a főigazgató urnái. (Mozgás. — Kiss Meny­hért : El van rejtve 1) Kérdem, miért terjesztette ezt be* Az 1923/24. költségvetési év már lezárult. És ha beterjesztette, miért terjesztette be ugy, hogy egyetlenegy példányt küld ide a sommázat­ból és azt leteszi, mondjuk a Ház asztalára, hogy ezen az alapon foglaljunk állást ennek a költség­vetési előirányzatnak jóváhagyása, megszavazása kérdésében. Ez az eljárás, amelyet a kormány meg akar honositani, ellenkezik a házszabályok­kal, ellenkezik az országgyűlések és nemzetgyűlé­sek eddig követett gyakorlatával és a költség­vetési jog szempontjából teljesen tarthatatlan. Hiszen a legkisebb törvényjavaslatot — még egy kis mentelmi esetet is — kinyomat a nemzet­gyűlés és mindegyik képviselő kap egy példányt, hogy érdemlegesen állást foglalhasson. Most a költségvetés tárgyalása annyira sülyedt, hogy egy példányt adnak belőle, abban sincsenek benne az egyes tárcák részletes adatai. Csak egy nagy álta­lánosságban tartott előirányzat ! így nem lehet érdemlegesen tárgyalni. Én tovább is fejtegetném ennek következményeit, de minket ellenzékieket abszolúte nem érdekel az, hogy az 1923/24. évi költségvetésben mi van! (Meskó Zoltán: Zár­számadásokat kérünk !) Nem is mondja a kor­mány, hogy miért terjesztette be utólagosan ezt a költségvetési előirányzatot. Ugy ahogy azt be­terjesztette, egy alkotmányosan gondolkozó kép­viselő számára az csak egy papirrongy. De az eljárásból, amelyet a kormány követ, precedens válhatik. (Ugy van ! a balközépen. — Forster Elek : Azt akarják !) Legközelebb a rendes költségvetés­ből, kellő időben beterjesztett költségvetésből is letesznek egyetlen példányt az asztalra és azt akarják majd, hogy ez alapon meginduljon az érdemleges tárgyalás a költségvetés ügyében. Még a pénzügyi bizottságba sem viszik I A régi időben, hogy volt? Nagy expozét mon­dottak a ministerek, amelyben ragyogott a ma­gyar pénzügyi tudomány, külföldön és mindenütt bizalmat ébresztett a magyar gazdasági viszonyok iránt, bizalmat ébresztett itt az országban, fel­fokozta a munkakedvet és maga az expozé irá­nyította ugy a magán- mint a közgazdaságot az egész vonalon. Ez az expozé annak idején nagy esemény volt, ( Meskó Zoltán : Akkor itt voltak az összes ministerek és válaszoltak !) amelyet várt a legkisebb falu minden egyes gondolkozó polgára és ehhez szabta azt, hogy ebben az ország­ban mivel kell főleg foglalkoznia, mily elveket kell követnie a maga háztartásában, amely bizonyos vonatkozásokban mindig az államháztartás be­évi június hó 27-én, pénteken. 167 rendezkedéséhez alkalmazkodott. (Meskó Zoltán : Most csak inspekciós ministerek vannak !) Most elmaradt az expozé, holott épen most volna erre szükség, mikor ez az ország annyira beteg, hogy azt hittük : belepusztul a betegségébe. Most lábba­dozik, szükség volna talpraállitására, szükség volna járni tanulásra, szükség volna az útmutatásra, mit is csináljanak az egyes polgárok, az adófize­tők. Erre a mostani pénzügyminister ur azt feleli, tessék fizetni a polgároknak, egyébbel egy­általán nem törődik. (Meskó Zoltán : Itt sincs az indemnitás tárgyalásánál a pénzügyminister í) Egész berendezkedésünk megváltozott ebben az országban, illetőleg meg kellene változnia, és a viszonyokhoz kellene mérni az összes berendez­kedést. Erre lenne hivatva az expozé. Mit csinál most a pénzügyminister ur? Egyszerűen letesz egy előirányzatot a Ház asztalára, amely elő­irányzatot az idő már túlélte. Ezt akarja velünk megszavaztatni és jóváhagyatni. Én most csak a tárgyalási mód ellen teszek kifogást és nagyon kérem a t. elnök urat, jelentse ki, hogy ez igenis házszabályellenes, az eddigi minden gyakorlattal ellenkezik s vonja le ebből azt a konzekvenciát itt a nemzetgyűlés előtt, hogy a pénzügyminis­ter beterjesztési módja precedensül nem szolgál­hat. Ha ez megismétlődhetnék precedens alap­ján a rendes költségvetések előterjesztésénél, akkor ez egyenesen csiny lenne a költségvetési jog hatályos gyakorlása ellen. Bizom abban, hogy megért engem az igen tisztelt elnök ur. Nagyon sajnálom, hogy annakidején nem utasitotta vissza a kormánynak ezt az eljárását, amely, mondom, nemcsak a házszabályokkal, hanem alkotmá­nyunk alapelveivel is teljesen ellenkezik. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon és a balközépen.) Az 1922/23. évi költségvetési előirányzat­ról van szó, amelyet jóvá akar hagyatni a kor­mány, de elsősorban a pénzügyminister ur. Hogy állunk ezzel. A laikus is megért, az év végén vagyunk, költségvetésre abszolúte nincs szükség. Mit tett eddig a kormány, milyen alapon vezette az 1923/24. költségvetési évben az államház­tartást. (Lendvai István : Fehér egeret szültek a hegyek !) Vezette az 1922. évi XXXII. és az 1924. évi I. tcikkben kapott külön felhatalmazá­sok alapján. (Meskó Zoltán: Máról-holnapra !) Mi foglaltatott ezekben a felhatalmazásokban ? Az, hogy tartsa a kormány irányadónak az állam­háztartás vitelénél az 1922/23. évi költségvetési előirányzatot. Most egyszerre jön a kormány és azt mondja : Én a zárszámadást más alapon akarom szerkesztetni, mint amily alapon vinnem kellett. Mit jelent ez ? Ez annyit jelent, hogy a kormány már előre biztositani akarja magának a felmentvényt, meg akarja a felmentvény biz­tosítékait szerezni. Ezért jön utólagosan az 1923/24. évi költségvetési előirányzattal, hogy a zárszám­adásra a felmentvényt magának biztosítsa. Ha ezt megszavazza a nemzetgyűlés, akkor az 1923/24. évi zárszámadási adatokkal megteheti csoportosítás tekintetében a kormány, ami neki jólesik. (Lendvai István : Én is szeretem, ha a bíróság felmentvényt ad !) A kormány még to­vább is megy, ( Meskó Zoltán : Bár már egészen menne !) és ha olyan utalványozási intézkedése­ket tett, amelyek tételes törvényekbe ütköznek, akkor jön és az indemintás tárgyalása során fel­mentvényt kér a törvénybe ütköző utalványo­zásokra nézve előzetesen. Példa van rá ebben az indemnitási törvényjavaslatban. Tudjuk, hogy az 1920 : XI. te. eltiltotta a kormányt attól, hogy állami, vármegyei, vagy államvasuti tisztviselőket kinevezzen. Ezt a tilalmat 1924-ben a kormány felfüggesztette és minden tárcánál, a tárcák min­den igazgatási ágánál kinevezéseket foganato­sított. Ez bejelenti és egyszerűen felmentést kér, 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom