Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

A nemzetgyűlés 307. ülése 1924. Száva—Adria vasúti vendéglőben elhangzott meghívóra. Ehelyett gyengéd figyelmeztetésben részesítették a ministerelnök urat, hogy az az ut, amelyen haladni kezdett, célhoz nem vezet, Ezt lehetett ugy értelmezni, hogy Ernszt Sándor frontot akar alkotni a nemzetköziekkel szemben, — ez volna az ideál, — és ezért nem tartja helyesnek a ministerelnök ur terveit, de lehet úgyis értelmezni, hogy nem tartja helyesnek azt az eljárást, amelyet a ministerelnök ur csinál, hogy t. i, a zsidókkal kacérkodik. (Derültség. — Bessenyei Zénó: Az Szilágyi szabadalma! — Rothenstein Mór: Szegény zsidók! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Valamikor itt az ellenzéki oldalon én is gondoltam egy ellenzéki tömörülésre. Sajnos, a múlt esztendők tapasztalatai arra kényszeritettek, hogy ebbeli álláspontomat utólag teljesen tévesnek minősitsem. Az elmúlt esztendő alatt kétségtelen bizonyossággal megállapítottam, azt, hogy szocialista képviselőtársaimnak parlamenti működése nem okoz annyi bajt az országnak, mint a kormányzásban ugyanezen idő alatt megnyilvánult reakció, kétszinüség és két balbalkezüség. (Derültség.) Amit a t. ministerelnök ur csinál most, az zsidócsalogatás és zsidófogás akar lenni. (Mozgás jobb felől.) Kezdetben a ministerelnök _ ur uralmát akként alapította meg, hogy a fajvédőfogás álláspontjára helyezkedett, később a parasztfogásra (Ellenmondások a jobboldalon.) adta magát, most pedig következik a a zsidófogás kisérlete. Közben a ministerelnök ur a sajtót is csalogatta. A sajtónak egyrésze a szanálási törvényjavaslatok kapcsán csakugyan be is dőlt a ministerelnök ur csalogatásának, ugy látszik azonban, a ministerelnök ur most már konstatálja, hogy a sajtó megfogására sincs többé szüksége, mert hiszen a büntető novellának idevonatkozó szakaszai azt bizonyítják én előttem, hogy a sajtó mint mór most már megtette a kötelességét és a ministerelnök urnák további zsarnoki kormányzásánál a sajtó csak útjában lesz. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, méltóztassék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos : Mindezek dacára annak idején mi majd meg fogjuk akadályozni ezt a büntető novellát. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Minden eszközzel meg fogjuk akadályozni, még házfeloszlatás kierőszakolásának az árán is. (Taps a szélsőbaloldalon.) A sajtó tehát nyugodt lehet abban a tekintetben, hogy ebből a novellából ilyen formában törvény nem lesz. (Nagy zaj jobbfelöl.) Látszólag azonban, t. Nemzetgyűlés, sikerei vannak a t. ministerelnök urnák zsidóknál. (Varsányi Gábor : Móric, tapsolni !) A zsidókkal azonban, t. ministerelnök ur, méltóztassék egy kicsit vigyázni. (Berki Gyula : Ismeri őket ! — Bessenyei Zénó : Öt már biztosan becsapták ! — Derültség.) Az elmúlt esztendőkben mi azokat az erőszakosságokat, igazságtalanságokat és bűncselekményeket, sőt : közönséges bűncselekményeket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelyeket zsidó vallású honpolgárok ellen elkövettek, innen a nemzetgyűlésből állandóan ostoroztuk. (Fábián Béla: Magyar Cesarini Rossi-k !) Azt látjuk, hogy vannak zsidók, akik, mielőtt ebben a tekintetben tisztességes és egészséges helyzet teremtetnék, elpártolnak a mi oldalunkról és a ministerelnök ur oldalára mennek. (Derültség jobbfelől. — Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj. — Lendvai István: Áldásom rajok!) Örülni fogunk, ha a mi táborunk ezektől az árulóktól megtisztul és nem lesz szükséges a t. ministerelnök urnák főszolgabírókkal évi június hó 26-án, csütörtökön. 155 kergettetni be a zsidókat a saját pártjába. Leltárilag, névjegyzékileg átadjuk mindazokat, akiknek olyan gyenge az emlékezőtehetségük, hogy elfelejtették már, hogy mi történt. (Berki Gyula: Ne erre fenyegessen a képviselő ur! Más oldalra fenyegessen ! Mi sohasem követtünk el bűncselekményeket sem zsidók ellen, sem senki más ellen, minket tehát ne fenyegessen! Más oldalra adreszszálja a fenyegetést!— Rupert Rezső: Kik adtak amnesztiát a tömeggyilkosoknak! — Bessenyei Zénó: Igazhitű zsidó csak Szilágyira szavaz! — Élénk derültség jobbfelől.) Azok a zsidók, akik elfelejtették, hogy az erzsébetvárosi bombamerénylet tettesei még most sincsenek elitélve, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) menjenek a mi táborunkból gyorsan ki, azoknak ott van a méltó helyük. (Berki Gyula: Miért? Mi közünk nekünk az erzsébetvárosi merénylethez ? Menjen Márffy úrhoz, ne nekünk adresszálja! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi képviselő urat nagyon kérem, méltóztassék beszédét befejezni! (Besenyey Zénó: Nem birja szegény!) Szilágyi Lajos: Befejezem. (Rassay Károly: Szilágyi nyújtja be én helyettem a számlát, csak az történik, semmi más!) Berki képviselő ur állandóan közbeszólván, szavaim félremagyarázása elmén is kérhetnék újból szót. (Zaj és derültség a jobb-és baloldalon.) Kénytelen vagyok válaszolni minden ilyen közbeszólásra. (Zaj jobbfelől.) Márffy, ez a gonosztevő, olyan pénzből élt és olyan pénzből szervezte a bűntényt amelyet az államkasszából kapott. (Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől, — Berki Gyula: Erről sem tudok. — Pikier Emil: Somogyi gyilkosai az államtól kapják ma is fizetésüket, azért nem lehet zárszámadást csinálni! — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Hedry Lőrinc: Lássuk a bizonyítékokat! Nem lehet ilyeneket csak állítani! Tessék bizonyitani is!) Közjegyzőileg hitelesített okmányokkal bizonyítottam ezt annak idején, de a ministerelnök ur megfutamodott interpellációim elől. (Ugy van! balfelől és a balközépen. — Felkiáltások jobbfelől: Micsoda beszéd ezf — Lendvai István: Ugy van! Mi itt voltunk! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Ha pedig már erről van szó, nem tudom és nem is fogom tudni sohasem mentesíteni a ministerelnök urat az elmúlt esztendők bűncselekményeinek felelőssége alól. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől. — Farkas István: Legelsősorban ő felelős!) Amig a megtorlás el nem érkezik, mindaddig az, akinek a hatalom kezében van, felelős. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen ezért nem vagyok hajlandó Prónay Pál ügyét sem elválasztani a t. ministerelnök ur felelősségétől. Azt a játékot űzni itt, az ország szine előtt, hogy mialatt Prónay Pál köztudomás szerint bűncselekményeket követett el, a megtorlás elmaradt és akkor őt nem bántották, sőt a Kormányzó Ur oszlopának mondották, most pedig, amikor semmit sem csinál, csak családja körében él és naponta egy óráig lovagolva jelenik meg a nyilvánosság előtt, nagy bátran nekirugtatnak (Ügy van! a balközépen. — Lendvai István: Ez a Bethlen-féle hála! Ismerjük!) és olyan játékot csinálnak a becsületügyének kérdéséből, ami lassanként már a tiszti tekintély rovására is megy és az egész magyar honvédség tekintélyét és erejét fogja megrendíteni, talán mégsem helyes. (Barthos Andor: A képviselő ur beszéde nagyon emeli a tekintélyét!) T. Nemzetgyűlés! A becsület kérdésében a honvédelmi minister ur álláspontján vagyok. Becsület csak egyféle van. Azt mondta a honvédelmi minister ur, hogy külön polgári becsület és 22*